{"id":6168,"date":"2021-12-07T06:00:00","date_gmt":"2021-12-07T05:00:00","guid":{"rendered":"http:\/\/ppkhok.elte.hu\/?page_id=6168"},"modified":"2021-12-14T11:06:34","modified_gmt":"2021-12-14T10:06:34","slug":"elmezavar","status":"publish","type":"page","link":"https:\/\/ppkhok.elte.hu\/?page_id=6168","title":{"rendered":"Elmezavar"},"content":{"rendered":"\n

A hideg ablak\u00fcvegre nyomtam az arcom, amin meleg leheletem p\u00e1r\u00e1s foltot hagyott. Szeml\u00e9ltem az elcsendesed\u0151 udvart, ahogy a term\u00e9szet vesztes harcot v\u00edvott a k\u00f6zelg\u0151 fagyaszt\u00f3 id\u0151vel. R\u00e9g\u00f3ta nem hagytak m\u00e1r aludni, ez\u00e9rt l\u00e1tszott egy-egy ujjal rajzolt \u00e1bra a v\u00e9kony ablak\u00fcvegen. Bambas\u00e1gomb\u00f3l csilingel\u0151 hangja r\u00e1zott fel. Elj\u00f6tt. Akkor este is elj\u00f6tt. Tudom, hogy nem hagyott volna magamra.<\/span><\/p>\n

Izgatottan pattantam fel az ablakp\u00e1rk\u00e1nyt\u00f3l. Megmozgattam elg\u00e9mberedett l\u00e1bamat, majd ut\u00e1na illantam a sz\u0171k folyos\u00f3n. A s\u00f6t\u00e9tbe burkol\u00f3z\u00f3 korridor m\u00e9lyen elnyelte, m\u00e1r alig l\u00e1ttam alakj\u00e1t. Balj\u00f3s \u00e9rz\u00e9s ker\u00edtett hatalm\u00e1ba, ahogy mez\u00edtelen l\u00e1bam csattogott az \u00f6reg csemp\u00e9n. \u00dagy \u00e9reztem, hogy a kopott falak alattomosan k\u00f6zeledtek fel\u00e9m, de mintha meghallott\u00e1k volna gyanakv\u00f3 gondolatomat, a pillanat ideje alatt szor\u00edtottak k\u00f6rbe. K\u00e9ts\u00e9gbeesetten kap\u00e1l\u00f3ztam, mik\u00f6zben a vakolat repedezve hullott le a mellkasomat szor\u00edt\u00f3 falakr\u00f3l. Tal\u00e1n \u00e9szrevette, hogy megtorpantam, az\u00e9rt fordult h\u00e1tra.\u00a0<\/span><\/p>\n

– Ne maradj le – vetette oda nekem.\u00a0<\/span><\/p>\n

– De\u2026 – csendesedtem el. Valami nyugtalan\u00edtott, de ahogy h\u00e1trapillantottam, csak a kihalt, meszelt falakkal hat\u00e1rolt folyos\u00f3t l\u00e1ttam. Zavarodottan r\u00e1ztam meg a fejem \u00e9s ink\u00e1bb k\u00f6zelebb h\u00faz\u00f3dtam hozz\u00e1. M\u00e9lyen beleszippantottam a leveg\u0151be, mert kellemes illata vett k\u00f6r\u00fcl minket. A bizserg\u0151 \u00e9rz\u00e9s v\u00e9gigszaladt az eg\u00e9sz testemen. Egym\u00e1sba karolva lopakodtunk le a l\u00e9pcs\u0151fordul\u00f3n, \u00edgy biztons\u00e1gban \u00e9rezhettem magam.\u00a0<\/span><\/p>\n

– Csak f\u00e1radt vagy – magyar\u00e1zta a zavaromat, \u00e9s val\u00f3ban igaza volt, mert megint \u00e9reztem, ahogy \u00f3lomk\u00f6vek h\u00fazz\u00e1k le esetlen szemh\u00e9jamat, de le kellett k\u00fczdenem a m\u00e1moros \u00e1lmoss\u00e1got. \u00c9bernek kellett maradnom, mert minden alkalommal, amint csuk\u00f3dott volna le megf\u00e1radt szemtakar\u00f3m, lid\u00e9rc r\u00e1zott fel a k\u00e1bulatb\u00f3l. A nyomaszt\u00f3 \u00e9rz\u00e9s folyamatosan velem volt. A t\u00fck\u00f6rb\u0151l a r\u00e9malak n\u00e9zett vissza r\u00e1m, \u00e1lmomb\u00f3l k\u00e9t v\u00e1llamat fogva r\u00e1ngatott fel \u00e9s a fejemben is magabiztosan j\u00e1rt-kelt. Akkor is \u00e9reztem az \u00e1rgus tekintetet minden l\u00e9p\u00e9semn\u00e9l. Sosem hagyott nekem nyugtot. Akkor este is itt volt \u00e9s k\u00f6vetett. M\u00e1r mi\u00f3ta k\u00f6vetett. A s\u00f6t\u00e9t \u00e1rny a fejem felett lebegett \u00e9s h\u00edvott mag\u00e1val a bel\u00e1thatatlan m\u00e9lybe.\u00a0<\/span><\/p>\n

– Hogy telt a napod? – szak\u00edtott ki a bekebelez\u0151 kormos k\u00f6db\u0151l. V\u00e1laszolni szerettem volna, de mintha kisz\u00edvt\u00e1k volna a gondolatokat a fejemb\u0151l. Ledermedve \u00e1lltam, mert t\u00e9nyleg nem eml\u00e9keztem.\u00a0<\/span><\/p>\n

– M\u00e9g mindig lopnak – v\u00e1gtam r\u00e1 hirtelen. Vacsora ut\u00e1n megint elt\u0171nt a poharam. – Elvitt\u00e9k a poharam – fordultam hozz\u00e1 esetlen\u00fcl. – Vissza kell vennem magamhoz, mert az az eny\u00e9m. Nem vehetik el t\u0151lem. – Hat\u00e1rozott lend\u00fclettel indultam meg a konyha fel\u00e9. Magabiztosan l\u00e9pkedtem, pedig csak derengett, hogy merre lehetett.\u00a0<\/span><\/p>\n\n\n\n

\"\"<\/figure><\/div>\n\n\n\n

– Erre – s\u00fagta oda nekem egy kopott, k\u00f6rablakos ajt\u00f3ra szegezve mutat\u00f3ujj\u00e1t. \u00d3vatosan l\u00f6ktem be a nyikorg\u00f3 csap\u00f3ajt\u00f3t, ami val\u00f3ban a kihalt konyh\u00e1ba vezetett. A tiszt\u00edt\u00f3szert\u0151l b\u0171zl\u0151 helyis\u00e9gben m\u00e9g az olcs\u00f3 szappant\u00f3l csillogva sorakoztak fel a t\u00e1lc\u00e1k, t\u00e1ny\u00e9rok \u00e9s poharak. K\u00e9t k\u00e9zzel t\u00fartam bele a poh\u00e1rhadba, rem\u00e9nykedve, hogy megtal\u00e1lom azt, amelyik hozz\u00e1m tartozik. Eszel\u0151sen kotor\u00e1sztam, majd r\u00f6videsen a magasba emeltem az elny\u0171tt t\u00e1rgyat.\u00a0<\/span><\/p>\n

– Ez az! – n\u00e9ztem r\u00e1 diadalmasan. Majd k\u00e9sleked\u00e9s n\u00e9lk\u00fcl a zsebembe tuszkoltam a karcos poharat. \u201eT\u00f6bbet nem vehetik el t\u0151lem.\u201d – gondoltam hat\u00e1rozottan. – \u201eAm\u00fagy se tudok m\u00e9g git\u00e1rozni.\u201d\u00a0<\/span><\/p>\n

Szinte elfeh\u00e9redett a kezem, \u00fagy szor\u00edtottam a v\u00e1sott ruh\u00e1m zseb\u00e9be tuszkolt eszk\u00f6zt. Annyira lek\u00f6t\u00f6tte a figyelmemet, hogy nem is foglalkoztam vele, merre l\u00e9pkedtem. A kihalt folyos\u00f3 v\u00e9g\u00e9n halk k\u00f6ny\u00f6rg\u00e9s hallatszott. Lassan lopakodtam fel\u00e9, pedig nem is akartam odamenni. Az esedez\u0151 hang egyre k\u00f6zelebbinek t\u0171nt. Tudt\u00e1k, hogy \u00e9n voltam, mert a nevemet sz\u00f3longatt\u00e1k. A l\u00e1bam vitt el\u0151re. Hab\u00e1r egy r\u00f6vidke pillanatra megtorpantam a szoba el\u0151tt, az nem volt el\u00e9g arra, hogy a h\u0171v\u00f6s csempe leh\u0171tse az izgalomt\u00f3l felforr\u00f3sodott talpamat. A meg\u00f6regedett ajt\u00f3 alatt v\u00e9kony cs\u00edkban sz\u00f6k\u00f6tt ki a f\u00e9ny. A r\u00e9sen kereszt\u00fcl egy cs\u00e1pos l\u00e9ny suhan\u00e1s\u00e1t l\u00e1ttam, majd hossz\u00fa \u00f6rd\u00f6gfark\u00e1nak karcol\u00e1s\u00e1t a kopott k\u00f6v\u00f6n. K\u00e9t csavar r\u00f6gz\u00edtette a nev\u00e9vel f\u00e9nyjelzett t\u00e1bl\u00e1csk\u00e1t a h\u00f3lyagos falon. A h\u0171v\u00f6s kilincsre helyeztem ujjaimat, ami att\u00f3l a pillanatt\u00f3l fogva nem is eresztett. B\u00e1tortalanul nyomtam le a z\u00e1rat, ami egy nyirkos helyis\u00e9gbe vezetett. A szoba k\u00f6zep\u00e9n egy viseltes \u00edr\u00f3asztal \u00e1lldog\u00e1lt, rajta hanyag pap\u00edrhalmazok sorakoztak. \u00dct\u00f6tt-kopott b\u00f6gr\u00e9j\u00e9n m\u00e9g f\u00e9nylett ajk\u00e1nak nyoma. A falnak t\u00e1maszkodott egy r\u00e9gi b\u00e1rsonykanap\u00e9, amire gy\u0171r\u00f6tt jegyzeteit sz\u00f3rta. M\u00e9g di\u00e1kkor\u00e1b\u00f3l \u0151rizgetett tank\u00f6nyvei sz\u00ednes fecnikkel d\u00edsz\u00edtve t\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k fel a h\u00e1tt\u00e9rben l\u00e9v\u0151 polcos szekr\u00e9nyt. Ahogy a figyelmem tov\u00e1bb terel\u0151d\u00f6tt, megpillantottam az \u00fcvegajt\u00f3s gy\u00f3gyszeres szekr\u00e9nyt a sarokba \u00e1ll\u00edtva, ami olyan kellemesen csalogatott. A foganty\u00fa\u00e9rt ny\u00fajtottam a kezemet, de hirtelen a f\u00f6ldre rogytam, amint nagy er\u0151vel a fejembe hatolt. Otthonosan l\u00e9pkedett az agytekerv\u00e9nyeken kereszt\u00fcl, c\u00e9ltudatosan menetelt el\u0151re. Az eml\u00e9keim k\u00f6z\u00f6tt kutakodott, de csak mindent \u00f6sszekusz\u00e1lt, ez\u00e9rt kellett \u0151t kiz\u00e1rnom onnan. A f\u00e1jdalom elviselhetetlen volt, mik\u00f6zben \u0151 az elm\u00e9mben egyre m\u00e9lyebbre t\u00f6rt.<\/span><\/p>\n

– Seg\u00edteni szeretn\u00e9k. Az\u00e9rt vagyok itt, hogy seg\u00edtsek \u2013 visszhangzott hazug monol\u00f3gja.\u00a0<\/span><\/p>\n

– Nekem nem kell seg\u00edts\u00e9g – r\u00e1ztam meg hat\u00e1rozottan a fejem, h\u00e1tha siker\u00fcl kiejtenem a gondolataim k\u00f6z\u00fcl. N\u00e9gyk\u00e9zl\u00e1b pr\u00f3b\u00e1ltam felt\u00e1p\u00e1szkodni, de a fejem elviselhetetlen\u00fcl l\u00fcktetett. Az \u00edr\u00f3asztalba kapaszkodva igyekeztem felh\u00fazni magamat.\u00a0<\/span><\/p>\n

– \u0150r\u00fclt vagy – t\u00e1togta fel\u00e9m a csorba b\u00f6gre, amint felpillantottam.\u00a0<\/span><\/p>\n

– \u0150r\u00fclt vagy – mormolta sorban minden t\u00e1rgy. <\/span><\/p>\n\n\n\n

\"\"<\/figure><\/div>\n\n\n\n

Nem tudom, hogy szabadultam meg t\u0151le, de amint ki\u00e9rtem er\u0151sen csaptam be magam m\u00f6g\u00f6tt a pokol ajtaj\u00e1t. H\u00e1tamat nekit\u00e1masztva rogytam le a f\u00f6ldre. \u0150 mell\u00e9m \u00fclt. Igaz nem sz\u00f3lt egy sz\u00f3t sem, de tekintet\u00e9ben l\u00e1ttam mindent. Hozz\u00e1 akartam b\u00fajni, de mintha nem lett volna val\u00f3s\u00e1gos. Riadtan n\u00e9ztem r\u00e1, de \u0151 csak nyugtat\u00f3an mosolygott.\u00a0<\/span><\/p>\n

– Nem hagytalak magadra. Meg\u00edg\u00e9rtem, hogy nem foglak. – H\u00e1l\u00e1san mosolyodtam el. Ez volt minden, amit akkor hallani akartam. Sz\u00edvesen id\u0151ztem volna el ebben a pillanatban, de fej\u00e9vel az udvarra vezet\u0151 ajt\u00f3 fel\u00e9 intett, mert sietn\u00fcnk kellett.\u00a0<\/span><\/p>\n

Az \u00e9j m\u00e1r lehunyta szem\u00e9t, csak p\u00e1r l\u00e1mpa pisl\u00e1kol\u00f3 f\u00e9nye t\u00f6rte meg a s\u00f6t\u00e9tbe takar\u00f3zott est\u00e9t. Csendesen kopogott l\u00e1bam alatt a macskak\u00f6ves \u00fat. B\u00facs\u00faz\u00f3ul k\u00f6rbe-k\u00f6rbe pillantottam. Ismer\u0151s alak rajzol\u00f3dott ki meztelen l\u00e1bbal a s\u00e1rban \u00e1llva. Hasonl\u00f3an volt fel\u00f6lt\u00f6zve, mint \u00e9n. A zseb\u00e9ben mintha kidudorodott volna valami, mint az eny\u00e9mben a kopott m\u0171anyagpoh\u00e1r. Amikor megtorpantam, \u0151 is meg\u00e1llt. Azt csin\u00e1lta, amire \u00e9n gondoltam. Az arcvon\u00e1sai is nagyon ismer\u0151sek voltak, biztos l\u00e1ttam m\u00e1r kor\u00e1bban. Tajt\u00e9kozva rohantak fel\u00e9, de akkor m\u00e9g nem l\u00e1ttam, hogy kik. A s\u00e1rban t\u00e9rdelt, mik\u00f6zben feh\u00e9r ruh\u00e1sok szor\u00edtott\u00e1k k\u00f6rbe, hogy lefogj\u00e1k. Akkor \u00e9reztem az \u00fct\u0151d\u00e9st\u0151l f\u00e1j\u00f3 l\u00e1bamat, a nedves \u00e9rz\u00e9st a tenyeremen \u00e9s a kem\u00e9ny markokat a v\u00e1llamon. Hiszt\u00e9rikusan sik\u00edtottam, de \u0151k azzal nem foglalkoztak, csak t\u00f6retlen\u00fcl vonszoltak fel a szob\u00e1ba. Minden v\u00e9gtagomat er\u0151sen lefogt\u00e1k, hi\u00e1ba kap\u00e1l\u00f3ztam.\u00a0<\/span><\/p>\n

A dohos leped\u0151 f\u00e1tyolk\u00e9nt takarta be megf\u00e1radt testemet. A reggeli napsugarak er\u0151tlen\u00fcl t\u00f6rtek \u00e1t a v\u00e9konyka \u00fcvegen. Fel szerettem volna \u00fclni, de sajg\u00f3 v\u00e9gtagom nem engedte. Egy lil\u00e1s-z\u00f6ldes foltot figyeltem a karomon, de fejemet hirtelen elkaptam onnan, mert a folyos\u00f3r\u00f3l l\u00e9ptek hangja sz\u0171r\u0151d\u00f6tt be. R\u00f6videsen felbukkant az ajt\u00f3keretben \u00e1llva.\u00a0 Jegyzetf\u00fczet\u00e9t a mellkasa el\u0151tt szorongatta \u00e9s j\u00e1tszott hat\u00e1rozotts\u00e1ggal j\u00f6tt k\u00f6zelebb. \u00d3vatosan \u00fclt le az \u00e1gy sz\u00e9l\u00e9re \u00e9s kiss\u00e9 habozva sz\u00f3lalt meg:<\/span><\/p>\n

– Mi t\u00f6rt\u00e9nt az este? – n\u00e9zett m\u00e9lyen a szemembe.\u00a0<\/span><\/p>\n

– \u00c9n\u2026\u00e9n nem eml\u00e9kszem – has\u00edtott a f\u00e1jdalom a fejembe.\u00a0<\/span><\/p>\n

– Este m\u00e1r nem hagyhatja el az \u00e9p\u00fcletet egyed\u00fcl – k\u00f6z\u00f6lte v\u00e9g\u00fcl int\u0151en.\u00a0<\/span><\/p>\n

\u201eNem egyed\u00fcl voltam\u201d – sz\u00f3laltam volna meg szinte azonnal, de egy motoszk\u00e1l\u00f3 \u00e9rz\u00e9s miatt, csak egy bizonytalan b\u00f3lint\u00e1ssal v\u00e1laszoltam.<\/span><\/p>\n\n\n\n

Novotny Petra<\/strong><\/em><\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

A hideg ablak\u00fcvegre nyomtam az arcom, amin meleg leheletem p\u00e1r\u00e1s foltot hagyott. Szeml\u00e9ltem az elcsendesed\u0151 udvart, ahogy a term\u00e9szet vesztes harcot v\u00edvott a k\u00f6zelg\u0151 fagyaszt\u00f3 id\u0151vel. R\u00e9g\u00f3ta nem hagytak m\u00e1r aludni, ez\u00e9rt l\u00e1tszott egy-egy ujjal rajzolt \u00e1bra a v\u00e9kony ablak\u00fcvegen. Bambas\u00e1gomb\u00f3l csilingel\u0151 hangja r\u00e1zott fel. Elj\u00f6tt. Akkor este is elj\u00f6tt. Tudom, hogy nem hagyott volna … <\/p>\n","protected":false},"author":2,"featured_media":0,"parent":2013,"menu_order":0,"comment_status":"closed","ping_status":"closed","template":"","meta":{"footnotes":""},"class_list":["post-6168","page","type-page","status-publish","hentry"],"jetpack_sharing_enabled":true,"_links":{"self":[{"href":"https:\/\/ppkhok.elte.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/6168","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/ppkhok.elte.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages"}],"about":[{"href":"https:\/\/ppkhok.elte.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/page"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ppkhok.elte.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/2"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ppkhok.elte.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=6168"}],"version-history":[{"count":3,"href":"https:\/\/ppkhok.elte.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/6168\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":6176,"href":"https:\/\/ppkhok.elte.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/6168\/revisions\/6176"}],"up":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/ppkhok.elte.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/pages\/2013"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/ppkhok.elte.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=6168"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}