<\/span>Tal\u00e1n nem is kereste a bejut\u00e1st, ez volt a hiba. T\u00fal v\u00e1logat\u00f3s volt, nem merte belevetni mag\u00e1t az \u00faj kezdetekbe. Ha tesz egy l\u00e9p\u00e9st el\u0151re, akkor a t\u00f6bbinek mag\u00e1t\u00f3l k\u00e9ne j\u00f6nnie. Elmondta ezt mag\u00e1nak t\u00f6bbsz\u00f6r is, n\u00e9m\u00e1n im\u00e1dkozott a l\u00e9legzetv\u00e9teleivel.\u00a0<\/span><\/p>\n
– Kicsit t\u00e1vol esik a v\u00e1rost\u00f3l, de az \u00e1ra is igazodik ehhez – mondta az ingatlanos.<\/span><\/p>\n \u00d6reg h\u00e1z volt, emelet n\u00e9lk\u00fcl. Volt egy kis kertje, \u00e9s egy erk\u00e9lye, ahova ki lehet \u00fclni ny\u00e1ron reggelizni. Vagy k\u00f6nyvet olvasni. Esetleg este bort iszogatni n\u00e9h\u00e1ny bar\u00e1ttal. Nem is sz\u00e1m\u00edtott igaz\u00e1b\u00f3l maga az esem\u00e9ny, csak az, hogy az ember l\u00e1thatta mag\u00e1t ott, nem m\u00e1sokat, csakis saj\u00e1t mag\u00e1t.<\/span><\/p>\n – \u00d6n szerint meg\u00e9ri? Az \u00faj\u00edt\u00e1sokat is belesz\u00e1m\u00edtva? – k\u00e9rdezte a l\u00e1ny, ahogy az \u00fcres el\u0151szob\u00e1ban \u00e1llt. M\u00e1morosan esett be a f\u00e9ny az ablakon a r\u00e9gi fa parkett\u00e1ra. A v\u00e9kony sug\u00e1rban porszemek ezrei t\u00e1ncoltak.<\/span><\/p>\n – H\u00e1t, ha nem egyszerre csin\u00e1l mindent, szerintem belef\u00e9rhet az \u00e1rba, amit mondott. Csak kell egy kis t\u00fcrelem, \u00e9s elk\u00f6telez\u0151d\u00e9s.\u00a0<\/span><\/p>\n A szoba k\u00f6zep\u00e9n egy \u00f6reg kandall\u00f3 \u00e1llt. Mintha egy kar\u00e1csonyi k\u00e9peslapb\u00f3l ragadt\u00e1k volna ki. Vagy tal\u00e1n a l\u00e1ny l\u00e9pett bele a k\u00e9peslapba?<\/span><\/p>\n – Megveszem.<\/span><\/p>\n Az ingatlanos megh\u00f6kkenve fordult fel\u00e9. Sz\u00e9tn\u00e9zett a h\u00e1zon, pr\u00f3b\u00e1lta a m\u00e1sik szem\u00e9vel megpillantani a potenci\u00e1lt, de hi\u00e1ba. Por, kosz, oml\u00f3 vakolat.\u00a0<\/span><\/p>\n – Biztos ebben? M\u00e9g csak a m\u00e1sodik h\u00e1z amit mutattam mag\u00e1nak – mondta, megk\u00f6sz\u00f6r\u00fclve a tork\u00e1t. Nem tudta, hogy helyes-e ellentmondani egy kliensnek, de sz\u00edv\u00e9t \u00e1tj\u00e1rta valamilyen apai t\u00f6r\u0151d\u00e9s a fiatal l\u00e1nnyal szemben.\u00a0<\/span><\/p>\n – Igen. Nem akarok m\u00e1st l\u00e1tni.\u00a0<\/span><\/p>\n Elindultak a hivatalos megegyez\u00e9sek. Pap\u00edrok j\u00e1rtak k\u00e9zr\u0151l-k\u00e9zre. A l\u00e1ny r\u00e9gen volt ilyen biztos valamiben. Tal\u00e1n naivs\u00e1g ilyet kijelenteni, de l\u00e1tta mag\u00e1t, ahogy meg\u00f6regszik ezekben a szob\u00e1kban. \u00c1llatok szaladg\u00e1lnak, emberek nevetnek, ev\u0151eszk\u00f6z\u00f6k cs\u00f6rrennek. A kandall\u00f3 pedig mindent megkoron\u00e1zott. Olyan fens\u00e9gesen \u00e1llt az eg\u00e9sz h\u00e1z k\u00f6zep\u00e9n, minden az \u0151 vigy\u00e1z\u00f3 szemei alatt fek\u00fcdt. – Mi\u00e9rt nem vett\u00e9l valami b\u00fatorozott lak\u00e1st a belv\u00e1rosban? – sz\u00f3lalt meg az apja. Lassan s\u00e9t\u00e1lt\u00e1k \u00e1t a h\u00e1zat, ker\u00fclgett\u00e9k a fest\u00e9kes v\u00f6dr\u00f6ket. Az apja tan\u00e1csokat osztogatott, az anyja k\u00e9rd\u00e9sekkel bomb\u00e1zta, amiknek csak a fel\u00e9re tudott v\u00e1laszolni. V\u00e9g\u00fcl meg\u00e1lltak a kandall\u00f3 el\u0151tt.<\/span><\/p>\n – Ez nem t\u0171nik biztons\u00e1gosnak – mondta az apja. A l\u00e1ny a kez\u00e9t szorongatta. Nem tudta meddig b\u00edrja m\u00e9g ezt a saj\u00e1t maga \u00e1ltal v\u00e1lasztott tort\u00far\u00e1t. Hirtelen minden m\u00faltbeli mozdulata a bizonytalans\u00e1g h\u0171v\u00f6s k\u00f6dj\u00e9ben jelent meg fej\u00e9ben. Mi van, ha rossz d\u00f6nt\u00e9st hozott? Ha ez a sok p\u00e9nz csak egy \u00fajabb csal\u00f3d\u00e1st finansz\u00edrozott? Tal\u00e1n az igazi \u00f6nk\u00ednz\u00e1s akkor kezd\u0151d\u00f6tt el, mikor megvette a h\u00e1zat. Azt\u00e1n a sz\u00fclei elkezdtek b\u00fatorokr\u00f3l besz\u00e9lni, meg csal\u00e1di k\u00e9pekr\u0151l, melyeket majd a kanap\u00e9 f\u00f6l\u00e9 lehet akasztani. M\u00e9gse volt minden veszve. – M\u0171k\u00f6dnie k\u00e9ne – mondta a kormos arc\u00fa f\u00e9rfi a l\u00e1nynak. – De nem aj\u00e1nlom, hogy egyed\u00fcl hagyja. Jobb ha mindig figyel r\u00e1, mikor meggy\u00fajtja. A l\u00e1ny b\u00f3lintott. Hogyne lett volna itt fa. M\u00e1r akkor az \u00e9g\u0151 t\u0171zr\u0151l \u00e1lmodozott, amikor betette a l\u00e1b\u00e1t ide. \u00c9s aznap este az \u00e1lmot m\u00e1r nem csak a lehunyt szemei m\u00f6g\u00f6tt tudta elk\u00e9pzelni. Ott \u00e9gett a t\u0171z el\u0151tte, val\u00f3san, melegen. S\u00e1rga f\u00e9ny simogatta a m\u00e9g \u00fcres nappali frissen festett falait. \u00dclt, ajkai sz\u00e9tny\u00edltak, \u00e9s elvar\u00e1zsoltan n\u00e9zte, hogyan em\u00e9sztik fel a l\u00e1ngok a vastag far\u00f6nk\u00f6ket. Apr\u00f3 szikr\u00e1k pattantak fel, majd elvesztek, mint apr\u00f3 hull\u00f3csillagok. A l\u00e1ny kipillantott az ablakon. Odakint s\u00f6t\u00e9t volt, nem lehetett semmit se l\u00e1tni. \u0150 pedig itt volt bent, igaz\u00e1n. Nem kellett tov\u00e1bb s\u00e9t\u00e1lnia. – Hihetetlen, hogy t\u00e9nyleg itt fogsz lakni – mondta a bar\u00e1tn\u0151, mik\u00f6zben a kanap\u00e9r\u00f3l n\u00e9zel\u0151d\u00f6tt. Maga a felvet\u00e9s is, hogy el kell k\u00f6lt\u00f6znie ebb\u0151l a t\u00f6k\u00e9letes h\u00e1zb\u00f3l, felh\u00e1bor\u00edtotta. Persze, megvoltak az apr\u00f3 hib\u00e1k, de azokra is sz\u00fcks\u00e9g volt. \u00cdgy volt az eg\u00e9sz kerek. Egy ilyen helyet nem lehet feladni csup\u00e1n egy v\u00e1llr\u00e1nd\u00edt\u00e1ssal. A sok energia, amit belefektetsz, majd egyszer \u00e9des \u00edz\u0171 nosztalgiak\u00e9nt fog visszak\u00f6sz\u00f6nni, de csak ha k\u00fczdesz \u00e9rte. Biztos volt ebben. Musz\u00e1j volt b\u00edznia ebben \u00a0<\/p>\n\n\n
<\/span>Elfoglalt hetek k\u00f6vetkeztek. Minden olyan gyorsan v\u00e1ltozott a l\u00e1ny k\u00f6r\u00fcl, gondolatait lefoglalt\u00e1k a fel\u00faj\u00edt\u00e1sok. M\u00e9g csak a falakat festette le, a munk\u00e1sokat h\u00edvta fel, hogy id\u0151pontokat egyeztessen, de a fej\u00e9ben m\u00e1r a szob\u00e1kat rendezgette. Ott m\u00e1r tudta, melyik k\u00f6nyv melyik polcon van, \u00e9s hogy melyik szekr\u00e9nybe kell majd ny\u00falni a fakan\u00e1l\u00e9rt a konyh\u00e1ban. A l\u00e9p\u00e9s m\u00e1r nem l\u00e9p\u00e9s volt, \u00fagy \u00e9rezte l\u00e1bai elhagyt\u00e1k f\u00f6ldet, \u00e9s egyenes rep\u00fclt el\u0151re.
<\/span>Minden m\u00e1s olyan kis jelent\u0151s\u00e9g\u0171 volt emelett. K\u00f6nyveket olvasott, s\u00e9t\u00e1kra ment, de csak hogy el\u00fcsse az id\u0151t, amit nem a h\u00e1zzal t\u00f6lt\u00f6tt. Ijeszt\u0151 volt ennyire er\u0151sen k\u00f6t\u0151dni valamihez, ami m\u00e9g csak nem is volt igaz\u00e1n az \u00f6v\u00e9. Pr\u00f3b\u00e1lta figyelmeztetni mag\u00e1t, lelass\u00edtani a sz\u00e1guld\u00f3 gondolatait, de minden csak felesleges er\u0151fesz\u00edt\u00e9s volt. Ink\u00e1bb megtette azt, ami mindig a f\u00f6ldre hozta, amikor m\u00e1r saj\u00e1t mag\u00e1t\u00f3l nem tud leereszkedni: elh\u00edvta a sz\u00fcleit l\u00e1togat\u00f3ba.
<\/span>Az apja komoly tekintettel l\u00e9pkedett \u00e1t a kerten, mikor meg\u00e9rkezett. Megrugdosta az erk\u00e9ly korl\u00e1tj\u00e1t, \u00f6sszeh\u00fazta a szem\u00e9t. Az anyja maszkot tett fel mag\u00e1ra, mikor bel\u00e9pett a h\u00e1zba. A l\u00e1nynak \u00f6ssze kellett szor\u00edtania a sz\u00e1j\u00e1t, mert tudta, mennyire sz\u00fcks\u00e9ge van most erre.<\/span><\/p>\n
<\/span>– Kicsit elragadott az impulzivit\u00e1s – magyar\u00e1zta a l\u00e1ny.
– De ha belegondolsz, sokkal jobb egy kertes h\u00e1z a j\u00f6v\u0151re n\u00e9zve.
<\/span>– Biztosan? – k\u00e9rdezte az anyja.<\/span><\/p>\n
<\/span>– Oh, ugyan m\u00e1r. \u00dagyis \u00e1t fogom vizsg\u00e1ltatni valami szakemberrel, miel\u0151tt meg merem gy\u00fajtani.
<\/span>– Mert te ezt meg tervezed gy\u00fajtani? – k\u00e9rdezte az anyja, t\u00e1gra ny\u00edlt szemekkel.\u00a0
<\/span>– Nem lesz semmi baj bel\u0151le. K\u00e1r lenne elpazarolni egy ilyen lehet\u0151s\u00e9get.\u00a0<\/span><\/p>\n
<\/span>Hamarosan a h\u00e1z is elkezdte felvenni a temp\u00f3t, melyet a l\u00e1ny dikt\u00e1lt. Az \u00fcres szob\u00e1k m\u00e1r nem elhagyatottnak \u00e9rz\u0151dtek, hanem v\u00e1rakoz\u00f3knak. Ha bel\u00e9pett az ember, tudta, hogy a falak m\u00e1r k\u00e9szen \u00e1llnak az \u00faj lak\u00f3ra, az \u00faj t\u00f6rt\u00e9netekre. Megtisztultak a parkett\u00e1k, elt\u0171ntek a fest\u00e9kfoltok, a szakemberek m\u00e1r nem j\u00e1rtak olyan s\u0171r\u0171n. Egyed\u00fcl a cs\u00facsd\u00edsz v\u00e1rt m\u00e1r csak a megkoron\u00e1z\u00e1sra.
<\/span><\/p>\n
<\/span>– Ez mag\u00e1t\u00f3l \u00e9rtet\u0151d\u0151, nem?
<\/span>– B\u00e1rcsak az lenne. Van esetleg m\u00e1r fa itt? Megmutathatom, hogy kell begy\u00fajtani.<\/span><\/p>\n
<\/span>A h\u00e1z k\u00e9sz volt. Persze, voltak m\u00e9g apr\u00f3s\u00e1gok h\u00e1tra, de nem olyanok, amik miatt \u00e9lhetetlen lett volna a hely. A l\u00e1ny bek\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s minden este meggy\u00fajtotta a kandall\u00f3t, csak hogy \u00f3r\u00e1kon kereszt\u00fcl \u00fclj\u00f6n el\u0151tte, \u00e9s figyelje. Annyira lek\u00f6t\u00f6tte ez az elfoglalts\u00e1g, hogy nem is \u00e9rdekelt\u00e9k a felt\u0171n\u0151 apr\u00f3 hib\u00e1k a h\u00e1zban. Am\u00edg \u00e9gett a t\u0171z, kit \u00e9rdekelt, hogy beesik az es\u0151v\u00edz, hogy az ablakokon \u00f6ml\u00f6tt be a hideg, hogy a konnektorok n\u00e9ha k\u00e9ken szikr\u00e1ztak. Mindent el lehetett n\u00e9zni. Legal\u00e1bbis egy ideig.
<\/span>Egy szombat este \u00e1th\u00edvta n\u00e9h\u00e1ny bar\u00e1tj\u00e1t, egyfajta h\u00e1zavat\u00f3ra. Term\u00e9szetesen a kandall\u00f3t is begy\u00fajtotta, \u00e9s nagy mosollyal mutatta meg mindenkinek. Kint es\u0151 csepergett, bent koccantak az \u00fcvegek, nevet\u00e9s t\u00f6lt\u00f6tte meg a szob\u00e1kat. Minden t\u00f6k\u00e9letesnek t\u0171nt. Az este v\u00e9g\u00e9re m\u00e1r csak egy bar\u00e1tn\u0151je maradt ott, seg\u00edteni a pakol\u00e1ssal.\u00a0
<\/span><\/p>\n
<\/span>– Ugye? – s\u00f3hajtott a l\u00e1ny boldogan. Egy v\u00edzcsepp esett az arc\u00e1ra f\u00f6ntr\u0151l, de nem is vette figyelembe.
<\/span>– M\u00e1rmint el\u00e9g r\u00e9gi h\u00e1z. Biztos sok baj van vele.\u00a0
<\/span>– Mire gondolsz?<\/span>
<\/span>\u00dajabb v\u00edzcsepp.
<\/span>– Nem tudom, m\u00e9g sose vettem h\u00e1zat. Csak sokat hallok r\u00f3la, hogy mennyi baj szokott el\u0151fordulni – vonta meg a v\u00e1ll\u00e1t a bar\u00e1tn\u0151. – De nem mintha nem k\u00f6lt\u00f6zhetn\u00e9l el b\u00e1rmikor.
<\/span>– Igen – z\u00e1rta le gyorsan a besz\u00e9lget\u00e9st a l\u00e1ny, mik\u00f6zben arr\u00e9bb l\u00e9pett egyet.\u00a0<\/span><\/p>\n
<\/span>Ezt ism\u00e9telgette mag\u00e1ban, mik\u00f6zben pr\u00f3b\u00e1lta saj\u00e1t maga megoldani a probl\u00e9m\u00e1kat, amiket felfedezett. H\u00edvhatott volna mesterembereket, de m\u00e9lyen legbel\u00fcl f\u00e9lt, hogy olyan rossz h\u00edreket fog hallani, amiket nem tud elviselni. Helyette fel\u00e1ldozta a szabadidej\u00e9t, hogy ut\u00e1na olvasson, hogyan is kell tet\u0151t szerelni, ablakot szigetelni. M\u00e1s se j\u00e1rt a fej\u00e9ben, csak ez. Este a h\u00e1zr\u00f3l \u00e1lmodott, \u00e9s borzaszt\u00f3 r\u00e9m\u00e1lmokra kelt fel, melyekben r\u00e1szakadt a plafon, vagy hal\u00e1lra r\u00e1zta az \u00e1ram. M\u00e9g munk\u00e1ban is csak arr\u00f3l k\u00e9pzelgett, hogyan fog otthon szerelni.\u00a0
<\/span>Hi\u00e1ba. Minden befektetett er\u0151fesz\u00edt\u00e9s ellen\u00e9re nem \u00e9rezte, hogy a h\u00e1z meg akarja h\u00e1l\u00e1lni azt, amit \u00e9rte tett. A l\u00e1ny pedig hab\u00e1r folytatta szok\u00e1s\u00e1t, mikor le\u00fclt este a t\u0171z el\u00e9, m\u00e1r nem egy t\u00f6k\u00e9letes \u00e9letet l\u00e1tott a l\u00e1ngok k\u00f6z\u00f6tt t\u00e1ncolni. N\u00e9ha ink\u00e1bb olyan volt, mintha a h\u00e1z kinevetn\u00e9. \u0150 pedig egy helyben \u00fclt, \u00e9s t\u0171rte, m\u00e9g mindig azt rem\u00e9lve, hogy csak id\u0151 kell mindennek. Tal\u00e1n holnap majd jobb lesz. Tal\u00e1n majd j\u00f6v\u0151 h\u00e9ten.
<\/span>Egy hasonl\u00f3, borong\u00f3s este borzaszt\u00f3 f\u00e1radts\u00e1g sz\u00e1llt r\u00e1, mik\u00f6zben a kanap\u00e9n fek\u00fcdt. Egy rossz k\u00f6nyvet olvasott, de nem foglalta le igaz\u00e1n. Unottan hallgatta a lass\u00fa v\u00edzcs\u00f6p\u00f6g\u00e9st, ami a kanap\u00e9 mell\u00e9 helyezett ed\u00e9nyt t\u00f6lt\u00f6tte meg. M\u00e1r semmi se tudta elvonni a figyelm\u00e9t. R\u00e1pillantott a t\u0171zre, \u00e9s v\u00e1gyakozva n\u00e9zte a szikr\u00e1kat. N\u00e9h\u00e1ny f\u00e1radt pislog\u00e1s, \u00e9s m\u00e1r aludt is. Megnyugtat\u00f3, \u00e1lomtalan pihen\u00e9s volt. Hetek \u00f3ta nem volt ilyenben r\u00e9sze.
<\/span>F\u00fcst szag\u00e1ra \u00e9bredt. Az er\u0151s, t\u00f6m\u00e9ny szag betolakodott az orr\u00e1ba, a tork\u00e1ba, \u00e9s kir\u00e1ntotta a pihen\u00e9sb\u0151l. S\u0171r\u0171n k\u00f6h\u00f6gni kezdett, \u00e9s v\u00e9gre kinyitotta a szem\u00e9t. A hirtelen f\u00e9ny\u00e1radat megr\u00e9m\u00edtette. L\u00e1ngnyelveket vett \u00e9szre hozz\u00e1 tolakod\u00f3 k\u00f6zels\u00e9gben, melyek arra k\u00e9sztett\u00e9k, hogy \u00e1tugorja a kanap\u00e9t. A sz\u00edve hirtelen berobbant, mint egy r\u00e9gi motor, \u00e9s d\u00f6r\u00f6mb\u00f6lve kezdett el l\u00fcktetni. Ide-oda kapta a fej\u00e9t, pr\u00f3b\u00e1lt leveg\u0151t venni, de \u00fagy \u00e9rezte, csak f\u00fcst\u00f6t nyel vele. A fapadl\u00f3 recsegett, szikr\u00e1k pattog\u00e1s\u00e1t hallotta mindenfel\u0151l. Egy \u00fajabb k\u00f6h\u00f6g\u00e9shull\u00e1m t\u00e1madta meg, mely v\u00e9gre kiz\u00f6kkentette tehetetlens\u00e9g\u00e9b\u0151l.\u00a0
<\/span>Elkezdett gyors temp\u00f3ban a bej\u00e1rati ajt\u00f3 fel\u00e9 h\u00e1tr\u00e1lni, majd kir\u00e1ntotta azt. Friss leveg\u0151 \u00e1ramlott be, mely \u00fagy esett most, mint a sivatagban szomjaz\u00f3nak egy \u00fcveg v\u00edz. Az \u00e9let\u00f6szt\u00f6n viszont, mely id\u00e1g vezette, hirtelen akad\u00e1lyba \u00fctk\u00f6z\u00f6tt. Ott \u00e1llt, a t\u0171zzel szemben, mely fenyeget\u0151en tekerg\u0151z\u00f6tt a falakon \u00e9s a padl\u00f3kon, lassan beh\u00e1l\u00f3zva mindent, amit a l\u00e1ny l\u00e1tott. Mintha \u00e9letre kelt volna el\u0151tte a nappali, mozgott, l\u00e9legzett, nevetett. Rajta, nyilv\u00e1nval\u00f3an. A k\u00e1lyha volt most az \u00far minden felett. De a l\u00e1ny nem tudott kil\u00e9pni.
<\/span>Pedig k\u00e9t lehet\u0151s\u00e9ge volt csak. H\u00e1tra, a biztons\u00e1gba, vagy el\u0151re, a biztos elm\u00fal\u00e1sba. M\u00e9gse \u00e9rz\u0151d\u00f6tt olyan egy\u00e9rtelm\u0171nek a v\u00e1laszt\u00e1s. Annyit kellett futnia, hogy eljusson id\u00e1ig. Minden munka, minden szenved\u00e9s ellen\u00e9re ez az \u00f6v\u00e9 volt. Ha pedig egyszer kil\u00e9p, nincs visszat\u00e9r\u00e9s, \u00fajra csak egy leskel\u0151d\u0151 senki lesz, aki az utc\u00e1kon \u00e1llva k\u00edv\u00e1nja m\u00e1sok \u00e9let\u00e9t. Torka \u00f6sszeszorult. Igazs\u00e1gtalan volt az eg\u00e9sz.\u00a0
<\/span>A t\u0171z m\u00e1r \u00e9get\u0151 h\u0151s\u00e9ggel pir\u00edtotta a b\u0151r\u00e9t. F\u00fcst \u00f6ml\u00f6tt ki az ajt\u00f3n. A l\u00e1ny \u00fagy \u00e9rezte, k\u00f6nnyei elp\u00e1rolognak az arc\u00e1r\u00f3l. De megfordult. Megfordult, \u00e9s l\u00e9pett egyet el\u0151re, mint ahogy tette ezt m\u00e1r ezerszer \u00e9let\u00e9ben. Minden l\u00e9p\u00e9s egyre k\u00f6nnyebb volt, a tiszta leveg\u0151 simogatta. Mikor m\u00e1r a j\u00e1rd\u00e1n \u00e1llt, a ker\u00edt\u00e9sen k\u00edv\u00fcl, h\u00e1tra n\u00e9zett. \u00c9let\u00e9ben el\u0151sz\u00f6r az ablakon ki\u00f6ml\u0151 meleg f\u00e9ny nem h\u00edvogatta.
<\/span>Katzenbach Gr\u00e9ta<\/strong><\/p>\n
![\"\"](\"http:\/\/ppkhok.elte.hu\/wp-content\/uploads\/2024\/03\/azablakonbelul.jpg\")
<\/a>