Rovat: Érintő
Hollywood, Pszinema city
augusztus huszonegy
(megérett a meggy)
Érezted már magad hülyén a Déliben, mert mindenki bámult, ahogy színes pólóban ugrálsz össze-vissza, és értelmetlen szöveget kántálsz? Álltak is körül emiatt a nézelődő idegenek? Vették fel a bohóckodásod a telefonjukkal?
Most azt gondolod, ez olyan megalázó, hogy sosem akarnánk újra hasonló helyzetben lenni, pedig hazaúton már animátoraink nélkül is kántáltunk, táncoltunk és énekeltünk a vonatállomáson. Hogy mi vezetett ide?
[hatáskeltő tárgyaláskezdet]
Az első napunk a GT-ben ismerkedéssel telt. Sárga Quentin Trabantinosként legelső állomásunk egy szoros barátság kötése volt testvéreinkkel, a kék Leonardo DiCabrioval, akikkel ezután minden találkozáskor hype-oltuk egymást. Egy csodálatosan egyensúlyozós-elesős gólyafogadalom után pedig összeismerkedtünk, hogy aztán a legjobb gólyaelőadásokat hozzuk össze, és zászlókat készítsünk csapatunknak.
Aztán buli hajnalig.
augusztus huszonkettő
(megérett a meggy)
Az első teljes napot reggeli tornával kezdtük, hogy aztán nagyon frissen otthagyjuk csopvezeinket, és világot lássunk a környező falvakban. A csapatainknak egy megadott feladatsort kellett végrehajtani a falu lakosaival interaktálva; így történt az, hogy mi pl. elcseréltünk egy tollat 2 söralátétre, azokat egy kitűzőre és egy nyalókára, az utóbbit pedig egy fürt szőlőre, amit szemenként megetettem szimpinkkel. Megtudtuk azt is, hogy „Bodajkon minden harmadik ember narkós”, egy origami gőzhajót és papagájt pedig eladtunk 400 Ft-ért. A Hollywoodoo babák otthagyták az utókornak saját hollywoodi csillagukat, a PizsaMatrix minden fényképén aludt valaki, voltak, akik dalra fakasztottak egy idős bácsit, önkénteskedtek a Coopban, előadták borravalóért az Oroszlánkirály ikonikus jelenetét, aláírást gyűjtöttek WC-papír tekercsre vagy a saját kezükre…
A nap végéhez közeledve meg kellett oldanunk a hazajutást is, és vegyes ötletek születtek: míg a Heidi Klumpa gyalogolt, ATom Hanksék tűzoltóautóval, a Nicolaus Cage lovaskosival érkezett. A PizsaMatrix buszozott, majd a tábor előtt összeesett, s elaludt, mi pedig – nevünkhöz méltóan – Trabantot tolva bukkantunk fel a táborhely kapuja előtt
augusztus huszonhárom
(megérett a meggy)
A harmadik napon egy táskányi fontos információt kaptunk, hogy ráhangolódjunk az egyetemre, aztán szakonként csoportosultunk, hogy így is ismerkedhessünk.
Este Consuelát kergettük végig Hollywoodon, de szerencsére még elrabolt csopvezünk dacára is – megtaláltuk
Buli.
augusztus huszonnégy
(megérett a meggy)
A negyedik nap a sportról szólt. Újra felöltöttük csapatpólóinkat (így jelentősen könnyebb volt megtalálni egymást), és küzdöttünk sörért, napszemüvegért és az örök dicsőségért. Én ezek közül csak a napszemüveget kaptam, de azt hiszem, ez is bőven elég.
A BEACosokkal cheerleaderkedtünk, rekeszeket másztunk – az Alpakacino egyik tagja a fa lombjáig építette a rekesztornyot –, jógáztunk, futsaloztunk, kötelet húztunk és a nap fénypontjaként: kviddicseztünk. Mi harmadikak lettünk a bajnokságon, a döntőt a Kell KapoStallone és a HurKardashian játszotta, s végül a zöldeké lett az első helyezés.
Rövid pihenőnk után fehér pólóban vonultunk a fűre, ahol egy rövid, de annál színesebb color party keretein belül koszoltuk össze magunkat és egymást.
Kihirdették a győzteseket, minden csapat nyert valamiben: a „legváltozatosabb”, „legéhesebb”, „legcsörgősebb”, „legrefluxosabb” kategóriákban győzedelmeskedve azt hiszem, mind elsöprő győzelmet arattunk.
Ezen az éjszakán nem hajnalig tartott a buli, hanem reggel 8-ig. Az ébresztő és a csodálatosnál kicsit alacsonyabb minőségű reggeli után pedig elkezdődött az utolsó nap.
augusztus huszonEöt
Összepakoltunk. Beszélgettünk. Játszottunk. Összeölelkeztünk.
Az ötödik nap már csak a hazaút volt. Az animátorok, akiknek az egész élményt köszönhettük, buszra tettek minket, és ki-ki ment a saját irányába. De az én szememben, ekkor mutatkozott meg, mennyire összekovácsolt, összeforrasztott minket a gólyatábor: kevesebb busz jött, így rengetegen nyomorogtunk egymáshoz préselődve a járművön, és ekkor – csopvezek és animátorok nélkül – valaki elkezdett kántálni. PÉPÉKÁSOK VAGYUNK, FA….–
és mindenki csatlakozott
Mindent, amit tanultunk a tábor alatt, amikhez eddig az animátorok kellettek, elénekeltünk, kiabáltunk. Vadásztunk medvét, arattuk kertek alatt a ná-nádat, szültünk zabigyereket…
És ekkor már mi is PPK-sok voltunk. Még nem zajlott le a beiratkozás, még nem kezdődött el a félév, de az egyetemi életünk abban a pillanatban elindult, és büszkén, boldogan vittük haza a kisherceges zsákot, a barátokat, az élményeket.
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Te vagy az oka mindennek.
Csányi Petra