Egyetemi élet kincsesdoboza: a büszke PPK

Rovat: Érintő

Kép forrása: Internet

A PPK olyan, akár egy nagy buborék. Külsején áramlanak a szivárvány csodálatos színei, belsejében védve vagyunk, átlátszó felületén keresztül azonban a külvilágon tartva szemünket, amely ránk vár. A buborék-lakók, vagyis a diákok folyamatosan tesznek azért, hogy ez ne csupán tétlen lebegés legyen, hanem valami egészen csodálatos és páratlan – avagy miért legyünk büszke hallgatók a PPK-n? 

Az álmok valóra válnak? 

Egy középiskolás diák számára az egyetemi épület kacsalábon forgó palotaként sejlik fel, ahol pezsgő közösség része lehet, megélheti a nagy amerikai álmot a különböző bulikban és elképzeli, hogy esetleg egy-egy közeli hangulatos vendéglátóipari egység magasztos légkörébe keveredve vad ötletelésből világmegváltó projekteket indíthat majd el. Ezek nagyon szép elképzelések, azonban nem sok helyen kapnak, vagy alakítanak ki maguknak mindehhez táptalajt a valóságban, amikor hallgatókká válnak. Gyakori, hogy amíg mi, PPK-s diákok lelkesen almazöld színbe borulunk, addig más egyetemeken és karokon tanuló barátaink látva minket, sárgulnak az irigységtől. Arra vágynak, ami nekünk van, de a társadalom legnagyobb százaléka mégsem változtat, hogy az ő füve zöldebb legyen a szomszédénál. 

Az óperencián túl – egyetemi problémák gyökerei

Természetesen rengeteg dolog van hatással társadalmunkra, és ezen keresztül az egyetemi életre manapság, mindezek kezdetét pedig nagyjából a rendszerváltás éveire datálhatjuk. Szüleink a szocializmusban szocializálódtak, de a kapitalizmus világában kell helytállniuk. Ebből a helyzetből minden család másképpen tudott kilábalni látásmód és anyagi helyzet szempontjából is. Mivel a rendszerváltás előtt az utasítások felülről jöttek, az emberek elvesztették az alulról szerveződés lehetőségének gondolatát, és identitás válságba keveredtek, ami hatással van a mai fiatalságra, akik ebben a motiválatlan közegben nevelkedtek. Ezt követően a “globális falu” gyermekeivé váltunk mi is, ahol a földrajzi határok eltűnnek, ahol mindenki hatással van mindenkire, ahol a fogyasztás dominál, és ahol a technikai fejlődés miatt kialakult felgyorsult információs társadalom az aktív időtöltés kárára mindenkit “always on” státuszba kapcsolt. Szabadidős tevékenységeink szegényesebbek, emberi kapcsolataink arc nélküliek lettek, és “patchwork-identitásra” (Malinák) tesznek szert, hiszen túl sok forrásból kell összerakniuk, hogy kik is ők – sokszor sikertelenül. Bár a technikai eszközöket lehetne hasznosítani is, hogy ezeket a folyamatokat jó irányba billentsük, az iskolai oktatók nem tudják tartani a lépést az ifjúsággal, akikbe ez az élmény- és élvezethajhász mentalitás beleivódott. Az interaktivitás helyett frontális oktatást alkalmaznak, amellyel nem tud mit kezdeni az Y és Z generáció. Mindezen hatások együtt eredményezik, hogy a diákok apolitikusak, passzívak, magányosak, és nem tesznek azért, hogy változtassanak, pedig valójában szeretnének, csak a minta rossz, a világ pedig képlékeny, és elsodor. Ha pedig konkrétan az egyetemi életet vesszük górcső alá, akkor ráeszmélünk, hogy a bolognai rendszer hatására szétzilálódott órarendek miatt a diákok nem tudnak fix, és tartós kapcsolatokat kialakítani itt sem, ami nem csak toxikus légkört eredményez, hanem hiányos társadalmi hálót is, pedig egy egyetemi körbe bekerülő emberek csoportjában érdekes gondolatok csírái bújnak meg, amik ezáltal kihasználatlanok maradnak. Így tűnnek el barátságok, programok, tudományos projektek, közösségek még születésük előtt, a diákok egymással való kontaktjának hiánya miatt.

Minden, ami ember – miért jó a PPK?

Alapvetően három önszerveződő kör található meg ezen a karon. Vannak mentorok, akik az ide érkező külföldi diákok boldogulásáért és itt töltött idejük élménydússá tételéért felelősek. Talalákozhatunk delegáltakkal, akik a tanulmányi ügyek világában jártasak, és nem csak a kar diákjainak nyújtanak segítséget, hanem tájékoztatást adnak a szakokról a jövendőbeli hallgatók számára. Mindezen felül pedig létrejött az animátori kör, melynek tagjai a kari programok megszervezéséért és akadálytalan lebonyolításáért tesznek aktívan, hogy egyetemi éveink emlékezetesek legyenek.  Természetesen máshol is van Hallgatói Önkormányzat, de nagyon kevés helyen van példa arra, hogy ennyien bekapcsolódjanak a sejttevékenységekbe. A gólyatábor így lehet nálunk sok boldog arccal és szuper programmal kialakított, ezáltal lehet olyan rendezvényünk, mint a gólyahét. Minden hónapban van karibuli, mindenkit buzdítanak a rendszeres programszervezésre, és önként és dalolva hoznak létre olyan programokat a diákok, mint PPQ, Gasztro-kult, Mindenki segít nap és még sok-sok egyéb szuper rendezvény színesíti a buborék küllemét, vagyis a kari életet. Mindhárom kör szervez összetartásokat, táborokat, és körök tagjai pedig részt vesznek készség és kooperáció fejlesztő képzéseken, majd éles szituációkban is kipróbálhatják magukat, ahol nem csak együtt gondolkodnak a jelenről, hanem a jövőjükre is hatással van az a rengeteg fejlődés, amit itt elérnek a közös tréning és élmény-alapú munkával. Itt nem félnek a diákok kezdeményezni, projekteket tervezni, kreatívnak és önmaguknak lenni, a hibákból tanulni. Ezen kívül a hasonló, aktivitásra nyitott egyetemi karoktól is tanulnak, hiszen például a Semmelweis és a BME hallgatói is hasonló közösség kialakításáért fáradoznak, és a tőlük átvett hagyományokat az itteni fejlődés javára fordítják. 

Ha szerinted a felvilágosodás hőskor volt, Superman pedig szuperhős… 

Akkor el kell hinned, hogy ebben a társadalomban nagyon sok település, cég és közösség szeretne olyan gyorsan, innovatívan és jó hangulatban fejlődni, mint az ELTE PPK, ezért itt valamilyen szempontból Te is egy hőskorban élsz, és Te is szuperhős lehetsz, ha ezeknek a folyamatoknak a részévé válsz. Amennyit beleteszel, annyit kapsz vissza a jelenben és a jövőben egyaránt, hiszen a segítséggel emlékeket és készségeket teremtesz, hívsz elő, ezáltal pedig valami egészen új dolog úttörői közé tartozhatsz. Lehet, hogy gyakran merülnek fel sztereotípiák az egyetemi hallgatók időtöltési szokásaival kapcsolatban, de a külső szemlélők nem látnak bele, hogy itt milyen munka folyik. Ha pedig meglátják a végeredményt, akkor igenis megfogalmazódik bennük egy “aha” élmény azt látva, hogy itt az emberek segítik egymást, és törekednek az amúgy is jó hangulat fokozására, ami Magyarország múltjából kifolyólag nem csak a különböző egyetemeken, hanem alapvetően az egész társadalom szintjén ritka. Ezért nagyon fontos, hogy ha az ELTE PPK diákja vagy, akkor:

Kapcsolódj be, tanulj, cselekedj, adj hozzá, élvezd és terjeszd! Egyszer talán országos méretet ölt ez a buborék.

Források:

Útmutató a közművelődési szakterület megújult jogszabályi környezetének alkalmazásához

Malinák Judit: A SZEMÉLYES IDENTITÁS LÉTREJÖTTE A MÉDIAKULTÚRA GLOBALIZÁLÓDÁSÁNAK KONTEXTUSÁBAN – Magyar fiatalok a Kárpát-medencében

Magyar Ifjúság Kutatás 2016 tanulmánykötet (Szerk.: Székely Levente)

Marshall McLuhan: A Gutenberg-galaxis

Tari Annamária: Generációk Online

Gyura Réka