Aznap reggel egyszerű, földhözragadt felnőttnek éreztem magam, ezért késő délután elmentem a Városligetbe megnézni a mászókát, amit Szinyei Merse Pál Léghajó című festménye ihletett. Az építmény piros-fehér sávokkal díszített életnagyságú ballonja megigézett, felküzdöttem magam a tetejébe. Akkor az addig árnyékos belső térben játszadozni kezdett a fény, mert a földtől elrugaszkodva felrepült az egész a nagy kék égbe. Letekintve hirtelen megláttam a kiömlött tintákat. A nap sugárútjának aranyát. A Margit híd és a suhanó villamos sárgájának kánonját. Krisztinaváros suttogó téglabarnáit. A zizegő szürkével keretezett Deák Ferenc téri zöldet. A Parlament halvány tejkaramell árnyalatait. Gyermeki mohósággal kívántam megmártózni bennük: a színes mindennapokban.
(Forrás: Réka archívuma)
Gyura Réka