Rovat: Kult-Óra
Szombat, délután 4
Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy egy ismerősöm ismerősének ismerőse rendezett egy kisfilmet, és szép mosolyom és szempillarebegtetésem miatt feltölthettem a nézőtér… egyik székét a premier előtti sajtóvetítésen.
Nem tudom, ki volt közületek már az Uránia Nemzeti Filmszínházban, de aki érdeklődik a kultúra iránt, annak egyszer mindenképpen kell. Nekem ez volt az első alkalmam, és hadd mondjam el; amikor megkérdezték, szeretnék-e “megnézni a moziban egy nagyon új filmet”, nem erre számítottam. Az Uránia gyönyörű! Bemész, úgy érzed: ”Még jó, hogy az utcai ruhánál kicsit elegánsabban jöttem”-ránézel a gyülekező emberekre – „jaj, de alulöltözött vagyok”- ránézel a mennyezetre -„jaj, de alulöltözött mindenki !”.
A terem, ahol a vetítés volt, reneszánsz stílusú aranydíszekben pompázott, körben tükrök csillogták vissza a helység ékeit . (Erről magának a filmszínháznak sokkal művészibb leírása van, de azt csak nem másolhatom be.)
A kisfilmjáték egyébként valóban kicsi volt, 25 perc, mint egy sitcom epizód, csak nem sit, nem com, és nem epizód – de a többi stimmel. A mű címe; Szabadság, Harc.
A film maga számomra olyan új megközelítést adott a ’48-as forradalomhoz, amibe még sosem gondoltam bele. A szabadságharcot mindig olyan dicső összefogásként tanítják, ahol egy nemzet kiáll önmagáért, és mindenki boldogan és hősiesen életét is adná e nagyobb jóért. De belegondoltál valaha, hogy milyen volt ez azoknak, akik valóban ott voltak a csatatéren? Az emberek többsége nem áldozná fel az életét, és ez a normális, miért is kéne? Ami meghökkentő, hogy a filmben – amely annyira közel maradt a valósághoz, hogy az író-producer pontosan meg is mondta későbbi beszélgetésünkben, 1849 február 4-19 közötti, dél-erdélyi hadszíntéren játszódó csatáról van szó – hogy a magyar szabadságharcos, honvéd egy, a császári seregben szolgáló MAGYAR katonával áll szemben. Ha mindenképpen történelemhűek akarunk lenni, az aranyosszéki székelyek közül sokan bizony a császár alatt szolgáltak – nem, nem voltak hazaárulók, pont az erkölcs kötelezte őket a harcra: az eskü. Szóval milyen volt a harc az egyes embereknek, milyen volt 1848-9 emberi oldala? (Ajánlom, amennyiben érdekel a válasz, a kisjátékfilmben keresd). Összefoglalhatnám a lényeget magam, de jobban tetszik ez az idézet Csáji László Koppánytól: “[arról szól], hogy a humánum hogyan teremthet hidat a legmélyebb szakadék fölött is. Ezt nem lehet elégszer, elég arccal ábrázolni”.
Az alábbiakban pedig arról beszélgettem Csáji László Koppánnyal, a Szabadság, Harc társírójával és társproducerével, néprajzkutató-vallásantropológus-író-költő-jogásszal, hogyan lesz egy ötletből film, még ha az ember maga nem is rendező.
Persze beszélgetőpartnerem nem új a filmek világában, hisz korábban is jelent már meg dokumentumjátéka, ráadásul a művészet, mint tágabb fogalom sem áll távol tőle (lásd feljebb az “író, költő”-t a felsorolásban) Több könyvet írt utazásaiból, valamint verses kötetei is vannak.
A filmforgatással kapcsolatban dicsérte a lelkes csapatot, akik a mostoha körülmények (fagyos, füstös levegő) ellenére is 12-16 órás műszakokban forgattak. A filmhez egyébként olyan nagy nevek is hozzájárultak, mint Sára Balázs és Dévai Balázs, szakértő segített az öltözékek megalkotásában a hadtörténeti múzeumból, s az írók korabeli naplókat olvastak a hitelesség teljes megalkotásához.
A Szabadság, Harc az M1-en is elérhető lesz valószínűleg még az év során.
Koppány egyébként a beszélgetésünk végén még elárulta; készülőben van újabb nagyjátékfilmje, melynek témáját azonban még nem árulhatja el.
Csányi Petra