Rovat: Lélek-Zet
Állandósult bennem a pillanat.
Bárhogy pakolom is, a szavak
mindig ugyanarról mesélnek.
Mintha a gerincemet tépném
emlékekért faggatva, kérném,
hogy teremtsen bennem újakat.
A létnek vagyok palindromja,
vagy birtokosa, haragosa.
Tán csak tulajdon lehetek.
Hull az eső, vele megyek én is,
esésem olyan, mint egy hipotézis,
de csak eljutok még valahova.
Tóth Csenge