Versválogatás Földes Nusi tollából:
Biosz jegyzet
avagy a cím nélküli szonett
Dagadnak az ereim újra, lásd
Vészfék nélkül robog a pulzusom
Túlteljesít a szívmunka, nem nyugszom.
Röptében kapom el a tekintetem
Zsonglőrködöm a gondolataimmal
Mellettem már te sem bírsz magaddal.
Úszom a szmog felett három méterrel
A fülemmel szívom a levegőt.
Több szólamban szólva s kísérettel
Kocsival szállok el, dalolom őt.
Csatornából dugom ki a fejem,
amin lencse nélkül a szemüvegem.
Nincs védőkrém a sugárzásom ellen,
85 fokon forrok a tűzhelyen.
Hipnózis
Szemed tükrében szemem
vakuként villan.
Megörökítem a pillanatot,
félvén, hogy elillan.
Örvénylek, szédülök,
a talaj is csak úgy pörög.
Részeges életem is józanabb.
A Balaton viharos, zavaros
vizében kagylókat gyűjtök
az iszapból.
Veled az idő veszélyes,
elbutulok nem látok
ki magamból.
Csigalépcsőn körbe megyek,
csak így van maradásom.
Szét bandzsítok,
gátlom a haladásom.
Egyet előre, kettőt hátra
lépek.
Pupillám nyomban tágra
nyílik, félek.
Szavaim bárcsak érnének el füledig,
S kábulat várna rád időtlen ideig.
Megint áll a bál
Kérlek soha ne hagyj abba!
Kitágult pupillám végtelen
táncterén foglald dalba
a szót, mivel érhetsz tetten.
Fonj szorosabbra, úgy hogy
elmúlt éveimnek emléket
állító ráncaim láttán, fogd
csak fogd, a múltban kezemet.