Üres vagyok,
Orromon keresztül eső illat áramlik, szaladgál,
De mégis üres vagyok,
Fülemben a zivatar hangos zaja kalapál.
Még mindig üres vagyok,
Nincs mit tenni, ez az én balladám.
Csurog az őszi vízcsepp az arcomon,
Hagyom, hadd guruljon,
Miért is zavarnám meg ezen a gyönyörű alkonyon,
Nem szeretném, hogy emiatt búsuljon.
Fejemben gyönyörű jövőt alkotok,
Egy irányban haladunk, a közös utunkon.
Te és én, az élet és a boldogság,
A valóságban sose találjuk egymást manapság,
Máshogy állunk párba, az élet és a halál,
Egy úton járunk, amíg az utóbbi rám nem talál,
Sietek, megígérem, nem fog utolérni,
De mégis néha úgy érzem, hogy ma este fog számon kérni.
Üres vagyok, de nem egyedül,
Ez az én csodás szerencsém,
Szívemen a súly egyre nehezül,
Hogy vége legyen, jaj de szeretném,
Tudnom kell, hogy a szívem néha sebesül,
Ezt a csúnya múltat, bárcsak feledném.
Üres vagyok,
Voltam és leszek,
Üres vagyok,
Bármit is teszek,
Üres vagyok,
Akárhová megyek,
Üres vagyok.
Kőszegi Ákos