A katonapszichológia az alkalmazott pszichológia egyik fontos területe, amelynek célja, hogy fenntartsa a harcképességet és növelje a pszichés állóképességet, emellett a hadsereg és a harci tevékenységek pszichológiai problémáit vizsgálja.
A fronton harcoló katonák előzetesen számos fizikai és mentális vizsgálaton és gyakorlatokon estek át, ám arra, amivel kint kell szembenézniük, sehogy sem lehet eléggé felkészülni.
A háború eszközei, a katonák fegyverzete és a helyszínek is sokat változtak az idők során. Gondoljunk csak bele, mennyivel másképp élték meg a katonák a harctéri stresszt az ókori csaták során, mint a II. világháborúban! A gladiátorok is az ellenség előtt álltak, látták, ha közeledik, a háborúk is nyílt küzdelemben zajlottak: a felek előbb-utóbb szemtől szemben harcoltak, vagy átdöfték, lőtték a páncélokat és bevették a várakat, vagy nem. Ahogy telt az idő, már közel sem lehetett ilyen egyszerűen észrevenni az ellenséget. Megjelentek az újabb eszközök: egyre messzebbre lehetett lőni, egyre jobban lehetett rejtőzködni, a tengeralattjárók, a bombázó repülőgépek és a tankok még intenzívebb pusztítást végeztek. A gázmérgezésekre az áldozatok csak akkor eszméltek rá, amikor már késő volt.
Hosszú időn keresztül az volt az elfogadott nézet, hogy a katonáknak erősnek, sebezhetetlennek kell lenniük, akik nem félnek semmitől, hiszen csak így válhatnak igazi hősökké. Azonban a sebezhetetlen harcos szerepköre is csak mítosz, természetesen a katonák is hús-vér emberek, akik szenvednek a harctéri körülményektől. Fizikai és lelki stressz hatások egyaránt érintik őket, az éghajlat, a folyamatos zaj, a legalapvetőbb kényelem és higiénia hiánya mellett a társaik és saját életük elvesztése, a sebesülések, csapdák és a bizonytalan kimenetelű bevetések is aggodalommal töltik el a katonákat. Ha egy harcos ilyen magas szintű nyomás alatt van, az lelassítja a reakcióidejét és fizikai állóképességét, emellett szervezete ellenálló képessége is gyengül.
A harctéren vagy az ott átéltek miatt kialakult pszichikus állapotok következtében kiugróan magas volt az öngyilkossági arány a katonák körében. Az USA-ban az iraki és afganisztáni harcok után kb. 27000-54000 fő szenvedett poszttraumás stressz betegségben, 2012-ben 321 ember lett öngyilkos, míg 2013-ban többen vetettek véget életüknek, mint ahányan elhunytak a harctéren.
A katonapszichológusok feladata az, hogy felmérjék a harcba indulók állapotát és előzetesen felkészítsék őket a rájuk váró intenzív fizikai és szellemi megpróbáltatásokra, a harctéren erősítést nyújtsanak egyéni vagy akár csoportos segítségnyújtás keretében, valamint a frontról való hazatérés után csökkentsék a katonákat ért élmények további hatásait és segítsék őket visszatérni a hétköznapi életbe.
Esetenként megjelenik a krízisintervenciós és prevenciós szolgáltatás, melynek keretében a közösségből kiválasztott személyek (akik azok közül kerülnek ki, akikben a katonák legjobban megbíznak) megkapják a megfelelő pszichológiai felkészítést ahhoz, hogy felismerjék ha valamelyik társuknak problémája van, és odamenjenek hozzájuk beszélgetni a személyes gondjaikról, és jelzik a táborban tartózkodó pszichológusnak vagy lelkésznek, hogy kire figyeljenek oda nagyobb mértékben.
Néhány mondatot írnék a harcosokat érintő lelki jelenségekről is. A harctéri sokk jellemzően a trauma átélésekor következik be düh, félelem, magány, gondolkodásbeli zavartság, elszigeteltség, kimerültség és emlékezetzavar formájában, ez a katonákat érő ingerekre adott normál válaszreakció. Ha az ezekből összeálló tünetegyüttesek hosszabb ideig fennállnak (maximum négy hétig), akkor akut stresszbetegségről beszélünk. Néhány hónappal a trauma után bekövetkezhet a harci stressz krónikus szakasza, a poszttraumatikus stressz-zavar. Ennek tünetei a rémálmokkal kísért alvászavar, pánikroham, düh-és erőszakkitörés, és az emberekkel való kapcsolatok átmeneti bénulása. Ez a fajta pszichés zavar hosszú évekig is elhúzódhat.
A frontról hazatérő katonák másik nagy kihívása a hétköznapi életbe való visszatérés és az a képesség, hogy a családjával és barátaival visszaállítsa a régi szoros kötelékeket, távollétében nélküle nevelt gyermekének fejlődését segítse és vele való apai kötelezettségeit is teljesítse.
Források:
http://www.bocskaidandar.hu/rovatok/jogi-rovat/58-rovatok/318-a-harcteri-stressz?showall=1
https://www.honvedelem.hu/cikk/15341
Kiadott órai anyag: Katonapszichológia – nemzetközi biztonság és védelempolitika, NKE NETK (oktató: Szekeres György alezredes)
Készítette: Zách Boglárka
