Mindannyiunk Tudománya

---

Március másodikán az Illyés Sándor Szakkollégium Mindannyiunk Tudománya címmel nyílt konferenciát rendez a Gólya Közösségi Házban. Erről és egyetemi tapasztalatairól kérdezem Balla Attilát. Attila másodéves MA pszichológia szakos hallgató Tanácsadás- és iskolapszichológia specializáción, de emellett a Szociálpszichológia Tanszéken végez ÚNKP ösztöndíjasként kutatómunkát. Az Illyés Sándor Szakkollégiumnak több évig tagja, korábbi szakmai alelnöke, volt közgyűlés elnöke.

• Hogyan találtad meg a pszichológiát, mint hivatást? Hogy jellemeznéd eddigi PPK-s éveidet?

Ami a hogyan kötöttem ki pszichológia szakon kérdést illeti: egyetemi pályám informatikus hallgatóként kezdtem, de hamar világos lett számomra, hogy a bitek és az algoritmusok világából nekem fájóan hiányzik az ember. A határterületek mentén kerestem a második szakom, és mivel a mesterséges intelligencia kutatás és a számítógépes nyelvészet izgalmasnak tűnt, így a pszichológia nyert, és ezt a választást akkor sem bántam meg, ha végül a kognitív helyett a szociálpszichológia területén TDK-ztam. De nyilván ennek a döntésnek is több dimenziója volt, de tényleg nem szeretném azt a sztereotípiát erősíteni, hogy jobbára azért jelentkezik valaki pszichológiára, mert saját magán akar segíteni.

Viszont eddig még nem éreztem azt, hogy a pszichológia a hivatásom lenne, akkor sem, ha azt könnyen el tudom képzelni, hogy 1-2 éven belül gyakorló pszichológusként fogok dolgozni, pl. egy iskolában. És tényleg azt gondolom, hogy az egyetemtől megkaptam a szükséges kompetenciákat. De a pszichológia képzés számomra hivatástudat vagy szakmai identitás helyett sokkal inkább egyfajta nézőpontot adott, amivel az embereket és a társadalmunkat láthatom. Akármivel is fogok foglalkozni a jövőben, biztos vagyok benne, hogy használni fogom a bennem itt kialakult szemléletet.

• Mesélnél egy kicsit a szakkollégiumról? Miért jelentkeztél, mit kaptál, illetve milyen érzés részt venni a szervezet vezetésében?

Annak a strukturált kifejtéséhez, hogy mi motivált a jelentkezésre, majd az aktív szakkollégista életre, Susan Fiske segítségét kérem: Valahova tartozás, Megértés, Kontroll, Énfelnagyítás és Bizalom. [ezek bővebb kifejtése a cikk végén- a szerk.]

• Ha egy hosszú mondatban kellene összefoglalnod a konferenciát, mi lenne az?

Egy szakkollégiumunk által szervezett konferencia, amelynek fókusza a tudomány társadalmi szerepe és felelősségvállalása, elsősorban, de nem kizárólagosan a szakkollégiumunk által érintett tudományterületeken (pszichológia és pedagógia).

• Miért vállaltad el a konferenciaszervezést?

Tavaly az MPT (Magyar Pszichológiai Társaság) Nagygyűlésén ültem egy “Alkalmazható-e a tudomány?” című szekción. Kb. 15 kutató tartott pár perces előadásokat arról, hogy a saját területén hogyan lehet a kutatási eredményeket később a gyakorlati területen hasznosítani. Kimondottan érdekes és izgalmas szimpózium volt. De amikor körbenéztem a széksorok közt, az volt a benyomásom, hogy szinte mindenki egyetemi oktató vagy hallgató. Hiányoztak nekem onnan az alkalmazott területen dolgozó pszichológusok, akik a munkájuk során közvetlen hasznát látnák a transzlációs kutatásoknak.

Szóval innen jött az ötlet, hogy a tudományos világ társadalmi szerepéről jó lenne konferenciát tartani, lehetőség szerint olyat, amivel nemcsak a kutatókat tudjuk elérni. A szakkollégiumunk nem hivatalos mottója pedig nem véletlenül “Találd ki, valósítsuk meg együtt!”; mikor felvetettem az ötletem, hogy ISSZK-s keretek között csinálhatnánk egy ilyet, nagyon támogató volt a fogadtatás.

• Mit jelent számodra a Mindannyiunk tudománya cím?

A nyugati társadalomban az utóbbi években erősödő populista és elitellenes mozgalmak a tudományos világ társadalmi szerepére is negatívan hatnak. Abban a világban, ahol a nyilvánossághoz ugyanúgy eljutnak, és sokszor ugyanannyira hitelesnek (vagy épp pont hiteltelennek) látszanak álhírek, mint tudományosan megalapozott állítások, a kutatók sokkal kevésbé lesznek a közvélemény szemében a társadalom hasznos, az általános közjóért dolgozó tagjai. A társadalomtudományok művelőinek (mint a PPK és az ISSZK hallgatóinak is) egyébként is nehezebb dolga van ezen a téren, hiszen a mi kutatásaink jellemzően sokkal kevésbé bírnak a társadalom számára azonnal, kézzelfogható módon hasznosuló következményekkel, mint a természettudományoké.

Tehát amellett szeretnénk érvelni, hogy a tudomány nem egy elefántcsonttornyokba bezárkózó elit játékszere, hanem közös értékünk, ami mindannyiunk életét segíti, és amire a társadalomnak vigyázni kell. Azt gondolom, hogy ez a cím jól reflektál erre, de közben meg abban hiszek, hogy a létező világok legjobbikában a mindannyiunk tudománya kifejezés fölösleges szószaporítás, pleonazmus kéne, hogy legyen.

• Mi a célod a konferenciával? Kiket célzol meg, milyen változást szeretnél elérni?

A célom az, hogy a konferenciánkra kilátogató emberek figyeljenek és jól érezzék magukat. Ha lesznek olyan résztvevőink, akik egy új gondolatot kapnak arról, hogy mi mindenre jó a tudomány, vagy olyanok, akik részt vesznek egy érdekes vitában egy workshopon, netán olyanok, akik annyira különböző területen dolgoznak, hogy sose lenne módjuk megismerni egymás nézőpontját, ha nem elegyednek szóba a kávészünetben, ha csak egypicit is sikerült, akkor már megérte dolgoznunk.

A célközönségünk minden érdeklődő, mivel azok a témák, amikről közösen gondolkozni fogunk, mindenki számára érdekesek és relevánsak lehetnek. De nem vagyok naiv, tudatában vagyok, hogy a konferencia résztvevői nem fognak reprezentatív mintát alkotni a magyar lakosságról. De az erőteljes promócióra nagy hangsúlyt fektetünk, ahogy arra is, hogy ne csak az egyetemi konferenciák hallgatókból és kutatókból álló kemény magjához jusson el a hírünk. A helyszínválasztással is ezt a nyitást szerettük volna kifejezni, szándékosan mozdulunk ki az egyetem falai közül.

• Van olyan előadás, vagy workshop, aminek kihívást jelentett a szervezése? Vagy olyan, amit különösen vársz?

Leginkább talán a két kerekasztal beszélgetést várom: a délelőtti során nagyon eltérő területeken dolgozó szakemberekkel fogunk beszélgetni arról, hogy milyen kihívásokkal szembesülnek a kutatási eredmények gyakorlatba átültetése során, míg délután több jelentős tudományos intézményből érkeznek hozzánk kutatók, hogy megvitassák, miért fontos a társadalom számára az akadémiai szabadság. De mindegyik előadásunk és workshopunk tudom ajánlani, szóval javaslom, hogy mindenkinek nézze át a programunk.

A legfőbb kihívásnak pedig az ígérkezett, hogy egy, a megvalósítás szempontjából létfontosságú pályázatunk bírálata csak január végén lett meg, ezért – mivel nem szerettünk volna feltételes módban felkérni senkit sem – meglehetősen későn tudtunk csak a program összeállításába fogni. Ráadásul hétvégi napról volt szó, és egy szakkollégiumi rendezvény költségvetése – talán nem árulok el nagy titkot – az előadók honorálását sem teszi lehetővé. Azonban kellemes meglepetésként ért, hogy kb. két hét alatt sikerült egy egész napra megtölteni egy előadó- és két workshop termet, úgy, hogy a végén már vissza is kellett utasítanunk lehetőségeket. Jóleső érzés volt tapasztalni, hogy a felkért szakemberek mennyire támogatóak voltak a kezdeményezésünkkel, többen meg is jegyezték, hogy azért jönnek, mert kimondottan fontosnak tartják, hogy beszéljünk a választott témákról.

• Mit jelent/jelképez számodra a plakát/borítókép?

Az arculatot az illyéses Buzás Bogi készítette, aki a szűkös határidő ellenére végzett nagyszerű önkéntes munkát. Persze vannak elképzeléseim arról, hogy a plakátunk és az esemény borítóképünk milyen jelképeket rejt, és hogy ezek hogyan kötődnek a konferenciánk témafelvetéséhez, de inkább meghagyom mindenkinek az ezen gondolkodást. Mindenesetre bízom benne, hogy a polgárok figyelmét sikerül felkelteni, és minél többekkel találkozhatunk is március másodikán.

Link a konferenciához: https://www.facebook.com/events/382465692544842/

A konferencia ingyenes, regisztrációhoz kötött.

Attila bővebb kifejtése arról, mit adott neki a szakkollégium:

1.    Valahova tartozás: Az évfolyamomon mintegy 170-en vagyunk. A legtöbb szaktársammal így nem igazán tud kialakulni az összetartozás érzése. Ezzel szemben a kb.30 taggal, közös célokért együtt tevékenykedő szakkoliba sokkal könnyebben ki tud alakulni egy erős társas identitás. Persze annak is nagy szerepe van, hogy sokan tényleg egy kollégiumi folyosón laknak, de a tapasztalat, hogy a bejáró tagjaink is magukénak érzik az illyéses közösséget.

2.    Megértés: A szakkollégiumi képzés kurzusai a szakosoknál sokkal kisebb létszámban, közvetlenebb légkörben telnek, ahol nem az a legfontosabb, hogy minden szigorlati tétel le legyen adva (hiszen ilyen nincs is), hanem, hogy a résztvevők előzetes tudásának, érdeklődésének alapján kialakított anyagot mindenki megértse. És persze mind műhelyeinkben, mind a tanórákon kívül is sokat gondolkozunk, vitatkozunk, alakítunk ki közös álláspontot különféle kérdésekben.

3.    Kontroll: A félévente több mint tíz kurzussal futó képzésünk mellett évente több konferenciát, vitaszemináriumot, tábort szervezünk. A TDK helyezettek, a „köztiösztisek” (tudom, hogy már csak a szlengben köztársasági) vagy az ÚNKP ösztöndíjasok soraiban felülreprezentáltak vagyunk. Továbbá olyan – a szakkollégiumi kereteket gyorsan kinővő – sikeresnek bizonyuló kezdeményezések születésénél is ott volt az Illyés, mint mondjuk a Középiskolások Szabadegyeteme vagy a Mindset pszichológiai szaklap. Könnyű illyésesként azt érezni, hogy egy kompetens és hatékony szervezetben vagy.

4.    Énfelnagyítás: A szorosabb kapcsolatok miatt van lehetőségünk arra, hogy jobban odafigyeljünk a többiekre, tudjunk pozitív visszajelzéseket adni egymásnak, legyen szó egy jól sikerült TDK előadásról, az ISSZK-ért végzett közéleti munkáról, vagy épp egy közösségi programunkat feldobó koncertről. De sokszor az is jólesik, ha más illyéses dicsőségének fényében sütkérezhetünk.

5.    Bizalom: a szakkoliban azt érezzük, hogy számíthatunk a többiekre, hogy fordulhatunk különféle gondjainkkal a közösséghez. Akkor is, ha nem tudunk megbirkózni egy varianciaanalízissel, és akkor is, ha olyan bánatunk akad, amit szeretnék másokkal megosztani.

Készítette: Zelena Dorina Lilla