Délibáb táncol a jégtavon,
Kesernyés málnát szopogat csendesen.
Hajnalodik. Oda a hóvarázs,
Oda a képzelet és a vágyódás,
Oda minden, amit táskájában hordozott.
Szignóját vállára tetoválta az Ősz,
Csendes levélharc zizeg a parton,
Hideg sóhajba zúzmarált a csókvágy.
A délibábokat senki sem szereti,
Jön egy nagyobb köd és rátelepszik,
Bekebelezi és eltűnnek nyomtalan
A nyár perzselő levegőjében.
Aztán hiába vágyakozol utána,
Hiába szeretnéd érinteni újra.
A hirtelen tél itt csak átmeneti,
Aztán úgyis beköszönt – mit köszönt, betör
A tikkasztó meleg és odalesz a báb.
Persze a báb hüvely darabjai meszesen szuszognak
A sáros part kavicsos felén
És nézd: milyen kis pillangó repült válladra?
Furcsa dolog ez a lilás ködvarázs.
Gál Anna (Panni)