„Nem gubbaszthatok odabenn a vizsgák miatt!” (Avagy YOLO vagy FOMO?)

Rovat: Érintő

A karácsony idilli fényei és a szilveszter reménykeltő csillogása után a január, és a vele együtt hátramaradt vizsgák elnehezítik testünket, lelkünket. Az egyetemisták szemében olyan ez a hónap, mint a medence előtti lábmosó a strandon. Pontosan tudjuk, hogy keresztül kell sétálnunk rajta, hogy bemehessünk fürdeni, még akkor is, ha az sokkal hidegebb, mint a meleg vizes medence, ami utána következik. A vizsgákon is mindenképp át kell esni, hogy később belevethessük magunkat egy újabb szorgalmi időszakba. Ilyenkor azonban gyakran vesztjük szem elől a célt hedonista énünk miatt. Barátaink, ismerőseink Instagram sztorijába feltöltött tegnap esti buli videói, vagy egy szépen megörökített külföldi nyaralás fotói láttán erőteljesen szorongni kezdünk.  

Tehát YOLO vagy FOMO?

A YOLO kifejezés igazán elterjedtté vált az utóbbi években. Ez egy mozaikszó, ami a „You only live once” rövidítése. Magyarra fordítva annyit tesz, „Egyszer élünk”, ami arra utal, hogy ki kell használnunk az évek adta lehetőségeket, és minél több élménynek kell teret adnunk a mindennapjainkban, hiszen véges az időnk. Természetesen ez kifejezetten ösztönzően is hathat, tekintve, hogy mindez arra sarkall: ragadjuk meg a mát, és tegyük a magunkévá. Azonban a YOLO- nak elég erőteljesen megvan az árnyoldala is, hiszen rengetegen azt hiszik, hogy ez felmentést ad a holnappal való számolás alól, és korlátok nélkül szórakozhatunk. Ez pedig kifejezetten káros, mert céltalanná és felelőtlenné teheti az embereket. Mindennek ellenére egyre többen sodródnak ebbe az irányba. De vajon mi lehet ennek az oka? 

Nos, itt lép be egy másik mozaikszó, mégpedig a FOMO, vagyis „Fear of missing out”, tehát az attól való félelem, hogy kimaradunk valamiből. Természetesen amióta az emberek életének fontos részét képezi a szociális élet megélése, azóta ez az érzés folyamatosan jelen van a társadalomban, de a technikai eszközök még elénk is tárják mások életét nap mint nap, emiatt felerősödött ennek a jelentősége. A vizsgákra tanulva is ez adja meg a negativitásunk alapját a leginkább. Rengeteg szuper program, gyönyörű ruhákkal teli plázák, pezsgő utcák várnak ránk a nagyvilágban, de mi a négy fal között tanulunk, míg másoknak szemmel láthatóan éppen sokkal jobb, esetleg ezáltal jobbak is nálunk – gondoljuk a telefonunkat görgetve. Tehát a FOMO-t a közösségi média táplálja a mindennapjainkban. Aláássa az önbecsülésünket, majd arra ösztönöz, hogy mondjunk búcsút hosszútávú céljainknak, tegyük félre tanulmányainkat és menjünk ki az utcára, legyünk „szociális pillangók”, akik programról programra, és egyik menő képről a másikra szállnak. Emiatt érezheted magad rosszul a tanulnivaló felett, és emiatt mondjuk azt gyakran, hogy YOLO, helytelen helyzetben. De ez nem a valóság! A közösségi média a jó pillanatokat emeli ki, de mögötte mindenki küzd valamiért, a saját életéért!

Tanulj, ambiciózusnak lenni menő!

Természetesen ennek a cikknek abszolút nem az a célja, hogy innentől kezdve rakd félre az okostelefonodat és ne is vedd elő. Ez a világunk részét képezi. Csupán vedd észre, hogy a fényképezőgép is akkor csinál jó képeket, ha választ magának egy fókuszt. A céltalan ember befolyásolható, kapcsolatfüggő. A boldogság kulcsa az, ha az ember tartalmas, értelmes életet él. Kellenek a görbe esték, az apróságok, a sziporkázó instasztorik, hiszen ez adja az élet sóját, de ehhez kell egy alap, ami stabilitást nyújthat, és még értékesebbé teheti a szórakozással töltött időt. Ha tehát valamilyen változást szeretnél elindítani az életedben, vagy el akarsz érni egy célt – esetleg egy diplomát – akkor emlékeztesd magad, hogy ez egy folyamat és nem egy pillanat. A holnapi, és a holnaputáni éned meg fogja köszönni, hogy vagy neki ma, és teszel érte aktívan. Lehet, hogy sok a lehetőség körülötted, de valójában nem lehetsz egyszerre két helyen, tehát rangsorold, hogy mi az elsődleges a prioritásaid közül. Ha pedig látsz egy képet, amely egy vágyott állapotot vetít eléd, ösztönözzön: vedd elő, tanuld meg alaposan, de gyorsan és menj csak bárhová, ahová kedved tartja, mert hidd el, neked is pont olyan csodás ez az élet, mint bárki másnak! Csak tegyél érte!

Források:

  • Tari Annamária: Bátor generációk
  • HVG extra, Pszichológia 2018/3. szám
  • https://mindsetpszichologia.hu/2016/11/23/fomo-tenyleg-mindenrol-lemaradunk/

Gyura Réka