Rovat: Érintő
Mindennapok?
Felkelek, feloldom a telefonom. Cikkek a koronavírusról. Drasztikus mondatok. Dráma. Pánik.
Kimegyek a szabadba. Napsütésben fürdő, riadt, borús tekintetek. Dráma. Pánik.
Láttam egy iránit a villamoson. Köhögött egyet. Meghalok. Dráma. Pánik.
Beugrok a boltba. Nincs liszt. A fenébe! Dráma. Pánik.
Szórakozni akarok. Minden esemény törölve. Otthonom a börtönöm. Dráma. Pánik.
De vajon miért csináljuk ezt magunkkal és egymással? Indokolt ez egyáltalán? Minden ennyire tragikus? Elárulom előre: NEM!
Mit kell tennem?
Amikor a környezetvédelemről beszélünk, az első kérdés mindig ugyanez. Mit tehet egy kis csepp a tengerben azért, hogy ne szomorodjon el Isten afelett, amit teremtett? Világos, hogy nem mi fogjuk a nagy lépéseket megtenni, de tudjuk, hogy a szemétszedéssel, a tudatos vásárlással jót teszünk. Hasonló magatartást kell felvennünk jelen esetben is. Általában nem vagyunk kormányfők, akik a rendeleteket meghozzák és orvosok sem, akik Nobel-díjat kapnak oltóanyagok feltalálásáért. Éppen ezért egy ilyen helyzetet nem kell túlgondolnunk, csak tudatosan informálódnunk, és aktívan tenni, amit lehet.
- Figyelj arra, hogy milyen portálokon követed a híreket, hiteles-e az, amit olvasol. Az álhírek olyanok, mint a paradicsomleves tejjel: megeheted, de meglesz a negatív hatása.
- Maradj nyitott az emberek felé. Származás miatt megkülönböztetni valakit ilyen helyzetben sem szép dolog. Mindenkiben a vírust látni pedig egyszerűen csak fejetlenség. Maradj mosolygós az utcán!
- Moss kezet alaposan! Ez nem nyűg, örülj neki, hogy csudi illatos kezeid lesznek. Énekeld el közben a kedvenc dalod refrénjét, és akkor biztosan elég ideig és alaposan csinálod majd.
- Ne köhögj a nagyvilágba! Legyen nálad egy puha zsebkendő, vagy köhögj a könyökhajlatodba. Ha a kezedbe köhögsz és utána megfogod a buszon a kapaszkodót, akkor egy baktérium matricát hagysz ott magad után, ami átragad másra. Ez pedig nem olyan aranyos matricagyűjtés, mint oviban.
- Ne adj puszit és ne nyald végig mind a tíz az ujjad étkezés után! A cseppfertőzés veszélyes, ne packázz vele.
- Ne legyél mohó! Természetesen hasznos, ha vannak tartalékaid otthon – egy kis nagyi befőtt, meg dugi tészta, nutella – de ne vessz össze az utolsó konzerven a boltban senkivel. Ez teljesen céltalan.
- Ne lázadj fel, ha fiatal vagy és rád úgysem hat a vírus! Hogy miért? Azért, mert ez önző, és felelőtlen. Fiatal méhecske vagy, aki a korona „port” átviszi egy öreg nagymama virágnak. És ez nem éltet, hanem rombol.
- Tartsd be az óvintézkedéseket és kerüld a közösségeket! Lehet, hogy ez most fájdalmas, de meg kell tennünk. Nagyobb lesz az esély rá, hogy előbb élvezhetjük az egészséges tavaszi napot, és nem kell eltolni kedvenc nyári fesztiváljainkat. Ha a vírus nem terjed, előbb távozik. Előbb normalizálódik minden.
- Ne hidd azt, hogy katasztrófa az otthonlét. Sőt! Nem az apokalipszis jön, hanem a nyugalom. Egyetemistaként ilyenkor pakolj, rendszerezz, művészkedj, olvass, főzz, gondolkodj előre. A tudatos „me time” ki fog fizetődni, amikor újra beindul a nagyvilág.
Tehát semmi pánik & légy pozitív
A kialakult helyzetet vedd komolyan, tájékozódj, tudd, hogy mit csinálsz. Viszont ne állj át a sötét oldalra, ahol mindenki eszeveszetten rohangál! Ennél okosabb vagy, értelmesebb, figyelmesebb.
Ha mindig azt gondoltad, hogy menő lenne elvonulni meditálni Tibetbe és csak utána pörögni a mindennapokban és a táncparketten, akkor fogd fel így ezt az állítólag katasztrofális időszakot.
Maradjatok tudatosak, de bohémek!
Gyura Réka