„A tett halála az okoskodás” – mondja Lucifer Madách művében, mikor Évát próbálja meggyőzni, hogy harapjon az almából.
Talán ez egy kissé radikálisnak tűnhet, de a világban szétnézve elgondolkodhatunk, hogy mennyire érvényes ez a kijelentés. A világban, amelyben a lényegekben mélységesen megosztott vitákba keveredünk, legyen szó a környezetvédelemről, a járványhelyzetről, vagy a gyermekvállalás kérdéseiről. Valahogy úgy érezhetjük, hogy az ujjaink közt folyik ki az egész, míg a szavak nem szűnnek meg fölöttünk repkedni. Sokfelé kapkodjuk a fejünket, és érdemes feltenni a kérdést: hogyan járulhatunk hozzá mi magunk ahhoz, hogy a világot kicsit a saját képünkre formáljuk.
Ezt a cikket elkeseredésből írom. Elkeseredésből, mert nem érzem őszintének azt, ha egy másokat motiváló szöveget fogalmaznék éppen én, álszentség volna.
A megoldás az, ha aktív állampolgárokként ténykedünk, és a kulcsszó ez: a tevékenykedés. Kiállni azért, amiben hiszünk, hallatni a hangunkat, cselekedni egy olyan világért, amiben szívesebben élnénk.
Amit én az aktív állampolgárságról gondolok, az eltérhet a megszokott közvéleménytől. Azt halljuk, hogy fontos érdekképviseletet vállalni, fontos elmenni tüntetni és szavazni, van értelme annak, ha sok kis egyénként egyszerre megcselekedjük amit megkövetel a haza. A sok kicsi sokra megy elvét sosem vitattam, most is hiszek benne.
Ezek persze mind hangzatos kijelentések, amikkel az ember nem nagyon tud mihez kezdeni. Nehéz eldönteni, hogyan is vágjon bele az ember a világ megváltásába, ha csak olyat vágnak a fejünkhöz, hogy csinálni kéne valamit, emeld fel a szavad, cselekedj most stb. Ezért ebben a cikkben lépésről lépésre bemutatom, mi vezethet el ahhoz a bizonyos valamihez.
Viszont szörnyű űr van itt bennem, amikor erről kéne nyilatkoznom, és úgy hiszem, hiába írtam azt, hogy elüt ez a cikk a megszokottól, biztos vagyok benne, hogy másokban is rejtőzik ez. Ne féljünk kimondani.
Az első lépés, hogy észrevesszük, hogy valami nincs rendben. Kimegyünk az utcára, felmegyünk a netre, és azt látjuk, hogy a világ túlfelén lángolnak az erdők, hogy egyre többen fekszenek az aluljárókban, hogy olyasmire megy el a pénz, ami szerintünk nem teszi jobbá az összképet. Minél több számunkra zavaró esetbe bukkanunk, annál inkább kezd nőni az az érzés, hogy nem elég elsétálni a dolgok mellett. Valakinek csinálnia kéne már valamit.
Ne féljek kimondani. Valami nincs rendben, ez az első lépés. Érzékelem, hogy idegenkedek a gondolattól, hogy tegyek a sok rossz ellen, ami körülöttem él, sőt, még attól is, hogy elfogadjam azt a sok jót, amit ismerek. Tehát valami nincs rendben.
A második lépés az, hogy kimondjuk, mi is az a valami, ami nyomaszt bennünket. A szavak megtalálása segít abban, hogy letisztázzuk a gondolatainkat. Attól, hogy halljuk a célt, tudatosabbá és magabiztosabbá válhatunk a cselekvésünkben. Vegyünk egy tükröt, nézzünk bele, és mondjuk ki, hogy „zavar, hogy szegénységben él rengeteg ember, és véget akarok vetni neki” vagy „nincs rendben, hogy egyre szennyezettebb a levegő, és tenni akarok ellene”.
A második lépés az lenne, hogy megfogalmazzam, mi is az a körvonalazatlan valami. Úgy hiszem, bosszant, hogy sokaknak sikerélményeik vannak, és tudom, hogy ezek nem csak úgy vannak, bizonyára mind nagyon keményen dolgoznak érte – de nem mind öncélú munka? Csordultig vagyok a motivációs videókkal, a pasztell insta filterekkel, az arcbamászó posztokkal, a kántáló tömeggel, a karriertervezgetésekkel, és folyton csak azt várják mind, hogy adjam ki magamból. Azzal van problémám, hogy az őszinteséget gyakran már csak az aluljáróban horkolóktól és az óvodásoktól látom, sokan pedig robognak valahova; és én képtelen vagyok elkapni a ritmust. Őszinte és igazi szeretnék lenni, már nem vagyok gyerek, ezért néha kedvem támad lekucorodni a többiek közé.
A harmadik lépés a tájékozódás. Kíváncsiságunkat használjuk fel arra, hogy jobban értesüljünk a hátteréről annak, ami zavar minket, legyenek azok akár egy alkalmatlannak gondolt vezető cselekedetei, vagy az állatokon tesztelt kozmetikumok látványa a boltokban. Érdemes több forrásból a téma után nézni, kieső időket találni, ahol foglalkozhatunk ezzel, például tömegközlekedés közben, fogmosás alatt vagy akárhol.
A harmadik lépés a tájékozódás. Ha magamba bújnék, és síri csöndet és vaksötétet éreznék csupán, akkor sem tudnám, nem tudom kiverni a fejemből a világ zakatolását. Folyton itt robog mellettem az egész élet, mindenki tette ott zúg a fülemben, csoda, hogy eddig nem szédültem el én, vagy bárki más ebben az egészben. Elég tájékozott vagyok, képtelen volnék nem az lenni.
Ezután szerteágazóak a lehetőségeink. Rengeteg módja van annak, hogy kiálljunk az ügy mellett, ami érdekel bennünket, ilyen lehet például a tüntetés. Habár a sajtóban gyakran lehet negatív felhangja, de valójában egy látványos, hatásos és békés megmozdulásra nyújt lehetőséget, ami egyfajta mennyiségi heurisztikaként igyekszik meggyőzni a társadalmat: megmutatja, hogy mennyien hisznek ugyanabban.
Masírozó emberek, tömegek, mennyi ember, hát nem tettünk már eleget így is? Nem kéne leülni egy időre? Ha megpihennénk, ha megállnánk, talán még a világ is fékezhetne picit.
Az emberekkel való szemtől szembe vitákat kiszélesíthetjük vloggá vagy bloggá, esetleg tarthatunk előadásokat.
A fülemben zúgás és a torkomban csend, pedig lenne mit mondanom, igazán lenne, de ha egyszer mindenki fülében zuborog az élet, hogy várjam el, hogy meghalljanak?
Az önkénteskedés a megfelelő szervezeteknél is egy mód, hogy tegyünk az ügyért, amiben hiszünk, de ugyanígy a helyi önszerveződések barátokkal, mint amilyen a spontán szemétszedés is sokat segít közvetlenül és a figyelemfelhívás útján is. Az, hogy barátainkkal küzdünk meg egy problémával, sokat segíthet.
Nem vagyok egyedül, mások is gondolják így, de nem mondják. Én sem merem.
A szavazás a legalapvetőbb jogunk, éljünk vele! Tájékozódjunk a pártok programjairól és a múltjukról, szavazzunk felelősen. Emellett fontos, hogy…
Most élni annyi, mint robogni…
… vállaljunk érdekképviseletet is, az egyetemen például a HÖK nyújthat erre platformot, de tehetjük azt pártoknál és egyéb szervezeteknél is.
… valószínűleg el is ragad majd, sodor magával, ez nem lehet másképp. Érvényre jutni nem, csak őszintének lenni, ez minden.
Mindenkinek vannak nehezebb napjai. De még akkor is fontos, hogy erőt merítsünk valamiből, és haladjunk tovább, hiszen a saját viselkedésünk példaértékű lehet mások számára.
Tóth Csenge