Miért csak annak adattál, ki már eltávozott?
Szabadság,
Miért vagyok hiányodra kárhozott?
Ó, miért zártál e világba, e testbe?
Miért zártál a kínzó üres csendbe?
Miért nincs szárnyam, mivel repülhetnék?
Miért nincs erőm, hogy láncot törhetnék?
Miért zártál a tudással egy kertbe?
Hogy tudjam, hogy láncra vagyok verve?
S miért mondod, hogy szabad vagyok,
Ha nem tehetem, amit akarok?
Miért zártál végtelen álomba?
Miért vertél, ó, kegyetlen láncokba?
S miért húzol előttem kötelet?
Bilincsekben követnem nem lehet…
Miért?
Miért mondod, hogy szabad vagyok?
Börtönbe zársz; élek, majd meghalok.
Hiába hozol cellámba kenyeret,
Hiába vagy, ki gondoz, megóv, szeret,
Hiába hintesz sok szép kedves álmot,
Ha elvetted őt… őt, a Szabadságot
Hiába bíztatsz, mosollyal nyomsz előre,
Én nem megyek, mert megfosztottál Tőle,
De mondd,
Miért vetted el?
Miért vagy ily’ mostoha?
Vagy nem vetted el,
mert nem volt szabadság soha?
Csányi Petra