Elérkezett a december. Átjár minket az ünnepek hangulata, finom illatok lengedeznek körülöttünk, és szinte túlcsordulnak az érzelmeink, ezért mi is az elfogadás jegyében koptatjuk a billentyűzetet ebben a hónapban. F. Tóth Balázzsal készítettem interjút, az ELTE PPK jelenlegi Esélyegyenlőségi referensével. Mesélt a gondolatairól, elképzeléseiről, feladatairól is.
Forrás: Zsolnai Dorottya
Hogyan kerültél a jelenlegi tisztségedbe?
Ez nem pályázati úton, hanem felkéréses alapon történik. Bius, az előző Esélyegyenlőségi referens jelezte nekem, hogy örülne neki, ha én lennék az utódja. Később az akkor még HÖK elnökként tevékenykedő Janka kért fel hivatalosan a következő időszakra. Nagy örömmel mondtam igent, szívügyem az esélyegyenlőség és szeretnék aktívan részt venni a kar életében.
Gondolkodtál azon, hogy ebbe az irányba orientálódj? Voltak ezzel kapcsolatos célkitűzéseid korábban?
Őszintén szólva szívesen vállaltam volna bármilyen tisztséget a HÖK-ben. Tényleg, nagyon szerettem volna szerepet vállalni a kar hallgatói életében. Mégis úgy érzem, hogy az esélyegyenlőség áll legközelebb hozzám, így még nagyobb szívvel csinálom.
Ezek szerint egy nagyon testhezálló feladatkörben tevékenykedhetsz az elkövetkezendő egy évben. Mi az ami téged igazán motivál?
A korábbi főprofil, amivel az előző referens is nagyon helyesen a legtöbbet foglalkozott, az az, hogy a valamilyen hátránnyal született hallgatók is ugyanolyan esélyekkel indulhassanak az egyetemen. Az ő segítésük és integrálásuk a kari közéletben is.
Emellett szeretnék más téren is tevékenykedni, mert az esélyegyenlőség sok más területet is érint. A legnagyobb motivációm, hogy az elfogadást és mások véleményének elfogadását fejlesszük a karon.
Úgy érzem egy új tendencia látható a PPK-n és a közéletben is. Az emberek véleményünk vagy éppen az ideológiánk, világnézeti meggyőződésünk miatt kritizálnak bennünket. Ebben mindenkinek és mindig van hova fejlődnie. Ennek az esélyét és egyenlőségét szeretném hangsúlyozni az ittlétem alatt.
Ez egy nagyon nemes gondolat. Esetleg ennek megvalósítására van konkrét elképzelésed?
Szeretnék egy személyes találkozót szervezni, ami leginkább egy „tea délutánhoz” hasonlítana. Önkéntes alapon bárki jelentkezhetne és mélyebb, komolyabb, éppen aktuális témákról beszélgetnénk. A lényeg az lenne, hogy ezek a témák elgondolkodtatóak legyenek, akár konfrontálódjunk is. A legfontosabb, hogy, azok akik erre a programra eljöttek meghallgassák egymás véleményét, nézeteit. Természetesen nem azt várom, hogy azonnal mindenki megérti a másik összes meglátását, csak véleményem szerint fontos, hogy szélesítsük a saját világnézetünket, új aspektusokból vizsgáljunk meg dolgokat, ezáltal is fejlesztve önmagunkat és egymást is.
Remélem tavasszal megvalósulhat ez az ötlet. Személyesen sokkal átütőbb ereje lehet egy ilyen beszélgetésnek, ezért mindenképp úgy szeretném megszervezni. A kisebbségi helyzettel is szeretnék foglalkozni, és alapvetően nem az a célom, hogy megváltoztassam az emberek véleményét. Egyszerűen csak pozitív példákat is felmutatni.
Milyen esetleg éppen futó programok vannak kilátásban?
A Mindenki segít nap idén elmarad, mert online formában nem valósítható meg. Nagyobb programra a Diákjóléti Bizottság részéről ebben a félévben már nem kerül sor. Az EHÖK-ös Esélyegyenlőségi referensekkel volt egy találkozó, ahol próbáltuk megvitatni a karácsonyi adománygyűjtés lehetséges alternatíváit a vírushelyzetre való tekintettel. A Fogyatékosügyi koordinátornak volt egy nagyon jó felvetése, mégpedig az, hogy a különböző fogyatékossággal élő hallgatók találkozhassanak egymással az online térben, és megvitathassák tapasztalataikat.
Milyen további feladataid vannak az eddig felsoroltakon kívül?
Ha esetleg megkeres egy hallgató a problémájával, akkor segítek neki, és megpróbálunk megoldást találni. Ezenkívül ha egy hallgató fogyatékossággal él és szükséges, akkor én keresek neki személyi segítőt. Egy vaknak jegyzetelni például vagy eligazodni az iskola épületén belül. Ha bármilyen eszközre van szükségük, ami megkönnyítené a tanulásukat, az én feladatom a Fogyatékosügyi koordinátorral egyeztetve azt beszerezni illetve a szociális támogatások elbírálásában is szerepet vállalok.
Mi az, ami kihívást jelent számodra esetleg olyan, ami a komfort zónádon kívül esik?
A feladatkör materialistább oldala. Az adminisztratív dolgok mindenképpen. Abba is jobban bele kell ásnom magam, hogy a különböző jogszabályok címén hogyan tudok segíteni egy hallgatónak. Ezen a téren még sokat kell fejlődnöm.
Említetted korábban, hogy az esélyegyenlőség nagyon a szívügyeid közé tartozik. Hasonló területen szeretnél majd dolgozni is?
Alapvetően nem gondolom magam ilyen „social justice warriornak”, de nagyon fontosnak tartom, hogy mindenkit megillessenek ugyanazok a jogok és lehetőségek. Az elképzeléseim szerint, ha egyszer terapeutaként dolgozhatok, ott igen is tudok hangsúlyt fektetni mind az ön, mind a mások elfogadására.
Akad olyan gondolatod, amit mindenképpen megemlítenél még?
Azt emelném még ki, hogy sokan szerintem összekeverik az elfogadást és a toleranciát. Úgy vélik, hogy az elfogadás csak feltétel nélkül működik. Nagyon fontos, hogy elfogadjuk a másikat, úgy ahogy van. Az hogy elfogadjuk, nem jelenti, hogy egyet is kell értenünk vele. Merjünk kiállni a saját véleményünk mellett, és ha a személye ütközik a mi értékrendünkkel, ne bántó, sértő kommunikációval adjuk ezt a tudtára. Szükség van az empatikus viselkedésre, asszertív kommunikációra, így pedig semmi gond nincs azzal, ha például nem tudunk azonosulni valaki más nézeteivel.
Földes Anna