Az önelfogadásról őszintén

Napjaink egyik legtöbbször hangsúlyozott szava az önelfogadás. Alkotói válságom csúcspontján beírtam a Google-keresőbe ezt a szót, és egészen pontosan 42400 találat érkezett rá. Az első  lehetőségre kattintva egyből megörültem, remek tippeket kaptam, hogy hogyan fogadjam el magam. Ahogy tanácsolta a cikk írója, rögtön ki is álltam egy tükör elé, és tízszer biztosítottam róla a tükörképemet, hogy nagyon szeretem és elfogadom őt. Igyekeztem több időt tölteni magammal. Nem volt nehéz, online-oktatás van, többnyire egyedül vagyok a házban. Azért mondom, hogy többnyire, mert van, hogy a macska megszán és ad egy kis szeretetet és törődést a kajáért cserébe. Több lépés kipróbálásához már nem volt kedvem, hiszen az önelfogadásom már az első két javaslat hatására is kiütötte a skálát, így inkább úgy döntöttem, hogy kikapcsolódás gyanánt felnézek a Youtube-ra. Jól tettem, ugyanis egy olyan videó jött velem szembe, ami éppen eléggé felháborított ahhoz, hogy billentyűt fogjak és Wordbe vessem gondolataim. Úgyhogy a következőkben legyen szó a szépészeti beavatkozásokról, a testünk elfogadásáról, és a közösségi média mindezekre gyakorolt hatásáról. 

Meddig vagyok én „én”? Forrás: Pinterest

Röviden felvázolom, hogy mi volt a videóban, mert nevet nem szeretnék említeni. Tehát van egy lány, kb. 22-23 éves, aki sminkes videókat készít, illetve arcápolási tippeket ad a csatornáján. Többnyire általános- és középiskolás lányok követik. Ez a videós egy szép napon felkerekedik a barátjával, és elindul szájat, szem alatti területeket és homlokot töltetni. Az egészet dokumentálja egy vlog videó formájában. A szépészeti szakember egyéb beavatkozásokat is javasol a lánynak a teljeskörű szépség elérése érdekében. A videó végén a lány megmutaja az eredményt, majd egy másikban azt is, hogy mely kezelésekkel volt elégedett és melyeket tartotta feleslegesnek. 

Félreértés ne essék, nem vagyok teljes mértékben ellene a ránc- és szájfeltöltésnek. Nem gondolom, hogy baj lenne a szükséges plasztikai műtétekkel, ha az adott személy életét ez jobbá teszi, segít neki az önelfogadás felé vezető uton való elindulásban. Ugyanakkor egy nagyon érdekes kutatás az ellenkező hatást bizonyította. Száz fővel töltöttek ki kérdőívet plasztikai műtétjüket megelőzően, majd az azt követő 4 alkalommal. A kérdések az önértékelésre, a testképre, az elégedettségre és a depresszióra utaló tünetekre tértek ki. A kutatásból kiderült, hogy a vizsgált személyek 89%-a elégedett volt a műtéttel, 93%-a újra a műtétet választaná, ha lehetősége lenne újra dönteni. Ugyanakkor az is kiderült, hogy az önértékelésük, a magukkal való elégedettségük, a testképük, semmit sem változott. Akiknél előfordultak a műtétet megelőzően depressziós tünetek, azok is megmaradtak, sőt ezek a tünetek rontották a műtéttel való elégedettség mértékét (American Society of Plastic Surgeons, 2017, lásd: Mindset Pszichológia). Egy pszichológus által készített interjúból az is kiderül, hogy ezeknek a műtéteknek, szépészeti beavatkozásoknak elsősorban nem az a célja, hogy fizikai javulást eredményezzenek. A beavatkozások előtt megvizsgálták a páciensek műtét választásának lelki hátterét. Nagyrészt fizikai indokot neveztek meg, például a nagy orr, lapos mell stb., ugyanakkor a műtét következményeinél már egészen más válaszok érkeztek. A páciensek döntő többsége lelki eredetű következményt vár a műtéttől, tehát például nőiesebbnek fogja magát érezni, önbizalmat kap tőle (Szászi Beáta, 2019). Sőt, olyan is akad, aki a párkapcsolatának javulását, egy munkahelyi pozíció megszerzését látja benne. 

A fent említett példa esetében nem plasztikai műtétről beszélhetünk, de lélektani következményeiben a kezelések mögött hasonló okok állnak, mint a valódi műtétekben. Ezért gondolom, hogy rettenetesen káros az, amikor egy huszonéves lány, aki nem rendelkezik egészséges testképpel, videót készít a tizenéves követőinek egy szépészeti beavatkozásról. Felerősíti bennük a tinédzser korban egyébként is jelenlévő kétkedést önmagukban. Mindannyian tudjuk milyen érzés ez. Az, amikor a mérlegen állsz, és egy könnycsepp kigördül a mért súly miatt. Amikor kinyitod a hűtőt, de a mérlegre gondolva inkább csalódottan visszacsukod. Amikor reggel órákat töltesz azzal, hogy egy tonna alapozóval tüntesd el a pattanásaidat. Amikor a buszmegállóban összeméred magad a többiekkel, és arra gondolsz, ők mennyivel csinosabbak, szebbek, jóképűbbek nálad. Vagy amikor az edzőteremben görnyedsz hónapok óta, de nem látod azt a változást, amit szeretnél. Dühös vagyok erre a lányra, mert azt tanítja a fiataloknak, hogy a problémáik csak egy ilyen kezeléssel tűnhetnek el. Azt tanítja, hogy az önszeretet egyetlen akadálya az, hogy még nem tűntettek el minden hibát magukból. Nagyot téved.

Én úgy vettem észre, hogy az önmagukban észrevett hibák, és az arra keresett megoldások mindig jobb emberré tesznek, és elindítanak egy olyan úton, amelynek a végén rájövünk, hogy mennyire szerethetők vagyunk. Mondok egy példát. Egy ismerősöm mindig is molettebb testalkattal rendelkezett. Valószínűleg örökölte a szüleitől ezt az adottságot, de ő nem törődött bele ebbe. Sok utánajárással, információgyűjtéssel és tapasztalással kikísérletezett egy olyan diétát és edzéstervet maga számára, aminek a segítségével sikerült lefogynia. Sosem lett nádszálkarcsú. Nem olyan a testalkata, a csontozata. Soha nem is lesz olyan, mint az Instagram celebek. A legjobb, hogy nem is szeretne, mert ebben az átalakulási folyamatban megismerte önmagát, meglátta, hogy mire képes a teste. Rájött, hogy milyen erős akarata és céltudata van. 

Az eddig leírtak egyfajta prédikációnak tűnhetnek. El kell mondanom: magam sem ütöm ki az önbizalmi skálát, mint ahogy a cikk elején mondtam. Én az orrommal nem vagyok megelégedve. Definiálni nem tudom, hogy milyen formája van, leginkább csak egy hasonlattal tudom leírni. Teljesen úgy néz ki, mint Pityke őrmesteré. De tényleg. Számtalanszor gondolkodtam már azon, hogy plasztikai sebészhez megyek, és megbízom, hogy valami normális formát varázsoljon neki. Végül nem mertem, mert valami visszatartott (az árán kívül). Az, hogy a végeredmény már nem én leszek. 

Pityke őrmester és kutyára, Marcipán. Forrás: Pityke őrmester

Talán ez a legfontosabb tanulság, amit ki szerettem volna hangsúlyozni. Maradjunk önmagunk. Minden körülmények között. Ne érdekeljen, hogy milyen szép lett az Instagramon vagy YouTubeon megjelenő közszereplő feltöltött szája, 2 perc alatt mutatok 10 ugyanolyat (meg amúgy is, sminkkel minden megoldható). A tiédből nincs még egy. Ne törődj azzal, hogy valakinek elég a tökéletes testhez 30 percnyi fitness videót nézni. Kapcsold be a zenét, és nyomd le azt a másfél órás edzést. És igen, használd a tükröt (ha akarsz, beszélj is hozzá, lehet, hogy csak nekem nem jött be ez a módszer). Állj elé, és nézd meg magad jól! Találsz ilyen embert a Google-keresőben?

Magam. Forrás: Saját archívum

Tóth Hanna