Várnai Virágot pezsgő, pörgős egyéniségként ismertem meg, aki igazán aktív az egyetemi közösségi életben. Általánosan elterjedt az a sztereotípia, hogy aki kiveszi a részét a hallgatói közéletből, annak figyelme elterelődik tanulmányairól. Az interjúból kiderült, hogy ez egyáltalán nem igaz. Virág elmesélte nekünk, hogy az ELTE PPK légköre és az Animátori Kör hogyan ösztönözte arra, hogy önkénteskedjen, még a négy fal között, a koronavírus-járvány idején is. A beszélgetés által azt is megtudhatjátok, hogy milyen a Mélylevegő projekt tartalomgyártásában részt venni, vagyis gyakorlatban hasznosítani a pszichológiát.
Mesélj egy kicsit magadról és arról, hogy mit jelent neked a PPK-s légkör!
Várnai Virág vagyok, önmagamról most hirtelen a Duracell nyuszira asszociáltam. Nagyon lelkes vagyok, ezért így hívnak a szüleim. Azt hiszem, ez leír engem teljes mértékben. Viszont az, hogy milyen PPK-s hallgatónak lenni…egy külön interjú lenne! Oda meg vissza vagyok ezért a karért, és örülök, hogy nem más egyetemre mentem pszichológiát tanulni. Nagyon korán, már a gólyatáborban rájöttem, hogy jó lesz nekem itt. Összetartó közösségek alakultak ki. Az Animátori Kör kiteljesítette minden vágyamat, amit el tudtam képzelni az egyetemi élettel kapcsolatban.
Számodra egyértelmű volt pályaválasztás idején, hogy pszichológiát szeretnél tanulni?
Én eléggé határozottan jöttem. Tudtam, hogy pszichológiát akarok tanulni, mást nem is jelöltem meg. Ez felfogható egyfajta öngyilkos merényletnek is. (nevet) Viszont végül felvettek! Nagyon szeretem.
Milyen tevékenységeket végzel az egyetem mellett szabadidődben? Kötődnek a tanulmányaidhoz?
A szabadidő kapcsán azonnal az online térre asszociálok a jelenlegi helyzet miatt. Kicsit összefolynak a napok, de alapvetően igen, igyekszem olyan dolgokat csinálni, ami a tanulmányaimhoz kapcsolódik. Nyáron kezdtem azon gondolkodni, hogy – bár nagyon jó a pszichológia szak – lenne még energiám, hogy valamilyen plusz tevékenységgel kitöltsem a napjaimat. Bevállaltam sok kreditet, bevállaltam a Mélylevegő projektet is. Most azt érzem, hogy így jó. (mosolyog) Ilyen lehetőségeket próbálok keresni, amivel színesíthetem önmagamat…meg egy kicsit még az önéletrajzomat is, bár az már kevésbé motivál. A célom az, hogy minél több mindent megismerjek a pszichológián belül. A Munka- és szervezetpszichológia is érdekel, ezért kipróbálnám magam a HR vonalon egy munkahelyen. Viszont a klinikai vonal is érdekes, ezért önkénteskedem, a Mélylevegő után Pszinapszisra is jelentkeztem. (A Pszinapszis a diákok által szervezett Budapesti Pszichológiai Napok elnevezése – a szerk.) Az önkénteskedés most megerősített, nagyon benne vagyok. Örülök, hogy szorgalmi időszakban ilyen plusz dolgokat be lehet vállalni. Alkalmazhatom azt a tudást, hátteret, amit megkaptam az egyetemen.
Hogyan ismerkedtél meg a Mélylevegő projekttel?
Az egyik gimis barátnőmmel beszélgettünk róla először, aztán egész nyáron követtem őket Instagramon. Tetszettek a posztjaik. Tetszett, hogy mennyire közérthetően tárják elénk a különböző mentális zavarokat. Olyan tanácsokkal látnak el, amire szükség van.
A Mélylevegő projekt Instagram BIO-ja azt üzeni: „A hangulatzavarokról tudományosan & érthetően. / Lépjünk fel együtt az őket övező megbélyegzés ellen!” Szerinted ez a két mondat összesűríti a projekt misszióját? Közel áll hozzád, amit képviselnek?
Abszolút! Nagyon azt érzem – főleg az idősebb korosztálynál – hogy ha valaki mentális zavarokkal küzd, és elmegy pszichológushoz, az sokak szemében megbélyegző. Azt hiszik, hogy valami hatalmas probléma van az illetővel, pedig alapvetően nem. Egy bizonyos problémával kapcsolatban szeretne segítséget kérni. A Mélylevegő projekt ezt próbálja normalizálni. Szerintem szuper, hogy főként a mi korosztályunkat célozza meg, hogy mi már biztosan merjünk segítséget kérni.
Mikor és hogyan kapcsolódtál be a munkájukba?
Nyáron lehetett önkéntesnek jelentkezni. Nyaraltam éppen, mindig akkor jönnek a világmegváltó ötleteim. (nevet) Szeptemberben kerestek fel minket. Viszonylag sokan jelentkeztünk, sokakhoz eljutott ez a lehetőség. Időpontot kellett választanunk, hogy melyik hónapban szeretnénk önkénteskedni. Ezt követően volt egy megbeszélés, ahol elmondták, hogy mire számíthatunk. Bemutatkoztunk egymásnak, majd csapatokra osztottak minket. Egy csapaton belül volt egy tag és néhány önkéntes. Megbeszéltük, hogy egy héten mit csinálunk majd, viszont ez nem úgy volt, hogy kiosztották, hogy: „Te ezt csinálod!”. Megkérdezték, hogy egy adott dologhoz van-e kedvünk és ha lelkesek voltunk, akkor: „Hú! Tökéletes.” Adtak hozzá segédanyagot, megmutatták hogyan szokták megcsinálni. Tök jól el tudtunk eszerint indulni, hogy mit kell csinálnunk pontosan. A csapat is nagyon jó volt, tetszett a dinamikánk. Beszélgetésekbe keveredtünk és tetszett, hogy kendőzetlenül beszélgettünk mentális zavarokról.
Nagyon szuper! Ezt követően olyan együttműködés alakult ki, amire vártál? Örömöt okozott neked és inspirált a hónap, amikor részt vettél a munkában?
Igen, büszke vagyok rá, hogy egy ilyen projekt részese vagyok! Most még viszonylag kevés munkám jelent meg, szóval coming soon! Jönni fog egy posztom is, ami közel állt hozzám. Nagyon érdekelt a téma. Voltak ilyen poszt javaslatok, és egyből lecsaptam rá. Élvezettel dolgoztam rajta, és nagyon várom, hogy milyen lesz a fogadtatása.
Manapság rengeteg motivációs tréning és közösségi média oldal létezik, amelyek a mindennapi boldogság értékét hirdetik. Szerinted a Mélylevegő projekt platformjai miben mások, mint ezek?
Biztosan motiválnak valakit ezek a trénerek, de engem biztosan nem. A Mélylevegő stabil alapokon nyugszik, van mögötte tudomány. Bár a „napi emlékeztető üzenet” posztok motivációs üzenetek, de sosem csupán egy üres szöveg, nem egy Coelho. Van mögötte olyan állítás, ami empirikusan is alátámasztható. Én is írtam ilyen „napi emlékeztető üzenetet”, és én például mindfulness meditációs könyvből merítettem ihletet. A posztok mögött pedig rengeteg szakirodalom van, és a szakzsargont még közérthetővé is kell tenni. Nem használhatok olyan szavakat sem, amiktől most „Hú de nagyon pszichológus hallgatónak érzem magam!” (nevet)
Az ELTE PPK sokat hozzátett ahhoz, hogy ma egy ilyen inspiráló kezdeményezés alkotóeleme vagy?
Igen! Olyan szempontból is, hogy például az Animátori Kör önbizalmat adott nekem. Önbizalmat ahhoz, hogy kompetensnek érezzem magam, és meg merjem írni az e-mailt, ami által csatlakozom egy ilyenhez. Néha kevés a bátorságom, és ezen sokat segített a PPK. Egyébként az egész légkör ilyen számomra. A tanári karon is azt érzem, hogy merek válaszolni a kérdéseikre órán, és sokszor még jól is válaszolok. Pozitív megerősítés.
Mik a jövőbeli terveid a diplomád megszerzését követően? Kialakult már benned egy kép?
Biztos vannak emberek, akikben kialakul. Meg vannak azok az emberek, akiket továbbra is minden érdekel! (nevet) Úgy jöttem ide, hogy Munka- és szervezetpszichológiára akarok menni, mert az olyan pörgősnek tűnt. Most viszont kezdem egyre jobban beleásni magam a különböző területekbe, nem felszínesek az ismereteim. Elkezdett érdekelni ez a klinikai vonal is, hogy: „Hú, amúgy ez nagyon jó! Nagyon tetszik!”. Nagyon érdekesek a terápiás módszerek, és a segíteni akarás is bennem van. Milyen jó már, ha vannak eszközök a kezemben, amelyekkel tudok segíteni az embereken! Szóval most éppen krízisben, útkeresésben vagyok, de az biztos, hogy mesterre fogok menni alapképzés után.
Sokszínű az érdeklődésed még a tanulmányaidon belül is! Ebből a sokszínűségből kiindulva, gondoltál arra, hogy Te magad is belevágj valamilyen Mélylevegő projekthez hasonló kezdeményezésbe egyszer?
Szívesen indítanék, de ahhoz ihlet kell és még több tapasztalat. Viszont az, hogy egy bizonyos projektet támogassak, azt mindenképp fontosnak tartom. A Mélylevegő projektnek is minél több emberhez el kell jutnia.
Mit üzennél az ELTE PPK azon hallgatóinak, akik szeretnének a tanulmányaikon túlmutató tevékenységeket folytatni?
Csinálják! Van egy csomó lehetőség, nagyon jó! Annyira önmegerősítő, hogy azt elmondani nem tudom. Ha bizonytalan valaki a pszichológiában, és mondjuk elmegy önkénteskedni mellette, akkor szinte 100% biztos, hogy el tudja dönteni, hogy ténylegesen neki való-e ez a szak. Alapképzésen még nagyon sok az elméleti tudás, kevés a gyakorlati. Egyes embereknek ez nehézségeket okoz. Viszont, ha kicsit kipróbálják magukat a „való világban”, az segít abban, hogy milyen irányba induljanak el. Én is ennek nyomán gondolkodtam el mélyebben a szakom kapcsán, érdemes bevállalni.
Gyura Réka