Lehetetlennek tűnő küldetés: produktivitás gyász idején

A mindennapi stresszhelyzetek optimális kezelése sokunknak problémát okozhat. Egyénenként változó, hogy mennyire viszonyulunk jól a ránk nehezedő terhekhez, hogy mennyire könnyedén, esetleg szorongva nézünk szembe egy felmerülő problémával. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy akár egy semmiségnek mutatkozó feladat is megoldhatatlannak látszó kihívássá nőheti ki magát, főleg abban az esetben, ha éppen más felé koncentrálódik kognitív és mentális kapacitásunk.

Egy szeretett személy elvesztésének feldolgozása óriási megpróbáltatás. A hír hallatán nem hiszünk a fülünknek, majd a miértre keressük a választ, ami – legyen bármi is – úgysem lesz kellően kielégítő. Azt kívánjuk, bárcsak egy barátokkal töltött, kellemesen hosszúra nyúlt este másnapja miatt liftezne a gyomrunk, mintsem egy halálhír következtében. Az intenzív érzelmi kifakadás harcol a teljes tompasággal. Az egyik pillanatban kontrollálhatatlanul sírunk, a másikban kábán elutasítjuk a minket érő ingereket. Szinte felemészt bennünket a tehetetlenség, hogy nincs megoldás, ami visszahozhatná az elhunytat, sem pedig módszer, ami egyik pillanatról a másikra feloldhatná a szenvedést.

A mi életünk azonban nem áll meg, az események továbbra is zajlanak körülöttünk, tornyosulnak a feladatok, amikről legszívesebben nem is vennénk tudomást. Hogyan lehetünk ennek ellenére produktívak? Talán mondani sem kell, egyénenként eltérő, ki milyen megközelítést alkalmazva küzd meg a gyásszal, valamint ki mennyire hatékonyan végzi el a felmerülő feladatokat. Korántsem biztos, hogy ami egy ember számára hasznosnak bizonyult, másoknak is segítséget nyújt. Ugyanakkor az is elképzelhető, hogy valakinek pont az az eljárás jelenti a megváltást, ami másoknak nem vált be.

A következőkben felsorolásra kerülnek olyan tippek, amelyek remélhetőleg segítségünkre lehetnek nehéz időkben. Jóllehet, ilyenkor kevésbé vagyunk motiváltak az effektív munkavégzésre, mégsem szabad hagynunk, hogy kicsússzon a kezünkből az irányítás, hogy teljesen elhagyjuk magunkat.

Türelem és elfogadás magunk felé

Banális gondolatnak tűnik, de fontos tisztáznunk magunkban, hogy a jelen állapotban nem várhatunk el magunktól teljes erőbedobást és százszázalékos sikerrátát. Meg kell engednünk magunknak, hogy a felépülés olyan tempóban menjen végbe, amit nem érzünk megerőltetőnek, még ha ez azt is jelenti, hogy átmenetileg csak kisebb feladatok elvégzésére vagyunk képesek. A fontos döntéshozatalok felelősségét sem ajánlatos ilyenkor magunkra parancsolnunk, ezt pedig – optimális esetben – a környezetünk sem fogja elvárni tőlünk. Tekintsünk úgy a gyászra, mint lehetőségre, hogy magunkkal foglalkozzunk és introspekciót végezzünk! Az önmonitorozás hozzájárul a magasabb szintű önismerethez, ezáltal könnyebben felismerhetjük, mire van szükségünk gyász idején.

“A türelem rózsát terem.” (Forrás: bit.co)

Munka és szabadidő egyensúlya

Természetesen előfordulhat az is, hogy valaki szívesebben menekül a munkájába, hogy ezáltal minél kisebb valószínűséggel törhessen be a veszteség gondolata a tudatba. Ilyen esetekben, ha nem végzünk önmonitorozást és nem igyekszünk a minél magasabb szintű tudatosságra, fennáll a veszélye annak, hogy túlhajtjuk magunkat. Nem érdemes végletekig tartó túlórázásba temetkezni, mivel kimerülhetünk, a mentális és fizikai fáradtság együttese pedig csak ront a helyzeten.

Kreatív önkifejezés

Nagy segítség lehet, ha kreatív szabadidős tevékenységeket folytatunk, amikben kifejezhetjük az érzéseinket, és amiknek hála konstruktív szerepet oszthatunk a felgyülemlett negatív energiáknak. Legyen szó festésről, zenélésről, esetleg írásról, az ilyen elfoglaltságok hozzájárulhatnak egy személy jólétének visszaállításához hosszútávon. Mivel a gyászt voltaképpen egy krízishelyzet idézi elő, a levertség mellett stresszel is jár, ezért ebben az időszakban kifejezetten nagy szükség van olyan tevékenységek gyakorlására, amelyek örömforrást jelenthetnek. Ha például az írást szeretnénk alkalmazni, gondoljuk végig, mit érzünk, miért érzünk úgy, ahogy, valamint próbáljuk megfogalmazni, hogy mindez milyen hatással van mindennapjainkra, kapcsolatainkra.  Így némileg racionálissá és megmagyarázhatóvá tehetjük a bennünk végbemenő folyamatokat. Nem szükséges ilyenkor a szöveg helyes felépítésére, a korrekt nyelvi struktúrák használatára figyelni. Az efféle tartalmakat általában saját magunknak írjuk, nem az a cél, hogy esztétikai érzéket kielégítő hangnemben, publikálásra kész anyagot gyártsunk. A cél az, hogy konstruktív módon nézzünk szembe lelki tartalmainkkal, ahelyett, hogy elnyomnánk őket magunkban. 

Napirend

Átmenetileg felborulhat a napirendünk, megváltozhatnak az alvási szokásaink, kihagyhatunk egyes étkezéseket, lemondhatunk egyes szokásokról és rendszerekről, amelyek szerint addig vezettük a mindennapjainkat. Nem meglepő, ha mindezek hatására már nem érezzük magunkban azt az erőt és motivációt, ami korábban jellemző volt ránk. Ellenben továbbra sem szabad elhanyagolni az idővel való gazdálkodást, meg kell próbálnunk a korábban megszokott ütem szerint haladni, lehetőség szerint napi 7-8 órát aludni, tartani a tápanyaggazdag étrendet. Ne becsüljük alá az élelem- és alvásdepriváció negatív hatását, továbbra is tartsuk szem előtt saját egészségünket!

Napirend, beosztás. (Forrás: freepik.com)

A gyász-és traumafeldolgozáshoz értékes forrásként szolgálhat a magyar pszichológus, Polcz Alaine munkássága. Éjjeli lámpa című könyvében az ezzel kapcsolatos, személyes élményekre alapozott elmélkedéseit olvashatjuk. Írásában kitér a saját halálunkkal kapcsolatos félelemre, a számunkra fontos személyek és tárgyak elvesztése miatti nyugtalanságra, emellett remekül érezteti a kettősséget, ami egy halálhír hallatán megjelenhet bennünk. Ez a kettősség arra vonatkozik, hogy felfogjuk ugyan az élet végességét, egy részünk mégsem hisz benne, tudattalanunk számára a halál fogalma nem ismert, tagadja a veszteséget. Ugyancsak tapasztalatairól ír az Asszony a fronton című könyvében, amelyben főleg a traumákkal való megküzdést helyezi középpontba. A személyes érintettség olyannyira hiteles történetelmondást tesz lehetővé, hogy azokat az olvasókat is mélyen megérintheti, akik korábbi életük során egyetlen traumatikus eseményt sem tapasztaltak. Kiemelendő a műből, hogy elbeszélője nem vádolja önmagát, nem tartja magát hibásnak a történtek miatt, ami azonban a legtöbb traumát átélt áldozatra igenis jellemző. Azt az üzenetet közvetíti, hogy a legnagyobb megrázkódtatást előidéző események is kezelhetők, hogy ezek ellenére is élhetünk teljes értékű életet. Olyan örökérvényű gondolatok ezek, amiket soha nem szabad figyelmen kívül hagynunk.

Polcz Aline művek. (Forrás: gyogyhir.hu)

A jelszó minden esetben a türelem. Igaz, nagyon könnyű azzal a közhellyel dobálózni, hogy az idő minden sebet begyógyít. Ez valószínűleg nem is fedi le teljes mértékben a valóságot. Mégis türelmesnek kell lennünk magunkkal, az érzéseinkkel, a gyengeségeinkkel és a feldolgozás folyamatával kapcsolatban. Nem baj, ha a mindennapokba való visszarázódás lassan megy végbe. A próbálkozás már magában becsülendő, és meg fogja adni a kellő löketet, ami a gyógyulás felé vezető útra terel.

Goschi Noémi

Források:

Haley, E. (2020, April 16). 5 Benefits of Grief Journaling. Whats Your Grief. https://whatsyourgrief.com/5-benefits-of-grief-journaling/

K. (2017, October 23). 9 Things That Helped Me Manage Work While I Was Grieving. Fairygodboss. https://fairygodboss.com/articles/how-to-focus

Liliána, R. R. (2020, November 2). Hogyan tehető elviselhetőbbé a gyász? Pszichológus beszélt a fájdalom enyhítéséről. Https://Femina.Hu/Copyright/. https://femina.hu/egeszseg/gyasz-feldolgozas/

Polcz, A. (1995). Asszony a fronton. Osiris Kiadó.

Polcz, A. (1999). Éjjeli lámpa. Jelen Kiadó.