Tudatosság, jelenlét és ellazulás: csendesítsük el az elménket, lazítsuk el a testünket és figyeljünk a benső szellemünk hangjaira (Cser, 2020). Ezt a pár mondatot halljuk manapság minden relaxációs, meditációs gyakorlat során. De mit is jelentenek ezek az instrukciók? Meditáció közben valamilyen cselekvést mindig el kell végeznünk, valamelyik belső kognitív, benső lelki, vagy fizikális apparátusunkkal, mint a testünk, elménk, vagy szellemünk. A hétköznapi gyakorló az instrukcióknak megfelelően ellazul, kiürül, és befelé figyel, majd tapasztal valami személyes és szubjektív élményt, ez lehet éberség, a testünk ellazulása, érzelmi állapotaink lecsendesülése, vagy pedig rengeteg belső feszültség és negatív gondolat.
(Forrás: jógapont.hu)
Hogyan is kell elcsendesíteni azt az elmét, mi is az az elme, hol is található? Amikor ellazítom például a kezem, akkor vajon a lazítást mivel végzem, a kezemmel? – de ha cselekszem a lazítást, akkor hogyan lazul az el? Vagy esetleg az elmémmel végzem a lazítást, de a testemmel cselekszem? – és ki tapasztalja meg a keletkezett ellazultság állapotát a testemben? Hogyan kapcsolódik az emberben a test – tudat és szellem hármassága? Milyen szerepet tölt be testünk, testérzékelésünk, és tudatosságunk állapota, belső szellemi minőségünk alkata, az énképzetünk magunkra vonatkoztatott azonosítása során? Testérzeteink, érzelmeink, gondolataink mindennap, minden egyes pillanatában velünk vannak, nem számít, hogy éber tudatállapotban vagyunk, vagy éppen alszunk. Mindannyian éreztünk már zsibbadást, egyensúlyvesztést, különböző érzelmeket, – undor, vagy olyan tudatállapotokat, mint, felfokozottság és tompaság.
A következő írásban szeretném röviden bemutatni, hogy itt, nyugaton, hogyan gondolkodunk a test – lélek és szellem hármasáról, később a cikk második részében ugyanezen hármas buddhista oldalról való megközelítéséről lesz szó. Vajon a buddhizmus milyen fogalmakat használ, és milyen tartalommal tölti meg a test – lélek – szellem hármasát és hogyan ábrázolja azok kapcsolatát és e Bermuda háromszögön belül hol helyezi el az „én” –t, mint énképzetünk alanyát. Mindezeket megelőzően, jelen cikkben azonban célom röviden feltárni, hogy mit gondoltak az ókori görögök, az újkori gondolkodóink és milyen eszközökkel közelíti meg a kérdéskört a modern pszichológia.
(Forrás: Postura ed Emozione)
Nekünk, embereknek alapvetően két típusba sorolható tulajdonságaink vannak, testi és lelki minőségeink. A testiekhez tartoznak a külső világról alkotott érzékeléseink és belső világunkhoz tartoznak a gondolataink érzéseink. Az elme legfőképpen az értelmi képességeinket írja le, az embert, mint bölcs, gondolkodni, emlékezni, és saját figyelmét irányítani képes lényként értelmezi. Az elme fogalma szorosan kapcsolódik a tudat egyik definíciójához. Tudatnak nevezzük az agy legmagasabb szintű képességét, amely visszatükrözi az anyagi világot és elhelyezi azt a szubjektív létélményben, illetve meghatározza az objektív és a szubjektív világhoz fűződő viszonyunkat, ezek alapján olyan belső fogalmakat, reprezentációkat alkot, amely alapján az ember képes gondolkodni (Fröhlich, 1996). A lélek definiálása talán a legnehezebb. A keresztény tanítások szerint az ember személyiségének hordozója, amely anyagtalan és a halál pillanatában elhagyja a testet (Csongor, 2018). Emellett a lélek a központi idegrendszerben összetett folyamatok egységét írja le, mint a gondolkodás, érzékelés, akarat, emlékezés és képzelet (Coomaraswamy, 1991). A Magyar értelmező kéziszótár szerint testünk az élettani folyamataink összessége, illetve olyan szervezet, ami a maga anyagi és külső fizikai formájában értelmezhető (ÉSZ. VI.). Hogyan értelmezhetjük az összefüggéseket két olyan teljesen eltérő jelenség között, mint amilyen a fizikai test és a pszichikai tudat és szellem? Erre a kérdésre keressük a választ a következőkben.
A nyugati filozofikus megközelítés mérföldkövei:
Arisztotelész az emberi létet egy kettősség kapcsolatával írta le. Szerinte tapasztalásaink alapját az öt érzékszerv képezi (látás, hallás, szaglás, ízlelés és tapintás), és ez alapján kétféle érzékelési típust határoz meg. A (1) testben található hús, mint közvetítő közeg szolgáltat információt a (2) a belső érzékelés felé, ahol az érzékszervekből származó információk egy „közös érzékelésbe” futnak össze, ahol azok együttműködnek. Tehát az embert, mint biológiai lényt írta le, és a test elsődlegességét tartotta fontosnak (Porosz, 2019). Platón a test és a lélek megkülönböztetését hirdette, dualista képe a lélekre és a szellemre helyezte a hangsúlyt, tehát szerinte az anyag – vagyis a testünk – egy gyorsan elmúló és szétbomló valami. Számára a lélek a testtől független önálló létező volt, ami már születésünknél is jelen van és halálunk után még hosszú ideig fennmarad (Filozófiai kisenciklopédia, 1993). Az újkorban René Descartes az ókori dualizmust meghaladva harmadik érzékelési típusként említi a külvilágot, ami minden olyan tárgyat jelent, ami a testen kívüli. Tudatként minden olyan tárgyat értett, ami a lelki minőséget érinti, például az elmével és az értelemmel azonosított lélek. A lélek szolgál a tudatosság személyes tereként, ahol az ember saját öntudata révén képes közvetlen módon kapcsolódni a saját élményeihez, belső állapotaihoz (Descartes, 2012). Lelki és tudati állapota, belső gondolatai nem hozzáférhetőek külső megfigyelő számára. Descartes kiterjesztette saját szemléletét ugyan, de képtelen volt a dualitás problémáját feloldani, miszerint a test és szellem – elme egymástól különböző entitások. Johnan Christian Reil saját megközelítési rendszerében már három érzékelési módot említ. (1) A külső érzékelés, ami a világot reprezentálja a belső lélek felé, (2) a testben található idegek és zsigerek asszisztenciájával a lélek informálódik a test állapotáról és (3) a lélek szerve, aki saját magáról belső érzékként szerez információt, ez utóbbit nevezhetjük tudatnak is, aminek testi szerve az agy (Pléh, 2008). Carl Wernicke a 19. századi pszichiáter szerint a lelki életünk működését három tényező együttműködésének szinergiája alkotja. E tényezők a külső tárgyakra vonatkozó allopsyche, a testi létet leíró somatopsyche és a belső mentális reprezentációinkra vonatkozó autopsyche (Porosz, 2019).
Modern pszichológiai megközelítés:
Amikor hétköznapi életünk során interakcióba kerülünk valamilyen környezeti ingerrel, például elfogyott a pékségben a kakaós csiga, akkor akaratlanul is érzelmek keletkeznek bennünk. Érzelmeink olyan összetett cselekvésre ösztönző epizódok, amelyek valamilyen szubjektív minőséggel és tudatállapot változással járnak együtt. Az érzelmek keletkezése során, tudatosan, vagy tudattalanul is kognitív kiértékeléseket végzünk, hogy milyen hatással van ránk az adott érzelem az adott pillanatban (Sachter & Singer, 1962). Megfigyeljük a belső szubjektív élményünket: örülünk-e mert kevesebb szénhidrátot eszünk, vagy pedig szomorkodunk, mert egy tökéletes nap nem indulhat kakaós csiga nélkül. Ha megszületik bennünk az érzelem, akkor annak kiértékelése szerint cselekszünk, tehát megváltoztatjuk gondolkodásunk, viselkedésünk (Gross, 1998). Kognitív kiértékelési folyamataink során, személyes céljainknak, motivációinknak megfelelően megvizsgáljuk, hogy milyen kapcsolatban áll velünk az adott történés, ha a céljainknak megfelelő, akkor a korábbi környezeti tényezőket személyes jelentőséggel ruházzuk fel. A személyes érintettség az általunk átélt élmény minőségét és erősségét is meghatározza. Így jutunk arra a következtetésre, hogy csalódottak vagyunk a kakaós csigát illetően, mert szeretjük, ha minden nap jól indul.
Érzelmeink vajon a tudatunk termékei, vagy szellemi minőségeink testben és tudatban manifesztálódó aspektusai vagy ahogyan a James – Lange elmélet mondja, érzelmeinket a vegetatív arousal változásaink kapcsán különböztetjük meg? (Cannon, 1927) Egyes természeti népek a tudat helyét a szívbe helyezték (Porosz, 2019), tehát a szív az, ahol az érzelmek keletkeznek. A mai modern tudomány által elvégzett fiziológiai kutatások igazolni látszanak ezt az állítást. A szívritmus variabilitás (SZRV) mentális betegségek esetében alacsonyabb, mint, mentális betegségekkel nem együtt élő személyeknél (Bernston, 1997), így amellett, hogy az SZRV egy biológiai marker is lehet, támogatja azt a megállapítást is, miszerint a tudatos események nem korlátozódnak az agyban megfigyelhető működésekre, hanem azok a szív mellett a test valamennyi szervében zajlanak (Damasio, 2003). A test – tudat – szellem kapcsolatára szemléletes példa lehet a homunculus ábrája, amely azt mutatja be, hogy az agyunk (elménk – tudatunk központja) agykérgi reprezentációjában az egyes testrészekből érkező szenzori motoros ingerek aránya mekkora.
(Forrás: Heller-Schriff, advancedtrainings.com)
Amennyiben nem kapunk megfelelő ingereket testünkből – például egy mesterségesen kialakított szenzoros deprivációs helyzetben, ahol sötétségben egy vízzel teli kádban vagyunk (Jackson, 1969) – tudatunk önmagából kivetülve elkezd magának élményeket gyártani, amivel a perceptuális bemenetekből származó ingereket próbálja pótolni. Az így megváltozott tudatállapotban tapasztalhatjuk, hogy testünk szétfolyik, összetömörül. Ehhez hasonló testkép torzulás figyelhető meg bizonyos érzékcsalódások kapcsán is, amikor a testhelyzeteink és saját létezésünk proprioceptív érzékelése megszűnik (Ludwig, 1969). Ezekben a nem hétköznapi tudatállapotokban jellemzően megfigyelhető a depreszonalizációs és derealizációs élmény, amely során az alany a saját teste és tudata közötti állandóság élményét elveszíti. Esetleg önmaga és mások, vagy a világ és lényei közötti határok eltolódását érzékeli (Sacks, 2013). Itt érdekes kiemelni, hogyha az alany valamilyen vallási, vagy mágikus szakrális tevékenység velejárójaként tapasztalja meg a deperszonalizációs élményt akkor gyakran az egységességről és a kitágult tudatosság állapotáról számolnak be (Porosz, 2019). Például hallucinációs élmény lehet a repülés vagy levitálás.
Transzperszonális pszichológia megközelítése:
A transzperszonális pszichológia (TP) fenomenológiai megközelítése szerint az ember képes megalkotni saját valóságát, és e folyamat során végig önmaga tökéletesítésére törekszik, mivel egy magasabb belső minőséget szeretne elérni. Célja, hogy emberi minősége egy olyan transzcendens állapotba kerüljön, ahol kibontakoztathatja az emberi létforma spirituális tulajdonságait. Belső kutatásai során megismerheti a tudatosság minőségeinek addig meg nem tapasztalt szintjeit, és a test – tudat kapcsolatát feltárja. (Institute of Transpersonal Psychology, CA). A TP szerint fontos, hogy az ember mindennapi tapasztalatain túlmutató élmények is az emberi megismerés és gondolkodás részét képezzék. Így a spirituális tevékenységekből fakadó élmények éppúgy, mint a meditációs tapasztalatok, vagy extrém fájdalommal együtt járó tudatállapotok is. Az emberi minőségünk lehetővé teszi, hogy e különleges tapasztalatainknak értelmet adjunk. Miközben a mindennapi létezésünket egy magasabb spirituális dimenzióba emeljük, ami benső minőségünk legmélyebb megismerését jelenti azáltal, hogy kiszabadít minket az általunk létrehozott személyes világképünkből és életmódunkból (Reinhardt, 2020). Beata Bishop pszichoterapeuta szerint életünk csúcsélményei által rátalálhatunk életünk értelmére és átélhetjük egységünket a léttel (Bishop, 2010). Működésünk elindulhat egy olyan úton, mely végén önkéntelenül is a magasabb szellemi minőséget érjük el, ahol személyes egységet alakíthatunk ki a létezéssel. Vajon az általunk megtapasztalható tudatfeletti vagy szellemfeletti minőségeink egy másik, számunkra már kínosan ezoterikusnak tűnő síkon képesek megjelenni, úgymint a tiszta tudatosság, avagy más lényekkel és tárgyakkal való egységesség érzetének megtapasztalása? Mivel a TP holisztikus világképe szerint az ember és az univerzum egy egységet alkot, ezért az emberben fellelhető az univerzum és vica versa. Ezért az ember saját elhelyezkedését a világegyetemben kontemplatív – és meditatív technikák segítségével értheti meg (Grof, 2017).
A testünkből származó érzetek és érzések kéz a kézben együtt járnak a tudatunkban zajló kiértékelési és szabályozási folyamatokkal. Ez alapján vajon helyes-e arra a következtetésre jutnunk, hogy nincs önmagában vett tudat, test és szellem? Mivel a test – tudat – szellem az emberi működés során folyamatosan feltételezik egymást, szoros kapcsolódási relációjukból kiemelve egyiket sem tudjuk önmagában teljesen megismerni. Fogalmaink segítségével csak hétköznapi igazságok szintjén értelmezhetjük e három önálló jelentését és kapcsolatát. A lelkiismeret – furdalás kifejezés sajátos értelmezése talán egy szemléletes betekintést nyújt a test – lélek – szellem hármas kapcsolatnak megéréséhez. Miszerint a lelkemben zajló minőségek (szellem) kognitív megismerése (tudat) után a szervezetem (test) valamilyen heves reakcióval jelzi, hogy belül nincs minden rendben, és kész ezt a belső állapotot megváltoztatni.
A pszichológia, mint tudomány célja, hogy egyszerre feleljen meg a megélés szubjektivitásának, az egyénre vonatkoztatotthatóság szabályának és a viselkedés objektív megfigyelhetőségének. Legnagyobb kihívást számára a szubjektív élmények megélésének kutatása jelenti, az élményállapotokat, mennyiben képes megragadni és leírni (Hans, 1993). Vizsgálódásának eszköze nincs arra felkészülve, hogy egyszerre feleljen meg a belső, megélés perspektívájának és az objektív ténymegállapításnak (Porosz, 2018). A test – tudat és szellem határai között módszertani határok megfogalmazásával a valóságot egyfajta dualitásban írja le.
A buddhista filozófia és a buddhista meditációs technikák betekintést nyújtanak a valóság abszolút oldalról való megismerésébe, ami azt jelenti, hogy a szubjektum – objektum dualizmusát feloldják és a valóság folyamat jellege kerül a középpontba. Szerinte a valóság megfeleltethető a tudatosságnak, amit meditációs tevékenységek művelésével lehet feltárni. Ez egy közvetlen betekintést nyújt az egyén szubjektív állapotaiba, mivel az ember végső célja önmaga megismerése. A test eszköze, hogy tudatára ébredjen, tehát megvilágosodjon, és kilépjen az újjászületések körforgásából. A következő részben a buddhista filozófia megközelítését tárjuk fel a test – tudat – szellem hármasával kapcsolatban. Hogyan definiálja a buddhizmus az „én”-t, feltételez-e testet, lelket és szellemet, és milyen kapcsolatban állhatnak ezek egymással.
Fodor Gellért
Felhasznált irodalom:
A Magyar Tudományos Akadémia, (2007). A magyar nyelv értelmező szótára VI. kötet. Akadémia Kiadó.
Berntson, G.G., Bigger, J.T., Eckberg, D.L., Grossman, P., Kauf-mann, P.G., Malik, M., Nagaraja, H.N., Porges, S.W., Saul, J.P., Stone, P.H., VanderMolen, M.W. (1997) Heart rate variability: Origins, methods, and interpretive caveats. Psychophysiology, (34), 623-648.
Bishop, B. (2010). Time to Heal: Food as Medicine: the Way to Heal’incurable Cancer’. First Stone Published edition.
Cannon, W. B. (1927). The James-Lange theory of emotions: A critical examination and an alternative theory. The American journal of psychology, 39(1/4), 106-124.
Coomaraswamy, R. P. (1991). Pszichológiai integráció és vallásos szemléletmód. In Ars Naturæ, 2(3-4), 271-286.
Cser Zoltán. (2020, Április 22). 30 perces vezetett meditáció [Videó]. Youtube. https://youtu.be/G01AS4B_d3c
Cserép, Cs.(2018). Meditatív gyakorlatok a szekuláris Európában. Magyar szemle új folyam, 18(1-2).
Damasio, A. (2003). In Search of Spinoza. San Diego: Harcourt Inc.
Descartes, R. 2012 (1649). A lélek szenvedélyei. In: Descartes 2012. 53–168.
Grof, S. (2007). Spirituális válság. Krízisek a belső átalakulás útján Budapest: Pilis-Print Kft
Gross, J. J. (1998). The emerging field of emotion regulation: An integrative review. Review of general psychology, 2(3), 271-299.
Hans, G. S. J. (1999). Test – lélek – probléma a pszichológiában. Mérleg 35(3), 276 – 292.
https://www.tkbe.hu/kiadvanyok/kereknyomok/kereknyomok-02-szam-2007
Institute of Transpersonal Psychology Becomes Sofia University. Palo Alto, CA (PRWEB)
Jackson, C. W. (1969). Sensory deprivation: Fifteen years of research. Ardent Media.
Keréknyomok : orientalisztikai és buddhológiai folyóirat, (13), 101-131.
Ludwig, A. M. (1969). Altered States of Consciousness. In: Tart 1969: 9–22.
Pléh, Cs. (2008). A pszichológia örök témái: történeti bevezetés a pszichológiába. Typotex, Budapest
Porosz T. (2019). Testélmények és énképzet a nyugati gondolkodásban.
Porosz, T. (2010): A buddhista pszichológia és gyakorlati alkalmazása nyugaton. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika című folyóirat, 11(2), 85-113. https://DOI: 10.1556/Mental.11.2010.2.1
Reinhardt, M. (2021). A Transzperszonális pszichológia [PDF].
Sacks, O. (2013). Hallucinációk. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Schachter, S., Singer, J. (1962). Cognitive, social, and physiological determinants of emotional state. Psychological review, 69(5), 379.
Werner, D. F. (1996) Pszichológiai szótár. Budapest Gyomai Kner Nyomda Rt.