Remélted már valaha, hogy csak
álom a valóság?
Hagytad már a szélnek, hogy átfújja
kisírt orcád?
Ellenkeztél már teljes lényeddel
a jelen ellen?
Kiabáltad a semmibe, hogy nem, nem,
ez lehetetlen?
Ha igen,
akkor tudod, hogy muszáj
megadnod magad neki,
annak az állapotnak, ami mellkasod
szétfeszíti,
és sírj, amíg bírsz, és sóhajts nagyokat,
hogy majd egyszer elfogadással teli mosollyal
tudd elengedni azt,
aki vagy százszor lehozta neked a
csillagokat.
Ez az állapot most lenyom a tenger
mélyére,
ahol levegőt nem kapsz
és más sem adhat.
De ne feledd,
hogy a szenvedés rést nyit a
világosságnak,
ami majd felhúz a víz felszínére,
ahol kapsz levegőt, sőt:
másnak is adhatsz.
A világod egy új világ lett, de fel van adva
a lecke:
amit maga után hagyott,
hogy elhintett sok-sok magot,
vedd mindet kezedbe.
Csak locsolni kell
és gondozni,
szívvel
nyúlni hozzá,
hogy amit elvetett, ne lehessen rosszá.
Tedd mindezt azért, hogy egy napon a
nyomába léphess,
És az új világodban békességhez férhess.
Hullé Panka