Remélted már valaha, hogy csak 
álom a valóság? 
Hagytad már a szélnek, hogy átfújja 
kisírt orcád?
Ellenkeztél már teljes lényeddel 
a jelen ellen? 
Kiabáltad a semmibe, hogy nem, nem, 
ez lehetetlen? 

Ha igen, 
akkor tudod, hogy muszáj 
megadnod magad neki,
annak az állapotnak, ami mellkasod 
szétfeszíti,
és sírj, amíg bírsz, és sóhajts nagyokat,
hogy majd egyszer elfogadással teli mosollyal
tudd elengedni azt, 
aki vagy százszor lehozta neked a 
csillagokat. 

Ez az állapot most lenyom a tenger 
mélyére, 
ahol levegőt nem kapsz 
és más sem adhat.
De ne feledd, 
hogy a szenvedés rést nyit a 
világosságnak, 
ami majd felhúz a víz felszínére, 
ahol kapsz levegőt, sőt:
másnak is adhatsz. 

A világod egy új világ lett, de fel van adva 
a lecke:
amit maga után hagyott, 
hogy elhintett sok-sok magot, 
vedd mindet kezedbe.
Csak locsolni kell 
és gondozni, 
szívvel 
nyúlni hozzá, 
hogy amit elvetett, ne lehessen rosszá.

Tedd mindezt azért, hogy egy napon a 
nyomába léphess, 
És az új világodban békességhez férhess.

Hullé Panka