Felhők felett magasan repültél vissza a délutáni ködben,
Ablakban ülve, szemem égre szegezve figyeltelek közben.
Köd van!
Ha kinéznél a melletted lévő ablakon,
Akkor sem láthatnád az üveg mögött alakom.
Puha köntös nem takarja vállam, hajamat már kontyba fogtam,
Teljes testemen hosszú ölelésed érzete még ott van,
Kávémba kortyolok, várom, hogy a koffein pörgessen fel,
De hatása, akárcsak géped, a ködben veszik el.
Lázár Panni