Rengetegen vagyunk, akiknek a sport mindennapos tevékenység. Lehet akár azért, mert aktívan űzzük vagy fogyasztói vagyunk egy sportágnak. Akik kevésbé érzik magukénak ezeket a tevékenységeket, és követni sem igazán szokták őket, közülük is biztosan többen szimpatizálnak valamilyen formával. Talán éppen a karunkon megrendezésre kerülő Beerponggal, ami tökéletes előzménye lehet egy jól sikerült estének vagy karibulinak.
A következőkben sportból nem lesz hiány, hiszen Kovács Kevével, az ELTE PPK Sportreferensével készítettem egy interjút. A vele való beszélgetés azért volt különleges, mert a témahónapunknak megfelelően ő is határvonalon helyezkedik el. Nem csak sportol, de előszeretettel követ is különböző sportágakat, eseményeket, emellett ír róluk, és az ezekkel kapcsolatos szervezői tevékenységek sem állnak messze tőle. Mindezek természetesen a tanulmányaihoz is illeszkednek, hiszen karunkon Sportszervezés szakra jár. Szó esett eddig meg nem valósított tervekről, jövőbeni célokról is.
Mióta sportolsz és milyen sportokban próbáltad ki magad ez idő alatt?
Üknagyapámig visszamenőleg az egész családom sportol, tehát nem is volt kérdés, hogy én fogok-e. Ennek ellenére nem volt semmi nyomás, hogy nekem is muszáj elkezdeni valamit. Én választhattam ki, hogy mikor szeretnék elkezdeni sportolni és mit. A családomból sokan kézilabdáztak, édesapukám is edző, régebben profi kézilabdázó volt. Én alkatomból adódóan nem igazán szerettem és nem is tudtam futni, úgyhogy olyan sportot választottam, amiben ez nem hátrány, mégis hasonló a kézilabdához. A vízilabdára esett a választásom. Ezt sokáig aktívan játszottam, ekkoriban hetente 5 edzésem volt, hétvégente meccsek. 16 éves koromban felhagytam az élsporttal, ezt követően egy időre abbamaradt az aktív sport az életemben. Azóta rekreációs jelleggel végzek különféle testedzéseket: lejárok néha futni, kondizni. Ezeket már inkább csak az egészségem érdekében teszem.
Ami a többi sporthoz fűződő viszonyomat illeti, versenyszerűen nem próbáltam mást. A labdaérzékem viszont alapvetően szerintem jó volt mindig, ezért általános iskolában és gimnáziumban elvittek a legtöbb diákolimpiára. A 11. kerületben például többszörös kislabdahajítónak mondhatom magam. Ezekre a versenyekre – főként gimnáziumban – mindig örömmel mentem el. Ekkoriban a röplabda és a kézilabda csapatkapitánya voltam, de megfordultam focin és frizbin is. Természetesen szerettem kihasználni azt is, hogy ezek általában tanítási idő alatt voltak.
Úgy tudom, hogy ez a szenvedély nem csak a sportolásban nyilvánul meg, hanem sportfogyasztó is vagy. Milyen sportokat követsz?
Igen, ez így van. 16 éves koromban, mikor abbahagytam a vízilabdát, már annyira benne voltam a körforgásban, hogy nem tudtam elszakadni a profi sporttól. Ekkor kezdtem el követni a különböző sportágakat. Leginkább a labdásak voltak a kedvenceim, Magyarországon az összes látványsportágat követem. Van, amit aktívan, van, amit kevésbé, de nagyjából mindenhol tudom, hogy mely csapatok jobbak, és melyek kevésbé. Számomra a labdarúgás és a kézilabda a legkedvesebb, ezeket nemzetközi színtéren is figyelemmel kísérem.
Mit gondolsz, akik sportolnak, nagyobb eséllyel fogyasztják is ezeket, vagy a két dolog független egymástól?
Én majdnem biztos vagyok benne, hogy akik korábban sportoltak – ugye mindenkiből nem lesz aktív sportoló – azokból válnak ki egy sportág nézői is. Erre nagyon sok helyen támaszkodnak is. Például labdarúgásban úgy szervezik meg az utánpótlást, hogy nem csupán focistákat szeretnének kinevelni, hanem a klub szurkolóit is. Hiszen azokból a játékosokból, akikből nem lesz profi, később a klub nézői vagy a szponzorai lesznek. A tapasztalataim is ezt támasztják alá, hogy inkább azok követik a sportot, akik régebben űzték is.
Nyilván ez nem egy kizárólagos dolog, attól is függ, hogy milyen az ember személyisége. Vannak, akik jobban kötődni tudnak olyan tevékenységekhez, melyeket még soha sem próbáltak, magával tudja őket ragadni a szurkolás hangulata. Azonban szerintem bárkit el tud varázsolni egy olyan élmény, amit az ad, ha kimegy egy válogatott meccsre, ahol telt ház van, jó hangulat, és nyer a csapat. Ezáltal bele tud szeretni a sportba.
Ezek mellett, vagy éppen ezekből adódóan sport témájú cikkek írásával is foglalkozol. Mesélnél erről egy kicsit?
Igen, ez számomra hobbiként indult. A magyar sportéletben nagyon sok olyan történés van, amit érdemes kibeszélni, viszont kevés platform van arra, hogy ezt megtehessük. Aki követi a sportközéletet, mostanában találkozhat azzal, hogy ennek egyre több teret adnak, szaporodik az ilyen jellegű platformok száma. Ennek szerintem éppen ez az oka, hogy érzékelhetően van igény arra, hogy a sport történéseiről beszéljünk, és egy párbeszéd alakuljon ki az emberek között. Nekem voltak gondolataim különböző témákról, amiket szerettem volna magamból kibeszélni, kiírni, viszont a környezetemet sem szerettem volna ezzel traktálni, bármennyire toleránsak és megértők velem. El tudtam fogadni, hogy őket egy olyan téma annyira nem villanyozza fel, hogy megéri-e elhalasztani például egy labdarúgó fordulót azért, hogy a Ferencvárosnak több ideje legyen a nemzetközi kupaselejtezőkre készülni. Tehát számomra ez egy terápiás jellegű hobbiblogként indult, és a mai napig az. Ezt nem olvassák sokan egyébként, volt már olyan cikk, amit elolvastak 1500-an, de persze olyan is, amit csak a közeli rokonságokból 5-10 ember. Azonban, ha ezeket kiírom magamból, akkor megnyugszom.
Sikerült már ezzel párbeszédet indítani?
Abszolút. Nem nyilvánosan, de privát megkeresések voltak. Többen írtak, hogy egyetértenek vele, vagy sem, esetleg kiegészítenék valamivel. Tehát voltak ilyen jellegű visszajelzések.
Szeretnéd ezt folytatni a jövőben is?
Jelenleg úgy alakult az életem, hogy komoly céljaim ezzel nincsenek. Amennyiben viszont lesznek olyan történések a magyar sportban, amik feltüzelnek, és érzelmeket váltanak ki belőlem, akkor elő fogom ezt ismét venni. Jó módja annak, hogy kieresszem a pillangókat a hasamból, amik az eseményekkel kapcsolatos érzéseim miatt keletkeznek.
A sport iránti szenvedélyednek köszönhető, hogy jelentkeztél sportreferensnek? Mi volt a célod ezzel?
Egyrészt a szenvedély állt a háttérben, igen. Emellett viszont más motiváció is közrejátszott benne. Nem tudom, hogy ez honnan ered, de gyermekkorom óta van bennem egyfajta közösség iránt érzett felelősségvállalás. Azért jelentkeztem, mert úgy éreztem, hogy szeretnék tenni valamit azért, hogy a PPK-s hallgatóknak jobb legyen, szolgálni tudjam ezt a közösséget. Továbbá szerettem volna csatlakozni a HÖK-höz is, fontosnak tartom ezt a szervezetet a kar életében.
Milyen terveid voltak eredetileg? A vírushelyzetben mennyire sikerült ezeket megvalósítani, milyen alternatív megoldásokat sikerült kidolgozni?
Érzékeny pontra tapintottál ezzel. A pozícióra való jelentkezésemnek nagyjából a 90%-a szólt arról, hogy milyen programokat szeretnék csinálni. Sajnos ezek nem online térre lettek kitalálva, ezért ebben a helyzetben nagyon sok dologról le kellett mondani. Ezeket nagyon sajnáltam, viszont két olyan dolog volt, ami a legfájóbb volt, hogy nem került megszervezésre.
Az egyik a darts bajnokság. Azt gondolom, hogy a darts egy olyan sportág, amit az emberek nagyon szeretnek. Ebből világbajnokság általában mindig decemberben szokott lenni, amikor sokan ráérnek. Karácsonykor, mindenki otthon van, és ezt nézi. Emiatt magamon és a barátaimon is azt tapasztalom, hogy december-január környékén megjön a kedvünk ehhez a sporthoz. Aztán ez el is szokott múlni egyébként hamar, de ezért szerettem volna egy ilyet szervezni.
A másik pedig, hogy egy közös meccsnézést szerettem volna szervezni. Elég gyakran szokott olyan focimeccs lenni, ami az egész országot lázba hozza. Ilyen volt, mikor Izland ellen játszhattunk, hogy kivívjuk az EB szereplést. Az elmúlt években másodjára sikerült ezt elérni, és nagy álmom lett volna, hogy a PPK-s közösség együtt tudja ünnepelni. Egy ilyen meccset az ember, ha csak egy random vendéglátóhelyen néz, még akkor is megvan az a feeling – amit én egy flow élményhez tudnék hasonlítani -, hogy a kocsmában lévő emberek szíve egyszerre dobban, amikor Magyarország gólt lő, és kvalifikálja magát az EB-re.
Ami az online teret illeti, nagyon örülök neki, hogy sikerült megszerveznünk az első PPK-s E-sport bajnokságot, amiben egyébként hatalmas segítségemre volt az E-sport Kör. Külső szemlélőt is megkérdeztem, és azt mondta, hogy ez egy nagyon jó minőségű bajnokság volt. Jó volt a szervezés is, ami még egyszer hangsúlyozom, nem feltétlenül az én érdemem, de annak nagyon örülök, hogy sikerült megvalósítani. Ezen felül tudtunk szervezni több online edzést is, aminek szintúgy örülök. Különösen azért, mert a PPK-n van rekreáció szak, ahol olyan szakemberek képződnek, akiknek később az lesz a feladata, hogy az embereknek általános egészségi állapotán javítani tudjanak a sport által. Örülök, hogy ennek is teret tudtunk adni.
Milyen jövőbeli terveid vannak?
Abszolút a sportban képzelem el a jövőmet. Mint már említettem, van bennem egy felelősségérzet a közösség iránt. Emellett pedig a sportot is szeretném szolgálni. Egy nagy rendszernek szeretnék kirakósa, fogaskereke lenni, ami esetleg hozzá tud járulni ahhoz, hogy Magyarországon a sportélet fejlődjön. Ezt mérhetjük úgy, hogy a sportolóink jobb eredményeket érnek el, és úgy is, hogy még több néző előtt érik el azokat. Azt, hogy milyen út fog ide vezetni, még nem tudom, de hosszútávon szeretnék vezetővé válni egy sportszervezetnél.
A cikkben szereplő képek a Mediagroup oldaláról és Kovács Keve archívumából származnak.
Ongai Kata