“Plüss falak közt a plüss szorongás”
– Elefánt: Plüss
Több mint három hete sikeresen befejeztem minden vizsgámat, két munkahelyen dolgozok, megbecsülnek szakmailag és teljesítmény alapján is, egyre kevesebb korlátozás él a pandémia miatt, aminek köszönhetően újra biztonságban találkozhatok ismerősökkel és barátokkal – olyan idilli. Én mégis vizsgakék vagyok.
A post-exam blues egy létező fogalom, amelyet arra az állapotra használunk, amit a vizsgák után érezhetünk. Az intenzív időszak sok energiát kivesz belőlünk, a felkészülés és a megfelelési kényszer miatt a stressz napi szinten megnövekszik. Üresnek, lehangoltnak, motiválatlannak, elégedetlennek, fáradtnak és reménytelennek érezhetjük magunkat. Ezek olyan csapdába csalhatnak minket, amelyekből nehézkesnek bizonyul kilábalni.
Hiába a rengeteg igyekezet, egy bizonyos korosztály tagjaiban felmerülő kérdések és problémák feldolgozása egyénenként eltérő lehet – és ez így is van rendjén. Azonban számos ponton hasonlítunk.
A vizsgakék kifejezés hivatalosan nem létezik, de előszeretettel játszok a szavakkal. A fent leírt állapotot szerettem volna egy szóval leírni, így sokkal könnyebbnek érzem az azonosítását. Beszélgessünk hát a tapasztalatokról, a szó valódi tartalmáról!
(Forrás: pinterest)
- Arról, hogy nem vagyunk elkésve:
Elkésve sosem leszel – ez az egyik legnagyobb felismerés, amit az elmúlt egyetemi év adott nekem. Az élet nem versenyistálló, mindenki máshol tart és más céljai, elképzelései vannak. Ennek tudatosítása a vizsgaidőszak után különösen fontos. A vizsgák számosítanak, kategorizálnak hasonló tudásanyagokat szaktársaink és köztünk, ilyenkor mások eredményeinél jobbnak vagy rosszabbnak érezhetjük magunkat. Ám nem szabad ezt a kategorizálást átemelni a mindennapjainkba. Ott nincsenek értékelések, amelyek alapján rangsorolhatnak minket, csak mi vagyunk és saját magunkkal versenyzünk. Egy célunk lehet: jobbnak lenni a tegnapi önmagunknál és fejlődni. A vizsgakék állapot nem feltétlen segíti elő, hogy jobbnak érezzük magunkat a korábbi énünknél, ezért is tartom fontosnak, hogy türelmesek és elfogadóak legyünk saját magunkkal. Ez csak egy vizsgaidőszak, amelyben megtettük a lehető legtöbbet és azzal együtt elegek vagyunk.
- Arról, hogy vizsgakék az is lehet, aki kimagaslóan teljesített:
Nem az eredményeink és a kívülről látható vagy mérhető befektetett energiánkkal függ össze a vizsgakék érzet. Ugyanolyan mélyen érintheti azt is, akit sose láttunk idegeskedni a vizsgái miatt, mint azt, aki hetekig nem alszik a felkészülés miatt. Ha vizsgakék érzéseink támadnak – azok validak és megélni mindig jobb, mint elnyomni magunkban.
- Arról, hogy felnőttnek és egyetemistának lenni miért nem ugyanaz az érzés:
Húsz éves vagyok, fél éve aktív önkéntes a helyi művelődésszervezői körökben, valamint április óta diákmunkám is van, havi fizetéssel – ezek a dolgok már egészen “felnőttessé tesznek”. Mellette ott van az egyetemi élet, amely szorosan egybefonódott a munkahelyi légkörömmel. Nem csodálkozom, hogy néha sokkal inkább akartam felnőtt lenni, mint egyetemista – vagy épp fordítva. Erre a vizsgaidőszakom lezárta után több, mint két héttel ébredtem rá: a megélt érzéseim, az üresség és a “Ki vagyok én és mi a célom?” kérdések teljesen rendben lettek azáltal, hogy elfogadtam: ez egy létező és teljesen helyénvaló állapot. Arra kell csak odafigyelnünk, hogyha tartós, akkor tudjunk segítséget kérni és dolgozni önmagunkon.
Címkéket előszeretettel használunk: “Te már felnőtt vagy…” – ezért a társadalom ezt és ezt, na meg ezt is elvárja tőled, azonban “Te már egyetemista vagy…” – ezért a társadalom ezeket és ezeket is elvárja tőled. Álljunk meg egy pillanatra és tegyük fel a kérdéseket: “Te mit szeretnél? Te hol szeretnél most tartani? Elbírod a feladataidat vagy túlvállaltad magadat? Akarsz valamit esetleg másképp tenni és ezekért mersz is lépéseket tenni?”
Az itt és most hozzáállás ilyenkor nagyon nagy segítségünkre lehet abban, hogy tudatosítsuk, mivel rendelkezünk a jelenben és mit szeretnénk később önmagunkból látni. A vizsgakék állapotnak ez az egyik legjobb “gyógyszere”: leülni és átgondolni.
- Ki(k) miatt érzem ezt a kiüresedett állapotot?
- Ki(k)nek akarok megfelelni tulajdonképpen?
- Milyen eredményeim vannak, amik láthatóak és milyenek, amik nem láthatóak, de engem formáltak?
- Hova tartok most?
- Mik a céljaim azután, ha ezt a krízishelyzetet megoldottam?
- Szükségem van-e külső segítségre?
Az önmagunknak jól feltett kérdések, már csak azzal, hogy előttünk vannak, elindítanak egy fejlődési úton. Arra ösztönöznek, hogy megálljunk egy kicsit és újraépítsük magunkat egy intenzív életszakasz után. A megújulás kulcsfontosságú ahhoz, hogy hosszú távon jól érezzük magunkat a bőrünkben és az egyetemi élet minden pillanatát a magunkévá tehessük.
Most pedig engedd el a vállaidat, igyál egy finom jeges limonádét és legyen tiéd ez a nyár! Szeptemberig ráérsz felnőttnek és egyetemistának lenni!
(Forrás: rawpixel)
Forrás:
Gál Anna (Panni)