Első bejegyzés

Reggel nyolckor a Déli pályaudvaron találkoztam a saját és további űrhajók legénységével. A vonatállomáson ezen a napon kivételesen engedélyezték űrhajók kilövését is. Gondolom, nagyon sokat kellett telefonálgatnia a HÖK-nek, hogy ezt megoldják – biztos pokolian sok űrlapot kellett kitölteniük, hogy megkapják a megfelelő engedélyeket. Könnyen meg lehetett találni a felszállás helyét a hajtóművek hangos brummogása és kapitányaink lelkes kiabálásának köszönhetően.

A kilövés után pár órán belül megérkeztünk a Bodajki Űrállomásra… csoda, hogy milyen sebességet képesek elérni ezek a mai rakéták! A felelős tisztek elhelyeztek minket az alvókörzetünkben, amit 15-öd magammal osztottam meg, úgyhogy nem tartottam attól, hogy ellenséges űrlények meglepetés támadást mérnek ránk. Vacsoráig a saját hajónk legénységével ismerkedtük össze, hiszen az éter rideg feketeségében, csak a társaidban bízhatsz meg.

Este elfogyasztottuk az első asztronautáknak szánt ételcsomagunkat, de még le se ülepedhetett a gyomrunkban, amikor értesültünk a szörnyű hírről, miszerint az Űrakadémia igazgatóját és Csillagfényt meggyilkolták. Természetesen azonnal felszerelkeztünk, és beindítottuk az űrhajónkat, hogy utánajárjunk ennek a borzalmas esetnek a PPKludeo fantázianévvel illetett játék keretein belül. Nem kis detektív munkába került, de végül sikerült igazságot szolgáltatnunk, és a bűnös – legnagyobb döbbenetünkre maga Dora, a felfedező – rácsok mögé került.

Ezt megünnepelve hatalmas partit csaptunk az Űrállomáson, ahol a legjobb univerzumközi slágerek szóltak, és az űr minden szegletében megtalálható legízletesebb nedűket szolgálták fel.

Második bejegyzés

A reggelt egy egészséges tornával kezdtük, hogy ne sorvadjanak el az izmaink az alacsony gravitációtól. Mindannyian nagyon lelkesen, teljes erőnket beleadva mozogtunk, természetesen.

A reggeli híradó egy újabb lesújtó hírről számolt be, ugyanis angol tudósok megállapították, hogy a következő egy napban el fog fogyni a Föld vízkészlete, és az emberiség egyetlen reménye a galaktikus tej összegyűjtése. Miután lehullott rólunk a döbbenet dermedtsége, felkerekedtünk, hogy a tej nyomát követve egy univerzumon átívelő utazással megmentsük szülőbolygónkat. Ehhez be kellett járnunk a Holdat, a Marsot, a kis herceg bolygóját, a Star Wars birodalmát és a Tejutat, ahol egyre több feladatot kellett teljesítenünk csupán (földi) fél óra alatt. Csak a legénységünk lélekjelenlétének, gyors észjárásának és kreativitásának köszönhetően tudtuk őket teljesíteni. A fáradalmaink nem voltak hiába, az út végén várt ránk a galaktikus tej teljes díszében.

Megnyugodva, hogy a földi életet sikeresen megmentettük, megengedtünk magunknak egy kis kikapcsolódást. A hivatalos űrtánc megtanulása után a hajónk legénységével töltöttük el az estét, és az űr hidege – majdnem abszolút nulla fok – se szegte kedvünket.

Harmadik bejegyzés

A harmadik nap a tanulás jegyében telt. Az űrhajónkat különféle neves hivatalnokok látogatták meg a HÖK-ből, hogy bemutassák az életet az ELTE-n és az ottani alakulatokat. Ezután kisebb osztagokba osztottak minket, majd két-két készséges asztronauta elmagyarázott minden maradék tudnivalót nekünk, és megválaszolta a kérdéseinket. Vacsorára már zsongott a fejünk a tudástól! Szerencsére az Éjszakai túra szervezőgárdája számíthatott erre, ezért estére egy Britney Space koncertet rendeztek. Költségvetésük nagy része azonban az énekesnő fizetésére mehetett el, és biztonságiakra már nem juthatott pénz, mert a sztárt szinte azonnal elrabolták ellenséges idegenek. Bejelentették a színpadon, mi pedig azonnal belevetettük magunkat az újabb kalandba!

Botránytól tartva gyorsan összeszedelőzködtünk, hogy megtaláljuk Mrs. Space-t, mielőtt eljutott volna a hír valamilyen űrszennylaphoz. Az ellenség pusztítást hagyott maga után, hogy ezzel is hátráltasson minket, és számtalanszor tanúbizonyosságot kellett adnunk az erőnkről, az eszünkről és a kitartásunkról, hogy segítsünk a bajba jutott bolygóknak. Végül nem volt hova tovább menekülniük, és kiszabadítottuk Britney-t, aki – a rövid időkeret miatt – csak egy felejthetetlen számot tudott előadni.

Negyedik bejegyzés

A sok izgalomtól el is feledkeztünk róla, hogy az Intergalaktikus Olimpia végül megszerezésre kerül, az utolsó előtti napon. Nem hagyhattuk ki, mert csak 4 fényévente rendezik meg! Mivel a Földön mi voltunk a legfittebb emberek, mi vettünk részt a játékokon. Jógáztunk, célba lőttünk, boxoltunk, szinkronúsztunk és még megannyi más sportban bizonyítottuk rátermettségünket. Jó néhány számban megnyertük az aranyérmet, úgyhogy nem hoztunk szégyent a földiekre.

A győzelmünk megünneplésére színes bolygótörmeléket szórtunk magunkra, ami egy ősrobbanáskori űrszertartáson alapszik. A kulturális örökségünk megőrzése és egy alapos zuhany után egy egész estés partit csaptunk, amit még két galaxissal arrébb is hallani lehetett.

Ötödik bejegyzés

Hiába, az idő szalad, ha az ember jól szórakozik. Alig érkeztünk meg, máris el kellett válnunk az űrhajónktól és az Űrállomástól. Egy utolsó reggeli után könnyes búcsút vettünk a kapitányainktól és a társainktól, de főleg az űr rejtélyes, de fenséges sötététől – végül a Földön landoltunk.

Kocsis Laura