Terepen – a remotiváció nyomában

(…)annál gyakoribb a szikra, és annál jobb innováció születik. Nem kell mást tenni, mint kitárni a kapukat, és teret adni az embereknek.

Chris Anderson

Amikor beengedjük az embereket (legyen szó konkrét helyről, új projektekről, az életünkről), az kölcsönösen motiválni kezdi mindkét felet arra, hogy újabb és újabb változásokat hozzunk az életünkbe.

Több, mint egy év után ismét teljes értékű hallgatónak érezheti magát minden egyetemi polgár! Számomra ez egy teljesen új létállapot – másodévesként is szinte gólyák módjára fedezem fel az összes apróságot. Minden az újdonság erejével bír: az épületek, a színes programok, az egyetemi légkör; de mégis… hogy kerül ebbe a képletbe Simon Márton, négykötetes írónk “óvodája” és a motiváció keresése?

A motiváció megfogalmazása számos területen megjelenik, értelmezhetjük szervezeti, pszichológiai, munkahelyi és akár hétköznapi értelemben is. Amikor közösségszervező hallgatóként szeretném meghatározni, akkor a Dobák-Antal-féle gondolataival tudok a legjobban azonosulni:

Hajlandóak vagyunk a (…) célok megvalósítása irányába mutató erőfeszítésekre, amellyel egyben egyéni szükségleteket is kielégíthetünk.

Ez a meghatározás a hajlandóságot és a célorientációt is magában foglalja. De mivel tudjuk mi magunkat motiválni a mindennapokban arra, hogy felkeljünk, tisztességgel látogassuk egyetemi óráinkat és esetleg még a munkahelyünkön – ha esetleg dolgozunk- is helyt tudjunk állni?

Maslow elmélete (1943) szerint vannak olyan motivátorok az életünkben, amelyek a munkahelyi szituációkban egyfajta segítséget nyújtanak nekünk abban, hogy hatékonyak legyünk. Ezek teljesen hétköznapi, mindannyiunk számára keresett és vágyott dolgok formájában mutatkozik meg: legyen szó kitüntetésről, fejlődési lehetőségekről, biztonságos (munka)helyről, vagy akár a legalapvetőbb dolgokról, mint az étel vagy a fűtés.

Amikor hirtelen elkezdődött az egyetemi élet, számos területen azonnal helyt kellett állnom – ennek  nyomása nehezedett a vállamra, amelyben persze a környezetem, a főnökeim is igyekeztek (és igyekeznek a mai napig is) motiválni, mégis úgy gondolom (teljesen szubjektív, személyes vélemény – a szerk.), a legnagyobb motivációs forrás önmagam vagyok. Amint elérem, hogy ez a belső motor minden nap támogató legyen a helytállásomban, onnantól kezdve az egy évnyi otthonlét és a gyors, pörgős élet közötti szakadék elkezd összezárulni.

Ahhoz, hogy a motivátorokat ki tudjuk terjeszteni a mindennapi életünk területeire, arra is szükség van, hogy feltöltődjünk. Így esett a választásom Simon Márton “pingvin ovijának” estjére a Három Szerb Kávéházban.

Röviden Simon Mártonról és az ovijáról: Simon a Károli Gáspár Református Egyetemre járt, bölcsész diplomával rendelkező négykötetes szerző, aki aktívan tartja kapcsolatát az olvasóival, amelynek neve a “pingvin ovi”. Az óvoda fő funkciója az ajánlott írók és költők bemutatása, valamint felolvasás az alkotóktól.

A kávéházi hangulat, a kortárs, magyar szerzők művei, a bensőséges esti találkozó is egyfajta motivációként szolgál. Amikor hagyjuk magunkat feltöltődni, akkor a belső motor is pihenni tud, hogy a következő napon működtethessen minket.

De ahogy visszatereljük magunkat a Kazyba vagy az Izuba, hirtelen szembesülünk olyan tényezőkkel, mint:

  • túl meleg van
  • túl hideg van
  • figyelni kell az órákon
  • mindenkin maszk van és senkit sem ismerek fel
  • eltévedek az épületekben
  • túl sok szociális inger ér

Sorolhatnám még egy darabig, de azt hiszem, mind ugyanarra gondolunk: a túl sok inger demotiválttá tehet minket. Ahhoz, hogy ezekkel az érzésekkel megküzdhessünk, fontos felismerni, hogy ez is egy olyan feladat, ami megoldható.

Ha az egészre úgy tekintünk, mint életünk filmjére, akkor a “restart” gomb itt a “remotiváció”: tudjuk, hogy már láttuk, csak még egyszer meg kell néznünk, hogy belevésődjön az agyunkba!

Ha úgy érzitek, egyedül nehezebben megy ez a motiváció keresése, figyelmetekbe ajánlom a Kortárs Segítőket, akikhez évente egyszer jelentkezhettek egy hat alkalmas beszélgetésre teljesen térítésmentesen. 

Summa summarum: azt tanácsolom, hogy járjatok nyitott szemmel az óráitokon és vigyétek haza magatokkal a mindennapi életben is  hasznos dolgokat…vagy járjatok el ti is “pingvin ovizni”!

Források: Dobák Miklós, Antal Zsuzsa: Vezetés és szervezés (2016) Személyes vezetés: motiváció
Abraham Maslow: The Theory Of Human Motivation (1943)
Képek forrása: Pinterest, Google Photos

Gál Panni