Nem sűrűn szoktam olyan programra járni, aminek célja a közös alkotás. Talán pont azért, mert nincs túl sok tehetségem ha egyedi, kézzel készített tárgyakról van szó. Soha nem éreztem magamban kellő kreativitást, és könnyen el tudtam fogadni azt, hogy nekem nincs tehetségem az ilyesmihez. (pl. rajzolás, festés). Egyedül az írás volt az, ami igazán megfogott, valahogy az olvasás szeretetéből természetesen jött az, hogy a szabadidőmben – ugyan nem mindig azonos szinten és formában – de az írással (is) foglalkozom.
Az íráshoz kötődik ez az esemény is, bár egy kisebb szeletével foglalkozott részletesebben: a kritikaírással. Legfontosabb célja az volt, hogy a résztvevők megismerjék ennek a műfajnak a főbb jellemzőit, valamint hogy betekintést nyerjenek a különböző művészeti ágak kritikaírásának folyamatába.
Az eseménynek az ELTE BTK adott otthont, családias hangulatban, a meghívott vendégekkel együtt nagyjából 25 fő részvételével. Az esemény moderátora Martzy Réka volt, az ELTE Online főszerkesztője.
Eleinte nem is gondolnánk, hogy mennyi mindenre kell figyelni egy ilyen műfajú írás megalkotásakor. Azt hinnénk, a kritika egyszerűen arról szól, hogy leírjuk a véleményünket, és kész is… Kiderült, hogy ez ennél sokkal összetettebb. A közös gondolkodást négy olyan meghívott szakember segítette, akik akik mind más-más szakterületen dolgoznak, így más aspektusból is közelítik meg a kritikaírást, különböző tapasztalatokkal rendelkeznek.
Irodalomkritika: Az irodalmi kritikáról eredetileg Melhart Gergő (Digitális Irodalmi Akadémia szerkesztője, 20. századi és kortárs magyar irodalommal foglalkozik, irodalomkritikusként dolgozik) beszélt volna nekünk, de őt végül helyettesítette egy másik lány, Szűcs Anna Emília. (A Nincs online folyóirat kritika rovatának szerkesztője)
Színházkritika: A színházi kritikáról Dézsi Fruzsina mesélt nekünk. (Többek között 2019-től a TÁP Színház produkciós vezetője, tanulmányai és kritikái többek között a Színház folyóiratban, az Alföldben, a Revizoron és az Élet és Irodalomban jelentek meg.)
Zenekritika: A zene területéről Sajó Dávid érkezett (Az Index kultúra rovatának munkatársa volt, később a Telex egyik alapítója)
Filmkritika: Akiket a filmkritika világa érdekelt, Kránitz Bence segítségével merülhettek el jobban a témában ( Az ELTE Filmtudomány Tanszék tanársegédje, a 24.hu újságírója, a Filmvilág rovatvezetője. )
Mielőtt rátérnék konkrét tapasztalataimra, tisztázzuk az ehhez kapcsolódó fogalmakat.
A kritika görög eredetű szó (kritész=bíró), egy olyan publicisztikai vagy esszé műfaj, amelynek közvetett feladata az alkotóközösség és a közönség közötti kapcsolat kialakítása, és szerencsés esetben egy jól megírt kritika a közízlést is formálni tudja. A kritika alapja egy művészeti, vagy szellemi alkotás, egy produktum, ami alapján maga az írás is születik. Legtöbbször tartalmaz elemzéseket, benyomásokat, és szubjektív véleményt is. Tárgya igen széles körben mozog, szinte mindenről lehet kritikát megfogalmazni. Attól függően, hogy mit elemzünk, elkülönítendő egymástól filmkritika, zenekritika, műkritika, de létezik tánckritika is. (Wikipédia – kritika (publicisztika), Krisz Nadasi. (2021, February 24). Könyvkritika vagy recenzió? És hogyan írjuk meg? KNW – Krisz Nadasi , 2021), A véleményműfajok és jellemzőik – intézményi kommunikátor, 2021)
Az első művészetkritikai írások már az ókori görög, kínai, és szanszkrit irodalomban is megjelentek. Azóta ez a műfaj egyre ismertebbé vált, leggyakoribb formája – az általános profilú folyóiratokban megjelenő zsurnál kritika. Nehéz behatárolni ezt a véleményműfajt, mert elnevezése megjelenésének helyétől, tartalmától függően változhat, változik. A szélkritika inkább az adott alkotás egy szempontjára fókuszál, míg a szaklapokban már egy terjedelmesebb, egy tágasabb és értőbb közönséget megcélzó műbírálat a jellemző.
Ezzel szemben (bevallom, ez nekem is újdonság volt) a recenzió jelentése a „könyvismertetés”. A latin recensio (vizsgálat) szóból ered. A kritikával szemben ez inkább objektív, részletesebb leírás, ami főleg az adott mű tartalmi bemutatását, cselekményének összefoglalását célozza meg. Erénye a tartalmi beszámolón túl a párhuzamosan végzett értelmezés, a tapasztaltak értékelése.
AZ ELTE Press Műhely eseményének első felében nagyjából 4-7 fős csoportokban dolgoztunk, minden vendég a saját területéről beszélgetett az érdeklődőkkel. A szervezők arra kértek minket, hogy válasszunk egy minket érdeklő műfajt, így az irodalmat választottam. Mivel én is írtam már több könyvről kritikát, ez közel áll hozzám, bár úgy éreztem sokat tanulhatok még erről. Kíváncsi voltam, vajon intuitív módon mennyire vagyok „szakmai”.
A mi csoportunkban összesen nyolcan voltunk. Voltak, akik már saját tapasztalattal érkeztek, míg mások (például én), csak hobbiból foglalkoztak a kritikaírással. Nagyon érdekes témákról beszélgettünk Annával, és közben sok kérdés felmerült bennünk. Az tetszett különösen ebben a feladatban, hogy különböző emberek véleményét hallgattam, amit aztán össze tudtam hasonlítani azzal, hogy én mit gondolok. Ez a téma nagyon tág, ha nem értünk egyet a mellettünk ülővel, nem jelenti azt hogy rossz úton járunk.
Lehet hogy most azt gondolod, a kritikaírás csak abból áll, hogy leülsz, megnézel egy filmet, és aztán leírod róla a véleményed. Persze ezt is csinálhatod, csak a kérdés az, hogy mennyire leszel szakmai. Többször is kiemelték, hogy egy kritika akkor sikeres igazán, ha felkelti az olvasó érdeklődését, egy könyvről szóló írás esetében például az olvasó azonnal rohan a könyvesboltba hogy megvegye. Azért, mert az írásunk kíváncsivá, vagy éppen szkeptikussá tette. A jó kritika nem attól jó, hogy nem tartalmaz szubjektív véleményt, hanem attól, hogy azokat a szerző objektív észrevételekkel tudja alátámasztani.
Az irodalmi kritika minőségét nemcsak a könyv befolyásolja, legalább annyira fontos a hangnem, a megfelelő kontextus, a profizmus. Hogy tudnánk „eladni” egy könyvet úgy, hogy az arról szóló kritikánk tele van közhellyel, vádaskodással és személyeskedéssel? Fontos, hogy ha állítunk valamit, mindig meg tudjuk indokolni, tegyük azt megalapozottan.
Azt se felejtsük el, hogy nem mindegy, hogyan írunk és az hol jelenik meg.
Egy túl szakmai nyelviség elriaszthatja az olvasókat, viszont a nem megfelelő közönséghez szólással talán ugyanazt az eredményt érjük majd el. Érdemes tehát egy kritika írása előtt ezeket a szempontokat is végig gondolni. Nem hiszem, hogy létezik tökéletes kritika, mégis kötelességünk minden tőlünk telhetőt megtenni és rászánni az energiát. Ehhez kapcsolódóan felmerült az is, hogy mennyire lehet hosszú egy kritika, hány oldalt érdemes írni minimum valamiről? Ezt sok minden befolyásolhatja, viszont általában egy újságban való megjelenésnél 5-10 oldalig terjed, online cikkek esetében a terjedelem kb. 8000 karakter.
Ezeken kívül a kis csoportunkban még több kérdés felmerült, például: Lehet-e önállóan, kontextus nélkül, magában elemezni egy művet? Hogy választjuk meg a témáját? Van-e olyan mű amiről nem írhatunk kritikát? Van egy időbeli határ, ami után valamiről már nem írhatunk? Remélem, ti is találtok olyat ezek közül, amiről szívesen elgondolkoztok!
A feladat után egy közös beszélgetés következett. Itt a meghívott kritikusok által választott műrészleteket elemeztük ki a gyakorlatban, megbeszéltük külön-külön, hogy mik a legfontosabb szempontok, amiket mindig figyelni kell, például egy színházi előadás elemzésénél.
Összességében valami hiánypótló eseményen vettem részt, sok kreatív és lelkes emberrel együtt. Sajnos a jelenlegi járványügyi szabályozások (maszkhasználat), eléggé megnehezítette azt hogy jól halljuk egymást, de ez természetesen nem az ELTE Online és a szervezők hibája. Örültem volna egy olyan gyakorlatnak is, amiben közösen elemzünk egy már megjelent kritikai írást, kiemelve az erősségeit, esetleg kijavítva a hibákat, de így is nagyon érdekes dolgokról hallottunk, ami meghozta a kedvemet, hogy legközelebb is ellátogassak a Műhelyben.
Sok új dolgot tanultam, már csak a cikkem megírása közben is. A kritikák sosem lesznek közömbösek az emberek számára, a legtöbben olvasnak, és a jövőben is fognak olvasni kritikákat. Gyakran olvasok ilyesmiket, legyen szó könyvekről, sorozatokról, vagy akár tehetségkutató műsorokról. Fontos azonban leszögezni azt, hogy ezek az írások csak egy adott perspektívát mutatnak be, nem szabad hagynunk hogy valaki véglegesen befolyásolja a véleményünket. Adjatok egy esélyt annak, ami felkeltette az érdeklődéseteket, és ki tudja…Talán éppen egy kritika olvasása miatt találtok rá egy új kedvencre.
Tóth-Stella Zita