Sokszor kényszeres hajlamunk lehet a már bevált, hagyományos szokásainkat elengedni és teljesen reformálni. Tartár helyett simán majonézzel enni a rántott sajtot, olajban sütés helyett sütőben elkészíteni bármit… Következetlenül, mindent azonnal felborítva új lapot tenni az asztalra, és a megszokott mézeskalács és halászlé helyett a Michelin-csillagos chef-eket is megszégyenítő fogásokat kipróbálni. Van olyan pont, ami után az újragondolás káros? Milyen keretek között, egyáltalán hogyan érdemes belevágni a frissítésbe?
1.Nem minden hagyományost kell eldobnunk – a “divat-átalakítások” ideje
Amikor mindent, mindenkit szeretnénk új kontextusba helyezni, ez a tanács talán kétélűnek tűnhet, egyenesen furcsállhatjuk, hogy ezzel kezdjük el. Személyes tapasztalataim alapján ez egy fordítva működő rendszer: minél inkább szeretnénk elérni egy hirtelen és teljes változást (mostantól nincs mézeskalács és szaloncukor, csakis zero sugar és mindenmentes kis csokoládék, abból is összesen három szem az ünnepek alatt), annál inkább dugába fog dőlni ez a törekvésünk – kivéve, ha tényleg elszánt terminátorként robogunk át a nyálcsorgató nagyi-féle mézeskalácsoktól roskadozó asztalon. Ami hagyományos (akár kulturális, társadalmi, családi szinten) az ugyanúgy lehet nagyon fontos és jó, mint amennyire felfrissítésre váró. Nincsenek kötelező változtatások – tudatos odafigyelés viszont annál inkább.
Nálunk szigorúan nagypapám készíti el a halászlevet afrikai tőkeharcsából. Igen, ebből és semmi másból. Ennek ismerem az ízvilágát, ebből eszek meg egy fél tányérkával (már ha éppen jól esik) és ez így a világ legjobb halászleve a számomra. Tiszteletben tartom, hogy másoknak hiányozna bele a tészta és nem eszik kenyérrel: de ezek vagyunk mi, ettől lesz a családi karácsony “igazán” a miénk. Ezt a hagyományt nem törnénk meg. Ezzel szemben korábban legalább tizenkét féle (nem, nem viccelek) süteményt sütöttünk: Mama klasszikusait, Anya kedvenceit, aztán a húgom és a saját újításaink is becsatlakoztak ehhez. Egy idő után mindenkinek feltűnt, hogy még február elején is mézeskalács pihen a hátsó polcokon, amelyekhez már senki sem fog nyúlni. A sütés öröme természetesen nagyon fontos része ezeknek a napoknak, de ahelyett, hogy Mama zsinórban nekifog a negyedik süteménynek inkább leülünk és hagyjuk, hogy megverjen minket römiben. A sütijeit egész évben anélkül is élvezhetjük (néha akkor is, ha már nem fér belénk!).
2. Kötelezően érezni kell az ünnepi hangulatot?
Ismerőseim körében idén nem a “Hogyan teltek az ünnepek?”-kel kezdtem, sokkal inkább a “Te sem érezted most ezt az ünnepi hangulatot?” hangzott el. Az ünnepi hangulatba kerülés egy többszörösen összetett dolog, amellyel kapcsolatban nagyon hasznos és szívmelengetően megnyugtató posztokat olvashattunk a Mélylevegő Projekt oldalán is. Engem is innen ért a felismerés, hogy amit érzek (vagyis inkább nem érzek), az valójában teljesen normális. Megvoltak a kötelező körök és sok boldog pillanatot okozott ez az időszak, de valahogy idén már egy kicsit más volt.
Nem muszáj nevén nevezni, hogy miért nem tudunk átszellemülni. Elég, hogy ha elfogadjuk, ha a nagycsaládos vacsorán a beszélgetés nem esik jól, ha nem szeretnénk konfliktust generálni a húsleves felett, csak azért, mert nem értünk egyet valamilyen aktuális témában.
Teljesen rendben van, ha:
- a pandémia miatt rosszul esik nagyobb családi/baráti körben karácsonyozni/szilveszterezni,
- elkaptad a vírust, és emiatt egyedül/csak az egy háztartásban lévőkkel ünnepelve nehezebben vetted az akadályokat,
- otthagysz egy beszélgetést az asztalnál, mert neked kényelmetlen/nem esik jól
- szívesebben vettél volna részt egy baráti karácsonyozáson,
- …vagy az itt felsoroltakon kívül bármi mást éreztél.
Az az igazán lényeges, hogy megengedjük magunknak, amit érzünk.
3. ”Friendsmas”
A szójátékért HeyJulie-nak jár a kredit, de egyszerűen olyan jó látni a vlogmas-ekben, ahogy megszervezik a barátaikkal közös karácsonyt. Kicsit hajaz egy “batyus találkozóra” (amikor mindenki hoz és ad bele a közösbe az együtt eszem-iszomsághoz), csak karácsonyi verzióban. Költséghatékony és praktikus, eloszlanak a terhek a csapatban és a végére (ideális esetben) nem egyetlen ember dől ki, akikét napig sütött-főzött a többiekre.
Ezeket az alkalmakat a közös főzés, italkészítés örömével, társassal, mély és tartalmas beszélgetésekkel lehet tovább fűszerezni. A családias hangulat, a valahová tartozás érzése segíti kapcsolataink elmélyülését és ez az, amire szerintem a leginkább szükségünk van. Tartalmas időtöltésre és biztonságra. Arra, hogy tudjuk vannak, akikre számíthatunk és mi is ott lehetünk mások számára.
4. Szilveszter – kötelező a bulizás?
Ritkán foglalok állást ennyire markáns kérdésekben, de azt mindenképpen szeretném leszögezni: nem vagyok a bulik/házibulik ellen, egyszerűen csak nem vagyok az a típus, aki ilyeneken szeret részt venni.
Tisztázva a dolgokat, kicsit gondoljunk bele abba, hogy egyeseknek mennyire lételeme a hangos-színes-fényes, több-kevesebb zenével és alkoholfogyasztással járó éjszakai élet – vannak, akik egyenesen szoronganak már ennek gondolatától is. Ez most egy nagyon lesarkított felosztás, aminek inkább van egy nagyon árnyalt skálája, semmint két tábora, de a szemléltetéshez kiváló lesz.
Ha a legjobb barátunk elhív hozzájuk egy szilveszteri házibuliba és minden bátorságunkat összeszedve nemet mondunk, az:
- nem azt jelenti, hogy a barátságunk romlott meg,
- nem azt jelenti, hogy az ottani társasággal lenne bajunk,
- nem azt jelenti, hogy személyes ellenszenvünk lenne bárkivel is,
- nem azt jelenti, hogy nem merjük elmondani neki, hogy már más társasággal ünneplünk.
Nem kell megindokolni, miért nem akarsz elmenni.
Nem szabad túlbonyolítani és napokig görcsölni ezen, mert nem egy szilveszteren áll vagy bukik a barátság/ismeretség. Vállald fel, hogy neked ez most nem esne jól, majd úgyis felhívjátok egymást éjfélkor. Ennyire egyszerű. Ennyire felszabadító.
5. Mennyire környezettudatos az ünneplés?
Túlfőzés és kidobott ételek az ünnepek alatt, megnövekedett ételrendelés a két ünnep között, karácsonyfa élő vagy nem élő verziója, karácsonyi vásárok fenntarthatósága, petárdák és tűzijátékok versenye szilveszterkor.
Globálisan semmiképpen nem mondhatjuk ezeket tudatosnak, viszont kollektív gondolkodásunkat nagyban tudjuk formálni ebben a témában.
Ha a karácsonyi menü tervezésénél csak négy szelet húst veszünk a hentesnél négy főre, az is elég lesz a közös vacsorára.
Ha a nyolc fogásos ebéd helyett egy leves, két fajta hús és két fajta köret díszeleg az asztalon, akkor is mindenki jól fog lakni.
Hogyha már nincs kedvünk főzni az ünnepek között, nem a legegészségesebb, de a mirelit ételek is jó barátaink lehetnek, mint mindig ételfutárral hozatni a sok-sok csomagolás mögé bújtatott ételeket.
A karácsonyfánk “karácsony utáni életéről” való gondoskodásunk élő és nem élő társainál is megoldható, akár kiültetjük a fát, akár a műfenyőt használjuk a következő tíz évben és utána elajándékozzuk olyanoknak, akik nem engedhetik meg, hogy fát állítsanak karácsonykor.
Ha a karácsonyi vásárokon nem fogadjuk el a műanyag csomagolásokat és viszünk magunkkal egy termoszt a forralt borunknak, máris kevesebb szemetet termelünk.
Ha nem petárdázunk és borítjuk fényekbe a lakóhelyünket, az állatok, az emberek és a természet is sokkal hálásabb lesz nekünk.
Mindenhol ott van a “ha”, de ezek a cselekedetek olyan fontos részei az ünnepeknek, amelyek rutinszerűen kialakíthatóak lehetnek a jövőben.
Összességében ezekre lettem figyelmes a 2021-es ünnepek alatt, amelyek egyéni szinten is megvalósíthatóak a saját mentális egészségünk, a boldogabb ünneplés és a Föld védelmének érdekében is.
Remélem, hogy a következő ünnepi időszakban egyre többen tudjuk majd ezeket beépíteni!
Gál Panni