Az ébresztőóra ismétlődő csengése, a feladat-emlékeztetők állandó pittyegése, a megállás nélkül beszélő barátnő és a zsémbesen morgolódó anya – hallom, hogy nekem szól, de anélkül vagyok jelen, hogy valóban itt lennék.
Máris kiégésről beszélünk? De mi is az a kiégés szindróma?
Habár a kiégés fogalma már egy ideje köztudatban van, mégis pontatlanul definiáljuk és több tévhitet is kötünk hozzá. Mint a legtöbb pszichológiában használatos kifejezést, a kiégés szindrómát is több szerző definiálta, különböző aspektusokat megragadva. A tünetegyüttes egészét leginkább átfogó meghatározás szerint, a kiégés olyan hosszantartó érzelmi stresszhelyzet, ami fizikai, pszichés és mentális kimerültséget eredményez (Pines & Aronson, 1981). A fizikai területen jelentkező tünetekhez leginkább a gyengeség, csökkent energiaszint és a krónikus fáradtság sorolható. A tehetetlenség, reményvesztettség és a csapdába esettség érzése alkotják a pszichés tüneteket, melyek esetenként összeomláshoz is vezethetnek. A mentális kimerültség részét az egyén saját maga és élete iránt kialakított negatív attitűdjei képzik.
Azt viszont fontos megemlíteni, hogy a mentális problémákat ennél nehezebb kategorizálni. A behatárolásnak alapvető nehézsége, hogy bizonyos tünetek több betegségnél is megjelennek, így van ez a kiégés szindróma és a depresszió esetében is. Habár egyes tünetek átfednek a két mentális betegség között, mégis hatalmas egészségügyi kockázatot jelent a két diagnózis összetévesztése. A depresszió olyan szélsőséges hangulatzavar, ami a kiégés szindrómán túlmutató tünetekkel társul és sokszor az öngyilkosságra való hajlam rizikója is fennállhat. További nehézséget jelent a két betegség elválasztásában, hogy a kiégés szindróma megállapítására nem áll még rendelkezésre megfelelő diagnosztikai eljárás.
A későbbiekben az aktív kiégett állapot kerül majd a középpontba, ami dr. Füredi Júlia szavaival úgy írható körül, mint „amikor jelen vagy, de az nem szabadít fel”.
Kiégtél, mint a villanykörte! Melyik típusba tartozol?
A kiégés típusait villanykörte-metaforán célszerű szemléltetni. Az első kategóriában a legdrasztikusabb a változás: aki látszólag még rendben van, úgy tűnhet, hogy minden előzmény nélkül veszti el a következő pillanatban önmagát. A „puff, egyszer csak kiégett” típus hirtelen találja magát a sötétben, vagyis a reményvesztettség, tanácstalanság és fáradtság fojtogatásában. Ahogyan a villanykörtét is cserélni kell, a kimerült személy életében is mihamarabb változást kell hozni. A motiválatlanság és az energiahiány ellenére fel kell tudni ismerni, hogy az élet melyik területén történt a kiégés.
A második csoport, a „barnulós” villanykörte az idő előrehaladtával folyamatosan veszít a fényerejéből, mígnem kialszik. Ennek a felismerését nehezíti, ha a személy testi, mentális vagy pszichés állapotát az elmúlt napokhoz, hetekhez vagy hónapokhoz hasonlítja, nem fogja észrevenni, hogy az leromlott. Számára úgy tűnik, mintha „mindig is ilyen lett volna”. A „villogós” kiégés alkotja a típusok harmadik kategóriáját. Amikor a lámpa világít nem foglalkozunk annak az esetleges kiégésével, ha egy időre ki is alszik, utána úgyis újból kigyullad. A problémát az jelenti, hogy a fényes periódusok kezdetben még dominálnak, a korábban részletesebben bemutatott tünetek jelen vannak, de ebben a periódusban nem kerülnek a figyelmi fókuszba. A sötét szakaszokban felerősödnek a kimerültség jelei, de a következő fényes szakasz részben elnyomja őket. Nem kapnak figyelmet, mert „a rossz időszakot, majd egy jó úgyis felváltja”. Ami a személyek figyelmét elkerüli, hogy a sötétség egyre gyakrabban jelentkezik és huzamosabb ideig fenn is áll, miközben a fényes periódusok addig ritkulnak és rövidülnek, mígnem teljesen el nem tűnnek.
„A fiatalok nem tudnak kiégni” és más tévhitek
A fiatal munkaerőre a legtöbb esetben úgy tekintenek, mint olyan személyekre, akik energetikusak, motiváltak és törtetőek, vagyis bármilyen feladatot lelkesen elvégeznek. Kezdő munkavállalóként nem tanulnak meg nemet mondani az irreális feladatmennyiségre, sőt sok esetben alárendelik magukat azoknak a kollégáknak, akik már jó ideje az adott munkahelyen dolgoznak és a fiatalok naivitásból hasznot húznak. A kizsákmányolás következtében a fiatalok az ambíciókat feladják, motiválatlanabbak lesznek és a fáradékonyság is megjelenik, mígnem összeáll a tünetegyüttes. A közhiedelemmel ellenben ugyanúgy a kiégés szindróma kockázata alá vannak téve, mint tapasztaltabb munkatársaik. Ezzel szembeállítható az az elmélet, amely szerint „a fiatal generáció már eleve kiégett”.
További téves elképzelés a burnout szindrómával kapcsolatban, hogy az csak munkahelyen, legfőképpen a papírhalmok mögött gubbasztó irodai munkásokat érinti. A kiégés szindróma munkakörtől függetlenül jelentkezhet – habár a humán szolgáltatások terén dolgozók körében igen gyakori – de nem kizárólagosan a „munka betegsége”. Különböző kapcsolatokban, szülői szerepekben és szinte bármilyen területen kimerülhetünk. Már több empirikus vizsgálat is bizonyította, hogy a kiégés szindróma akár a felsőoktatásban tanuló hallgatók körében is tetten érhető (Meier és Schmeck 1985; Balogun és mtsai 1995, 1996). Az egyik területen jelentkezett tartós kimerültség más területekre is hatással lehet.
Mik lehetnek az okozó körülmények? Kiket érint a legjobban?
A kiégés szindróma oki hátterében legtöbbször nem egy tényező, hanem több körülmény közös hatása játszik szerepet. A tipikus okok közé sorolható a túl hosszú munkaidő, az elégtelen bérezés, a bizonytalan presztízshelyzet, a becsületesség hiánya és az értékkonfliktus. Érdemes lehet azokat a személyiségtényezőket is megemlíteni, amelyek gyakoribbak az aktív kiégett személyek esetében. Ide sorolható a perfekcionizmus, túlérzékenység és a túlzott pesszimizmus.
Kiégtem. Most hogyan tovább?
A korábban említett téves diagnózis felállításának elkerülése érdekében elengedhetetlen egy szakember véleménye. Habár kézenfekvőnek tűnik a környezetváltozás, ez sok esetben nem jelent megoldást a problémára. Amennyiben a kiégés szindróma hátterében valami más betegség áll, központba kerül a pszichoterápia alkalmazása, a probléma gyökerének feltárása érdekében. Az olyan páciensek esetében, akiknél diagnosztizálható krónikus stressz, nélkülözhetetlen valamiféle stresszoldó technika elsajátítása. A kiégés szindróma alapvetően nem igényel gyógyszeres kezelést, de szorongás vagy depresszió esetében már fontossá válik.
Dr. Füredi Júlia, szervezetpszichológus, a nagy betűkkel kiabáló Elég című könyv írója, maga is átélte, hogy milyen aktív kiégettnek lenni. Egy podcast-ben adott interjúban pár, aprónak tűnő lépésben vázolta fel a burnout szindróma lehetséges gyógyítását. Az első lépés, ami egyben a könyve címét is ihlette, az „Elég volt!”. Legyen tényleg elég: ahelyett, hogy a következő napunkat is ugyanolyan fáradtan, a negatív attitűdök fogságában töltenénk, inkább vessünk ennek véget. A soron következő lépcsőfokot „dagonyázásnak” nevezte el, ami annyit takar, hogy találjuk meg az életnek azt a színterét, ahol kiégtünk. Mivel a kiégés szindróma tünetei jelentősen befolyásolták a szervezetünk egészséges működését, például alvászavarok, keringési betegségek vagy gyomorproblémák is kialakulhatnak, elengedhetetlen ezeknek a kezelése, vagyis a fizikai rendbetétel. Az ezt követő negyedik és egyben utolsó lépcső „az apró örömök és az apró bosszúságok” megtalálása. Ez a lépés egyfelől arra szolgál, hogy keressük meg azokat a zavaró tényezőket, amelyek jelentéktelennek tűnnek, de mégis állandó bosszúságot okoznak. Füredi példáját idézve, ilyen a szemüveg meglazult szára, amit semmi ideig nem tartana bevinni egy közeli optikába, hogy a csúszkáló szemüveg ne fokozza tovább az aznapi idegeskedést. Másfelől gondoljuk végig, hogy melyek azok az apró dolgok, amelyek örömet okoznak. Ez lehet a kedvenc pékségünkből egy kakaós csiga is, amivel időnként megajándékozzuk magunkat (Brain Bar, 2021).
Irodalomjegyzék
Balogun, J. A., Helgemoe, S., Pellegrini, E., Hoeberlein, T. (1995): Test-retest reliability of a psychometric instrument designed measure physical therapy student’s burnout. Per- ceptual and Motor Skills, 81 (2): 667—672.
Balogun, J. A., Helgemoe, S., Pellegrini, E., Hoberlein, T. (1996): Academic performance is not a viable determinant of physical therapy students burnout. Perceptual and Motor Skills, 83: 21—22.
Brain Bar. (2021, October). Hogyan előzd meg, ismerd fel és kezeld a kiégést?|Mi a kérdés? Kiégés, Dr. Füredi Júliával. https://open.spotify.com/episode/4qTzD9R8wtv38T28KIaJO6?si=tdcwXv67Rh6vzqgks2Ty1g&nd=1
Hazag, A., & Major, J. (2008, December 29). The phenomenon of burn-out among students, protection of mental health of medical students. AKJournals. https://doi.org/10.1556/mental.9.2008.4.2
Kiss, V. (2018, June 19). Burnout-szindróma (Kiégés szindróma). Házipatika. https://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/burnout-szindroma_kieges_szindroma
Meier, S. T., & Schmeck, R. R. (1985). The burned-out college student: A descriptive profile. Journal of College Student Personnel, 26(1), 63–69.
Pénzcentrum. (2019, April 1). Árulkodó tünetek: így különböztesd Meg a kiégést a depressziótól. https://www.penzcentrum.hu/egeszseg/20190401/arulkodo-tunetek-igy-kulonboztesd-meg-a-kiegest-a-depressziotol-1076425
Pines, A. M., Aronson, E., & Kafry, D. (1981). Burnout: From Tedium to Personal Growth. New York: The Free Press.
Novotny Petra