A PPK-s épületek már ismerik, hiszen naponta látogatja egyetemünket – azonban most bemutatjuk nektek Boda Letíciát, akinek a munkáival találkozhattatok már, neki köszönhetjük logónkat és a grafikai hátterünket. Interjú és beszélgetés Letíciával.
Mesélj nekünk a kezdeti kapcsolódásodról a grafikához – mit tekintesz az első munkádnak?
“Alapjáraton középiskolában riporter szerettem volna lenni, így kiválasztottam Győrben az egyetlen iskolát, ahol ezt oktatják. Mielőtt elkezdődött volna az év, közbejött egy változás, így beszüntették ezt a szakot, már nem lehetett középiskolában ezt tanulni. Az iskola kénytelen volt profilt váltani, így kiadványszerkesztők lettünk. Úgymond így találkoztam ezzel a területtel.
Már gyerekként is nagyon-nagyon szerettem rajzolni, az óvodában is rengeteg rajzom volt. Iskolakezdésre vignettákat készítettem, borítókat nyomtattam, de akkoriban még nem tudtam, hogy majd ezzel szeretnék foglalkozni.
Visszatérve a kérdésre, kimondott munkát nem tudok mondani, nekünk a vizsgamunkánk is az volt, hogy egyrészt 15 kedvenc alkotásunkat mutassuk be, másrészt készítsünk el egy arculati tervet egy kitalált fiktív cégnek. Nagyon sok munkánk elkészült addigra, így csak ki kellett mazsolázni őket.”
Miképp kapcsolódtál először hozzánk?
“A PersPeKtívával úgy találkoztam, hogy a gólyatáborban kijöttek hozzánk a különböző körök, illetve szervezetek, és ott, amikor meséltek róla, már a bemutatón tudtam, hogy odamegyek és megkérdezem, hogy jelentkezhetek-e hozzájuk.
Letícia azóta is figyelemmel kísért minket és a munkásságunkat, ő volt a folyamatos csendes megfigyelőnk.
Volt-e valamilyen koncepció? Mi inspirált a logó kapcsán a lila színhez?
“A kikötés maga a róka volt. Eleinte több színben gondolkodtak: sárga, lila és kék. Felmerült a galaxy téma, így készültek csillagos verziók is, de végül a letisztult forma mellett döntöttünk.”
Letíciával kitértünk a hobbi- és főállású grafikusok közötti eltérésekre: míg egy főállású grafikus általában 2-3 ötletet küld el a megrendelőnek, utána 1-2 változtatást enged a munkáján; addig ő nem szeret leragadni egy irányban, inkább küld akár 10 ötletet is, szabadjára engedik közösen a fantáziájukat és egy partneri kapcsolatot alakít ki, amelyben együtt gondolkodhatnak. Ennek kapcsán kérdeztem arról, hogy mennyire érzi egyetemi tanulmányainak egybefonódását a grafikai munkáival: a keretek meghatározásában és a partnerekkel való kommunikációban sokat segített neki a pszichológia (időintervallum meghatározásában; abban, hogy kinek mi fér bele a munka kapcsán).
Érdekelt, hogy számára ez a nyitott kommunikáció és a paradigmaváltás mennyire önazonos és ezt szereti-e nyíltan kezelni, mit gondol annak hatásairól: Letícia szerint azért teheti meg (ezt a nyílt hozzáállást – a szerk.), mert ez számára hobbi, főállásban többlet időben nem tudná megtenni – a pszichológia a karriere, a grafika pedig egy “kilépési” / ”pihenési” lehetőség.
Elindultak saját platformjai – írtunk egy kis ajánlót, megköszönve a belénk fektetett energiáját – milyen kapcsolódási tapasztalatai vannak a követőkkel, megrendelőkkel?
Megrendelők leginkább az ismerősei, jobban mondva az őt felkérők, hiszen ezek a munkák mind-mind szárnybontogatások a részéről. Közösségi médiai jelenlétébe még nem igazán ásta bele magát – nem érzi teljesen magáénak ezt a partner keresési formát.
Letícia meglátása szerint nehéz fennmaradni egy hobbi tevékenységben és ezen a szinten tartani egy ilyen típusú kreatív munkát, azonban ha folyamatosan “láttatja” magát az alkotó, akkor a hozzá passzoló emberekkel egymásra találnak.
Milyen belső mércéket, kitűzött célokat tartogat számodra a következő időszak? Vannak-e személyes projektjeid? Határhúzások a vállalások terén?
“A jövőbeni terveim leginkább a pszichológiai területekre korlátozódnak: a mesterképzés befejezése, munkahely keresés, önkéntes munka. Grafika terén leginkább a szabadidő és az ihlet kérdése a tovább fejlődés. Ha jön megkeresés, arra azért mindig tudok időt szakítani. (…) Még soha nem kértek olyat, ami egy kicsit is rizikós lett volna, nem volt olyan, amit vissza kellett volna utasítanom. (…) Vannak olyan témák, amiken nem szívesen dolgoznék, de ez valószínűleg a kiadott munkáimon is megjelenne, így a megkeresőm sem lenne elégedett. Szerencsére az eddigi munkáim alapján szerintem érzik az emberek, ha a kereslet és a kínálat egymásra talál.”
Személyiséghez társuló munkának érzi ezeket a felkéréseket, amelyek nagyobb százalékban kapcsolódnak az ő személyiségéhez és a korábbi ismeretség meglétéhez – nem véletlenül, ez a fajta egymásra találás jellemzi a kezdeti alkotói tevékenységeket.
Kíváncsi voltam rá, mit gondol arról, hogy a belső értékek egy alkotóban meghatározhatják a felkérésekkel való kapcsolódást:
“Szerintem ez abszolút igaz – maga a munka, amit kiadsz a kezedből, az tükrözi a személyiségedet és tudnak ezekkel azonosulni vagy megtetszik nekik benne valami. Ők is hasonló elveket vallanak, valamilyen szinten kompatibilisek vagyunk egymással.”
Letícia munkáiból szemezgettünk a beszélgetés kapcsán, csodáljátok meg őket Ti is és keressétek őt bátran, ha grafikai segítségre lenne szükségetek! Mi kívánunk minden jót neked Letícia, reméljük, hogy egyre több helyen találkozhatunk majd a munkáiddal!
Gál Panni