Napijeggyel
Börtön volt – most turistalátványosság. Morbid, nem? Az emberek sorban állnak, hogy bemehessenek. Kintről néznek befelé. Az idegenvezető lelkesen ismerteti a különböző helyiségek funkcióit. A rács belelóg a képbe. Aki megunta, kisétál.
Nézelődnek, de nem látják. Hogy is láthatnák, hiszen a festék eltakarja a falat, eltakarták az imákat, a könyörgéseket. Eltakarták a strigulákat. Eltakarták a vérfoltokat – pedig borotvát könnyű volt bejuttatni.
Az intézményt bezárták, a bentlakók (bocsánat, rabok) ki tudja, hova kerültek. Valahova nyilván, merthogy valahova kell őket rakni.
Talán azóta van már, aki szabadult. Aki szabadon jár-kel, esetleg elsétál az épület mellett, bekukucskál a recepcióra. Szabadon jár-kel, munkát vállal, lakást bérel, boldogan él, amíg meg nem – hiszen leszolgálta.
Találkozhatsz vele az utcán. Ha megkéred, zakójából előveszi a telefonját, s megmondja neked az időt. Rád mosolyog, és segít felemelni bőröndödet, ő is épp oda megy nyaralni. Az óvodában az ő kislánya rajzolta a katicát. Találkozhatsz vele, de magunk közt szólva valószínűbb, hogy csak átlépsz rajta és kikerülöd vizeletét. Hiszen leszolgálta.
Sorban álltál, hogy bemehess. A rács belelógott a képedbe. Meguntad, kisétáltál. Sorban álltam, hogy bemehessek. A rács belelógott a képembe. Meguntam, kisétáltam. Morbid, nem?
Gyerek
Az a bizonyos problémás gyerek – megvan, nem? Aki mindig elsétál a csoporttól. Aki nem figyel, nem ír leckét. Nem tudja a válaszokat. Szóval igen, ő volt az a bizonyos problémás gyerek. Elsétált a csoporttól, nem figyelt, csak ült. Háttal a többieknek. Csak ült.
Úgyhogy odamentem hozzá, és kérdeztem. Ő elkezdett mesélni. Elmondta, hogy a bátyja bátor, és ő is az akar lenni. Elmondta, hogy az anyukája már volt Külföldön, és ő is meg szeretné nézni.
Eldicsekedte, hogy már iskola előtt tudott olvasni. Megkérdeztem szereti-e a könyveket. Igen, a matek könyveket. Miért? Azokat olvasta egész nyáron.
Azután ő kérdezett. Megkérdezte, a második osztály nehéz lesz-e. Azt mondta, fél.
Idővel mennie kellett, elbúcsúztunk, még láttam visszaintegetni. Majd a tanára odajött hozzám: „Mi baja már megint?”
Ringbauer Dóra