A 2022-es év számomra tele volt érzelmi hullámvasutakkal. Sok fent és lent, sok gondolkodás, önismeret és rengeteg új élmény van mögöttem. Mindezt tükrözi az olvasmánylistám is, melyen a romantikus könyvektől a fantasy-n át a pszichológiai könyvekig mindent meg lehet találni. Úgy gondolom, hogy minden egyes olvasmány formál bennünket, hatással van ránk, de csak kevés olyan van, amely teljes világlátást, gondolkodásmódot alakít át, vagy éri el azt, hogy órákon keresztül töprengjünk a mondandóján. Olyan könyveket szeretnék ajánlani nektek, amelyek számomra ilyenek voltak a 2022-es évben.

Ámosz Oz – Hirtelen az erdő mélyén

„Próbáljatok szót érteni azokkal is, akik kinevetnek, kigúnyolnak és lesajnálnak. Ne hagyjátok magatokat, csak próbálkozzatok tovább újra meg újra.”

A történetben szereplő, civilizációtól elzárt falucskában már sok éve eltűntek az állatok. A felnőttek még emlékeznek rájuk, ám a gyerekek kérdésére, hogy hogyan és miért tűntek el, csak hallgatás a válasz. Először Nimi, egy különc kisfiú indul el az erdőbe, hogy felfedezze a nagy titkot, ám a rejtélyes „nyerítő kórral” tér vissza, így nem tudja elmesélni a látottakat. A két osztálytársra, Majára és Matira marad az állatok eltűnése mögötti titok megfejtése. 

A könyv fő hangsúlya mégsem a titok megfejtése: az író az állatok példáján keresztül a másság elfogadásának kérdését járja körül. „Arra is rászoktattak, hogy ne annak örüljünk, amink van, hanem annak, amink csak nekünk van és másoknak nincs. És ami még rosszabb, gyermekkorunktól arra neveltek minket, hogy mindenféle mérgező előítéletekben higgyünk, melyek mindig úgy kezdődnek, hogy »Mert, ők mind«…” – mondja Nahi, a falu kitaszítottja a gyerekeknek. Nahi a különbözősége miatt úgy döntött, hogy a hegyekbe költözik az állatokkal, ahol egy olyan idilli helyet alakítottak ki, ahol nincs elítélés, rosszallás, kiközösítés. A gyerekek nem értik, hogy miért szökött el, mire Nahi azt válaszolja: nehezére esett megélni a gúnyolódást, a kiközösítést. Végső soron mindannyian tartozni akarunk valahová, mely sokszor azt jelenti, hogy alkalmazkodunk egy csoport szabályaihoz, akár a saját véleményünket, személyiségjegyeinket is háttérbe szorítjuk, csak hogy megfeleljünk. Felvállalni önmagunkat nehéz, és olykor az a következménye, hogy egyedül maradunk. 

Ámosz Oz izgalmas utazásra indít, melynek végén felteszi a kérdést: te melyik utat választanád?

Moskát Anita – Irha és bőr

„Hiszen ezek csak állatok, írták a kommentelők a blogjára, szinte minden egyes fabulája alá, menetrend szerint. Attól még, hogy beszél, meg ruhát hord, nem lesz ember. Kirill zakatoló szívvel, a távolodó furgont figyelve arra gondolt, milyen ironikus. Ugyanez jutott eszébe a sapiensekről neki is.”

A történet szerint két évtizede egy új faj jött létre, melyek az évek alatt saját nevet kaptak: a fajzatok. Az állatok milliói bábozódtak be, végül félig emberré alakulva másztak ki a bábból, ezzel pedig már nem csak az ember az egyetlen értelmes faj a világon. A folyamat hatalmas változásokat és ellentéteket alakított ki a társadalomban: a fajzatok élethez való joga továbbra is vita tárgya, annak ellenére, hogy elindul a harc a jogi egyenlőségükhöz vezető úton. August, a Nemzetközi Fajzatügyi Szervezet kampánymenedzsere igyekszik a közvéleményt a fajzatok oldalára állítani, de talán rossz eszközökhöz nyúl a cél elérése érdekében. Kirill, az őzfajzat blogger, a cikkeken keresztül igyekszik bemutatni a fajzatok életét, amíg egy sokkal mélyebb történet nyomára nem bukkan. Pilar, a televízión szocializálódott borz fajzat pedig semmit sem szeretne jobban annál, mint hogy emberivé váljon, és a társadalom befogadja, de meg kell tapasztalnia, hogy a világ nem olyan, mint a filmekben. Mindeközben Magyarországon népszavazást szerveznek, melynek témája: vajon a fajzatok embereknek tekinthetők-e? 

A könyv olvasása közben akarva-akaratlanul is elgondolkodtam: ha vajon a saját házi kedvenceimről lenne szó, én hogyan reagálnék az átváltozásukra? El tudnám-e fogadni, hogy attól a ponttól kezdve önálló entitások, önálló akarattal, akik lehet, hogy úgy döntenek, hogy nem szeretnének velem élni? Magam elé tudnám-e helyezni vajon az ő megváltozott érdekeiket? 

Moskát Anita zseniálisan alkotott meg olyan világot, melyben egy nagyon érdekes kérdést boncolgat az írónő: hogyan reagálna az emberiség egy új faj születésére, legyőzhető-e az emberi felsőbbrendűség érzete? Mit tekinthetünk egyáltalán emberinek?

Chloe Walsh- Binding 13 és Keeping 13

“I once read somewhere that we mature with damage, not with age.” – Chloe Walsh, Binding 13

2022 elhozta számomra azt is, hogy elkezdtem angolul olvasni. Korábban meggyőztem magam, hogy nem vagyok képes idegennyelvű regényekben elmélyedni, mert a folyamatos fordítás el fogja venni az élvezetet, de a kezdeti bizonytalanság után gyorsan megszerettem. És milyen jól tettem, mert ha nem teszem, sosem kerül a kezembe a Binding 13. Igen, egy romantikus, tini szerelmet leíró, sportkönyvről van szó, de a Binding 13 sokkal több is ennél. 

A történet, sok más angol nyelvű könnyvel ellentétben, Írországban játszódik, ami már önmagában érdekes volt számomra, az első oldalak után pedig a történet is teljesen magába szippantott. Johnny, az egyik főszereplőnk, egy ambíciózus rugby tehetség, akinek azonban egy sérülés miatt veszélybe kerül az ígéretes jövője. Shannon az apró, visszahúzódó lány, aki egész életében bántalmazásnak és bullying-nak volt kitéve, utolsó mentsváraként érkezik meg Johnny iskolájába az év közepén. Miután pedig Johnny véletlenül eltalálja Shannont egy labdával, kezdetét veszi egy sokszor szívszorító, felemelő, ugyanakkor kacagtató történet.

A könyvet nem (csak) a szerelmi szál miatt érdemes olvasni. Sokkal inkább az emberi kapcsolat miatt, legyen szó akár a rugby csapatba tartozó fiúk barátságáról, Shannon és a testvére mély kötelékéről, valamint a szülőkkel való kapcsolatról. Johnny és a szülei közötti interakciók mindig könnyet csaltak a szemembe, azt hiszem ennél szeretőbb, elfogadóbb szülő-gyerek kapcsolatról még nem olvastam. Ha pedig szerelem, akkor Johnny és Shannon bebizonyítják, hogy igenis létezik őszinte, feltétel nélküli kapcsolódás, amiben nincsenek tabu témák, sem kérdések, ha a másik támogatásáról van szó. 

Ugyanakkor a legfontosabb téma, melyért nem lehetek elég hálás az írónőnek, az az iskolán és családon belüli erőszak, szinte brutálisan valósághű bemutatása. Kevés könyv születik a témában, hát még olyan, ami ennyire – pszichológiailag is – hűen leírja a résztvevők érzéseit, cselekvéseit és megküzdési stratégiáit. Őszinte leszek, nem könnyű olvasni ezeket a fejezeteket, de utólag hálás vagyok, amiért „megtapasztalhattam” milyen lehet az ilyen helyzetekben lévő összes érintett személy helyében lenni, és nem beleesni az áldozathibáztató szerepbe. 

(És ha ez még mindig nem lenne elég: a könyv 2005-ben játszódik, amikor az emberek még CD-ket írtak ki és ajándékoztak egymásnak.)

Nguyen Ngoc Thuan – Csukott szemmel nyiss ablakot

„Apa mindig azt mondta, a magokat a kertben kell elültetni. Minden arc, amit ismersz, egy mag, amit a szívedben kell elültetned. És ezek az arcok nőnek és nőnek a szívedben. Szomorú arcok és vidám arcok, de tudnod kell, ezek az arcok neked a leggyönyörűbbek a világon.”

Ez a könyv amennyire aprócska, olyan hatalmas szeretetet, bölcsességet és szépséget tartogat az olvasók számára. 

A történet egy kisfiú rácsodálkozása és ismerkedése az őt körülvevő világgal. Egy olyan kisfiúé, aki egész nap mosolyog a kiálló plusz foga miatt, aki a nevét ajándéknak tekinti, és aki csukott szemmel nyit ablakot és mindenre úgy emlékszik, ahogy volt. 

Emlékszel még milyen volt kicsinek lenni? Amikor még nem foglalkoztál a világot mozgató okokkal, a hátsó szándékokkal, még nem volt munka, tanulás és temérdek felelősség? Számomra nagyon nehéz visszaemlékezni ezekre az időkre, megtalálni azt a kisgyereket, aki bennem él még mindig. Aki naiv, de őszinte, aki kíváncsi és sokat kérdez, aki még nem sérült, és aki nem fél, mert még nem érték csalódások. Dúng segített visszatalálni ahhoz a kislányhoz, aki voltam, még ha csak egy kis időre is. Dúnggal együtt éreztem a természet illatait, figyeltem a csillagokat, hallgattam az eső kopogását és a tücskök ciripelését. Ott voltam vele, amikor megtapasztalta milyen a barátság, a szeretet, a gyász, a betegség, vagy amikor nem értette a felnőttek cselekedeteit. Szívmelengető élmény volt azt „látni”, hogy milyen egy összetartó közösség, hogy a szülők és a szomszédok milyen megértően fordulnak a gyerekek felé, hogy a gyermeki látásmódjuk nem hátrány, hanem egy csoda a szemükben.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki egy kicsit újra meg szeretné tapasztalni, hogy milyen gyereknek lenni, vagy pedig úgy érzi, hogy lehetőséget adna arra a könyvnek, hogy megölelje és vigasztalja a gyermeki énjét.

Edith Eva Eger – A döntés

„Meghoztam azt a döntést, amelyet mindannyian meg tudunk hozni. Soha nem változtathatom meg a múltat. De egy életet meg tudok menteni: a magamét. Azt, amelyiket éppen most élek, ebben a pillanatban.” – Edith Eva Eger

Bár a könyv a Pandémia alatt lett igazán népszerű, én mégis csak 2022-ben fogtam először a kezembe. Őszinte leszek, azt gondoltam, hogy a könyv nem lesz méltó a népszerűségéhez, de hatalmasat tévedtem.

A Döntés sokkal több, mint egy pszichológiai, vagy életrajzi könyv. Végigkövetjük Edith-et, ahogy kislányként egy hatalmas traumát kell átélnie, látjuk a küzdelmét, ahogy túléli a haláltábort, majd a hazatérést. Látjuk, ahogy a testét és lelkét megtört emberből egy védelmező anya lesz, aki a gyermeke érdekében az ismeretlenbe ugrik és Amerikába költözik. Átéljük vele a nyelvi és kulturális különbözőségéből adódó nehézségeket, majd a házasságának szétesését, az egyetemi éveket és végül a sikert. Egy bölcs nő történetét látjuk a megbocsátásról és a múlttal, a legsötétebb félelmeivel való szembenézésről. Egy olyan nőét aki betekintést enged számunkra, nem csak a másoknak való megbocsátás folyamatába, az őt ért traumák elengedésébe. Sokkal többet tesz: megmutatja, hogy hogyan tudunk megbocsátani önmagunknak. 

Nem könnyű ez a folyamat, ezt az írónő sem állítja. De a képesség mindannyiunkban megvan ahhoz, hogy elfogadjuk önmagunkat a múltunkkal együtt és megbocsássuk a hibáinkat, legyenek azok bármekkorák. Dönthetünk a saját életünkről. Dönthetünk a boldogságunkról. 

2022 tehát csodás élményeket és gondolatokat tartogatott számomra, így kíváncsian várom, hogy a 2023-as év olvasmányai milyen izgalmas kalandokat rejtenek. Remélem ti is kedvet kaptatok, hogy leemeljétek valamelyik műremeket a könyvespolcról! Különösen azért, mert lehetséges, hogy rövid időn belül már együtt beszélgethetünk róluk…

Tóth Hanna