Január 25-én este a K30 Art Cafe megtelt irodalomkedvelőkkel és alkotókkal: az Irodalmi Rádió szervezésében a kávéház befogadta azokat a feltörekvő tehetségeket, akik arra várnak, hogy bemutathassák magukat a magyar irodalom szerelmeseinek – élménybeszámoló Gál Panni tollából.
Este 18.30 után egy kicsivel nyitotta meg az eseményt Joó Kata, a K30 tulajdonosa, aki érdekes gondolatokat hozott magával az “irodalom” szavunk kialakulásával, a fontos és érdekes történetek fennmaradásával kapcsolatban. Kata gondolatai között számomra a legizgalmasabb párhuzam “az érték természetes kiválasztódásának” menetéhez kapcsolódott. Átadva a szót, a felolvasások moderátora és a Rádió vezetője, Zsoldos Árpád vezette fel az est programtervét, amelybe belecsempésződött egy kis szakmai beszélgetés és interjú is a három szerzővel: Váradiné László Mária, Peter Shepherd (eredeti nevén: Juhász Péter) és Birinyi T. Rebeka alkotásai kerültek az est “boncasztalára”, hogy eldönthessük: milyenek is ők, mint alkotók.
Váradiné László Mária – ikerlét és történetiség
Mindannyian ismerhetjük Móricz Zsigmond Árvácskáját vagy Mikszáth Kálmán Tót atyafiak és A jó palócok történeteit – ezeknek modernizált verzióit véltem felfedezni Mária elmesélt gondolataiban is. A kortársak közül Péterfy-Novák Éva trauma történeteinek egyik társaként tudnám bemutatni azt a szövegrészletet, amelyet elsőként hallhattunk Mária tollából – melyet Adrienn, Árpád felesége és szerkesztőtársa olvasott fel nekünk roppant gyönyörűen és átélve. A történet egy abuzív, fiatal férfi és annak felesége menekülés történetét dolgozta fel, mely élettörténetté terebélyesedett, bemutatva a nő felnövését és az életben való kiteljesedését. Az érdekes és régies szókincs, az E/3. személyben vázolt helyzetek – ha a művészetpszichológiai vetületét vizsgáljuk – egyfajta eltávolodást jeleztek az alkotó és az elbeszélő között, melytől még mélyebbé tette a kontextust.
Az ikerlét kérdéseit és annak minden izgalmas pillanatát is megkóstolhattuk a további részleteken keresztül, amelyek a Mária által írt kézirat egy-egy darabkái: a különleges kapcsolat megismertetését, bemutatását roppant különleges hangvétellel, színes képekkel ismerhettük meg.
Peter Shepherd – Szép Új Világ Rt.
Peter munkásságát azoknak ajánlom, akik nyitottak és rajongói a sci-fi történeteknek: a Shepherd által felolvasott részletekben kihallani az Asimov-hatást, az 1984-féle atmoszférát; a rejtélyesség, a valóstól elrugaszkodás és a humanoid robotika elemeit, amely miatt sokan szeretik ezt a műfajt. Azonban mitől válik kiemelkedővé, hogyan szakad el a tucatosodástól? A részletekben is hallhatóak voltak társadalmi, etikai kérdések, amelyek foglalkoztatják a ma emberét – ha ezeket a rétegeket is bontogatjuk, a könyv (amelyet már megvásárolhatunk) gondolkodásra hív, nemcsak a világának elmélyülésére.
A részlet egy szexuális abúzus mozzanatait mutatta be egy robottal szemben, amelyet a robot maga nem érez – de a rá figyelő emberek annál inkább.
Peter munkái közül egy szerelmes verset is hallhattunk, melyet feleségéhez írt: a klasszikus kapcsolatábrázolás lírájának egy darabját ismerhettük fel benne, könnyű volt ráhangolódni, letisztult, egyszerű elemeket használt. Kíváncsi lettem volna további lírikus alkotásaira is.
Birinyi T. Rebeka – irány az űr, egy fiatal tehetséggel
Rebeka talán velem egyidős, vagy nálam fiatalabb írópalántaként zárta ennek a triumvirátusnak az estjét: kései kapcsolata az irodalommal érződik még szövegein – keresi saját, egyedi hangját, több műfajban is evez, ameddig partot nem ér.
Verseiben a szlengek, a hétköznapi, párbeszéd/élőbeszédszerű mozzanatok még csiszolásra váróan ott lebegtek a levegőben, érezve azt a rengeteg érzelmet és emléket, melyet a lírai én szókincsével festett meg – ezeknek őszintesége az író korából adódóan üdítően hatottak az est utolsó harmadában.
A szerelem-központú novellák kapcsán felmerült, hogy Rebeka a novellákra úgy tekint, mint a körülírás eszközeire – bizonyos, az ő életét átszövő és körülírő mozzanatokat feszít ki és mutat be egy-egy ilyen rövid prózában. Megtudhattuk, hogy Rebeka egyik központi, az őt felismerő jeggyé nőheti ki magát a 2-es szám (megfigyeléseim alapján), amellyel minden bizonnyal már ő is dolgozik. A kiforrásra váró, a népmesék hangvételét tükröző elemek csiszolásának szép, felívelő munkája lehet az űrnyomozó történetét bemutató részlet is, amellyel az estet zárhattuk.
Összességében egy érdekes hármast ismerhettünk meg – témájukban, stílusukban, korukban és élethelyzetükben eltérő személyiségeket mutatott be az Irodalmi Rádió, mely bennem azt a nagyon pozitív benyomást keltette, hogy a fentebb felsorolt szempontoktól független a Rádió missziója a tehetségek megismerése, felkarolása. Ezt a fajta mecénás-attitűdöt nagyon jó látni a XXI. században is: mert az irodalom bizony nemcsak tehetség, hanem kitartás, üzlet és hitvallás is egyben.
Kívánom, hogy a Rádió további alkotóival is találkozhassunk a K30 Art Cafe mélyén, hogy tágíthassuk ismeretünket a feltörekvő kortárs irodalmárok horizontján is. A következő ilyen üdítő, azonban a líraibb vonalat erősítő Hárman a K30-ban est február 9-én, este 18.30-tól kerül megrendezésre! Látogassatok el a K30 Facebook oldalára, ahol az esemény leírásában található módon regisztrálhattok!
Gál Panni