A vattapamacsos felhő beborult,
Nem találom a kiutat (egyes) egyedül.
Nézem a sötét fátyollal borított tájat
Mikor látom újra a motiváló vágyat?
A felelősség tengere hevesen csapkod
Lehetne végre nyugalom,
Akkor, mikor teljesíteni kell
Lelkemet körülfonó béke kell.
Körbe nézve, számos üzenet,
Mely azt suttogja tedd meg!
Gondolati szinten számos terv megvalósult,
A gyakorlatban viszont, ez nem módosult.
A köd közé, idővel fénycsóvák kerülnek,
Keresem a kiutat a mert már nem félek
Tudom mit kell szem előtt tartanom,
Ő lesz az, ő, aki még nincs.
Patocskai Laura