Vajon mi lesz velünk a jövőben? A kérdés, ami éppúgy elhangozhat egy elit, tudományos konferencia nagyszínpadán, mint egy jól sikerült dunaparti fröccsözés meghitt filozofikus tetőpontján – a kontextus más, a dilemma ugyanaz. A személyes aggodalmak mellett a globális szintű problémák is nap mint nap támadásba vesznek minket, és beragadnak agyunk eldugott szegleteibe, hogy aztán hajnali háromkor aktiválódjanak, mi pedig a sötét plafont bámulva idegesen azon rágódjunk, hogy vajon mikor jön el a világvége, és egyáltalán van-e még értelme bárminek is, amit csinálunk.
A jövőre vonatkozóan senki nem tud biztos válaszokat adni – beszélgetni azonban lehet, sőt: fontos is róla. Éppen ezen célkitűzés mentén született meg a Brain Bar fesztivál koncepciója, amely mostanra már „Európa legnagyobb jövőfesztiváljává” nőtte ki magát. A Brain Bart 2015 óta minden évben megrendezik Budapesten, és a politikai szektortól kezdve a tudományos közegen át egészen a közéleti szféráig a legkülönbözőbb személyiségek képviselik magukat előadóként, két napon keresztül. Ennek a sokféleségnek köszönhető az, hogy a Brain Bar fesztiválon rengeteg előadás fut egymással párhuzamosan, több különböző színpadon. A programterv annyira gazdag, hogy külön számításokat kell kitalálni arra, hogy melyik előadásokra látogasson el az ember. A sokféleség ellenére azonban egy dolog közös az előadásokban: mindegyik valamilyen aktuális problémára reflektál, és céljuk sok esetben nem is a megoldás felvázolása, hanem az erről történő gondolkodás elindítása.
A rendezvénynek tavaly óta a Magyar Zene Háza ad otthont, ami szerintem remekül illeszkedik az esemény jellegéhez, ugyanis több, egymástól jól elkülöníthető térben lehet felállítani a színpadokat, ennek köszönhetően az egyes előadások nem zavarják egymást. A fesztivál abszolút épít a nemzetközi színterekre: a meghívott előadók jelentős része más országból érkezik, ennek köszönhetően sok angol nyelvű előadáson is részt vehetünk. Ez kifejezetten jó nyelvgyakorlási lehetőséget nyújt a hazai vendégek számára – bár engem, mint középszerű angolost, kellőképpen lefárasztott egy-egy angol előadás figyelemmel kísérése, mivel a hallás utáni szövegértés sosem tartozott az erősségeim közé. Szerencsére azonban bőven vannak magyar nyelvű előadások is, így azoknak sem kell lemondani a Brain Barról, akik köszönik szépen, de inkább maradnak a biztosan érthető anyanyelvi környezetben.
Idén vettem részt másodjára a Brain Baron, először tavaly voltam a fesztiválon. Szerencsére a diákoknak és a pedagógusoknak egy előzetes regisztráció kitöltését követően ingyenes a belépés, így még csak fizetnem sem kellett a jegyemért. Mint ahogyan múlt évben, most szeptemberben is két nagyon kedves barátnőmmel látogattam el a Magyar Zene Házába, hogy belevessük magunkat a jelenkor nagy kérdéseinek vizsgálatába. Számomra azért is nagyon különleges ez a fesztivál, mert olyan témákról indít el beszélgetéseket, amelyekre az ember – józan körülmények között – magától sosem kerítene sort. Legalábbis, az én fejemben elég furcsán fest a kép, ahogyan az egyetem épületében, valamelyik órára várakozva két „Feltette a feladatot Canvasra, láttátok?” és „Szerintetek ma is szünet nélkül végigtartja a 3 órát?” között bedobnám témaként, hogy „Budapest lakossága a jelen életkörülmények között vajon túléli-e a 21. századot és a klímaváltozást?”. Elég abszurd lenne – ezért jó, hogy a Brain Bar rengeteg különböző előadással és témával segít abban, hogy elindítsa ezeket a beszélgetéseket, amelyekről nem is gondoltuk, hogy valaha sort kerítünk rájuk.
Túlzás lenne azt állítani, hogy ezek az előadások egytől-egyig megváltoztatják az ember életét, sőt: azt sem tudnám őszintén kijelenteni, hogy minden előadás jó volt, amin részt vettem. Nyilván a Brain Baron is belefuthat a látogató olyan előadásokba, amelyekkel egyáltalán nem tud azonosulni, vagy abszolút mást várt tőle: mi is jártunk így az idén, és emlékszem, tavaly is volt rá példa, hogy egy előadás után a barátnőimmel szűkszavúan megállapodtunk abban a konklúzióban, hogy ez felejthető volt. Ez pontosan olyan, mint amikor az étteremben rendelünk: sok különböző lehetőség közül választhatjuk ki azt a fogást, amelyik számunkra a legszimpatikusabb, aztán mikor kihozzák a reménységet, a csalódottság szellemében megszületik bennünk a szomorú felismerés, hogy basszus, nekünk is azt a rántott húst kellett volna választani sült krumplival, amit a szomszéd asztalnál esznek. Néha a leghangzatosabb nevű dologtól kapjuk a legkevesebbet, és a kevésbé feltűnőtől a legtöbbet – ez a Brain Bar előadásaira is igaz.
Azt azonban nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy eddig mindkét évben döntő többségben voltak azok az előadások, melyek után úgy éreztem a székben ragadtam, és elhallgatnám a beszélgetést még órákon át. Ha az idei Brain Barról egy előadást kellene kiemelnem e tekintetben, akkor a Discovery teremben tartott „Tényleg egyre butábbak vagyunk?” című programot választanám, ahol Tapasztó Orsi és Balatoni József beszélgetett Steigervald Krisztián generációkutatóval arról, hogy milyenek is ezek a mai fiatalok. Tapasztó Orsit a @nemakarokbeleszolni Instagram oldalról ismerhetik a legtöbben, Balatoni József – vagyis ismertebb nevén Jocó bácsi – pedig blogjának és könyveinek köszönhetően a legismertebb történelemtanár hazánkban (én személy szerint régóta követem, de hát többgenerációs pedagóguscsalád legifjabb áldozataként részemről ez a minimum). Nagyon érdekes beszélgetést hallhattunk, és a diskurzus – annak komolysága ellenére – végig könnyed és emészthető tudott maradni a közönség számára: pedig olyan témákról is szó esett, mint például az idős emberek vélekedései a transzneműséggel szemben, vagy a TikTok trendek okozta halálesetek a legújabb generáció körében. Emlékszem, már a tavalyi fesztiválon sem az űrkutatásról vagy a világkatasztrófákról szóló népszerű előadások fogtak meg, hanem azok, amelyek kisebb színpadon, személyesebb közegben, valamilyen hozzám közelebb álló – és általában pszichológiai vonatkozású – témát boncolgattak. Ezért is jó, hogy a Brain Baron sokféle előadás közül lehet válogatni, hiszen így mindenki megtalálhatja azokat, amelyek számára szimpatikusnak tűnnek.
Írásomat egy kérdéssel kezdtem: vajon mi lesz velünk a jövőben? Nos, a Brain Bartól nem kaptam erre konkrét választ, de értékes gondolatokat és új nézőpontokat annál inkább. Azt hiszem, talán ezért éri meg ilyen és ehhez hasonló rendezvényekre ellátogatni, hogy egyáltalán el tudjuk indítani azt a bizonyos új diskurzust másokkal, és ami a legfontosabb: önmagunkkal is.