lapockáimon szétkent hajnal vagy.
ölelés, mely maradásra kérlel.
kabátzseb bélés, otthon-érzet…
a Nap, mely egybeolvad az éggel.
egy lendített kartól megfeszülő váll,
„a Sors keze” – mondd fölém hajolva,
tiltott pillantás jégszilánk
csöndjében: nyári hófúvás…
változás vagy – csókod ízével
szétmart tüdőgyulladás, a mellben
szőtt árnyék, köddé csitult
zúzmarás zuhanás a Tengeren.
átaludt távozás legyél, Hajnalom,
egy porcikáira szedett hírlevél
soraiban elfelejtett búcsúzás.
ha maradnál, ide láncolni kérlelnél,
de nem tudom szépen tisztítani
ezt a gennyes sebet mellkasomban.
ha szürkévé heged, kaparom belülről.
egy rettegő áthajlás leszel,
vagy csak a változás szeleként
íves gondolat, utolsó próbálkozás.
félbehagyott mondat….
Gál Panni
