Amikor valaki megemlít egy ilyen eseményt, a reakcióink általában vegyesek. Eleinte számomra is kissé ijesztő volt, hiszen egy teljesen új és ismeretlen környezetben tölt ez az ember közel egy teljes hetet, ráadásul párszáz idegennel körülvéve.
Ettől függetlenül izgatottan vártam, hogy végre eljöjjön szeptember negyedike, hogy kezdetét vehesse az ApokaliPSZIs. A találkozóra reggel került sor, nagyjából egy órával az indulás előtt. A tábor helyszíne titkos volt, ezt egészen addig nem tudhattuk, amíg meg nem érkeztünk, viszont az egész vonatút alatt találgathattunk, hogy vajon melyik megállónál állítanak fel minket a csapatvezetőink. Természetesen a vonaton különböző játékokkal szórakoztattak minket, például meg kellett vitatnunk párosával, hogy mi tenne minket híressé, illetve milyen furcsa és higiéniátlan tárgyat nyalnánk meg szívesebben. Az idei helyszín Fonyódliget volt, ahová megérkezve rögtön kezdődtek is a programok. Számos különböző kántálást, mondókát tanultunk meg, amik a tábor tematikájához, valamint a csapatok neveihez kötődtek. Én a Pompompei csapatát erősítettem, a mi színünk a rózsaszín volt. Minden csapat valamilyen katasztrófáról kapta a nevét, szerintem ez nagyon találó volt.
Az első vacsora előtt minden csapatnak meg kellett festenie a saját zászlóját, emellett pedig egy produkcióval is készülnünk kellett, amit másnap adhattunk elő az egész tábor előtt.
Az éjszaka feladata egy bűnügy megoldása volt. Ebben a feladatban több állomáson keresztül kellett nyomokat gyűjtenünk, ezzel is egyre közelebb kerülve a megoldáshoz.
A második napot egy reggeli tornával indítottuk, ezt követően pedig egy öt állomásos programom vehettünk részt, ahol a feladatainkat időre, a lehető legkreatívabban kellett teljesítenünk. Ezalatt rettentő sokat nevettünk, idegeskedtünk, mégis talán az egyik legjobb élményem volt az öt nap alatt. Napközben még volt időnk strandolni is, ami a közel negyven fokban nagyon jólesett. Este előadtuk a produkciókat, amik szerintem minden csapatnak nagyon jól sikerültek.
Harmadik nap az egyetemi életről volt szó. Tájékoztatást kaptunk a különböző diákkörökről, a kari eseményekről, illetve a szakunk mintatantervét is kielemezhettük. Minden éjszaka a programok után elkezdődött a buli a sátorban, ahol a DJ a legismertebb, legfelkapottabb zenéket pörgette hajnalig.
A negyedik napról sajnos betegség miatt haza kellett jönnöm, viszont a csodálatos csapatomnak köszönhetően minden eseményről tudomást szerezhettem. Ezen a napon a csapatok quidditch-ben mérhették össze erejüket. A Pompompei második helyen végzett, otthonról is nagyon izgultam értük és igazán büszke voltam rájuk. A nap végén a várva várt eredményhirdetés ideje jött el, ahol minden csapat együtt izgulhatott. Persze a csalódottság hamar elszállt, hiszen az est fénypontja egy titokzatos fellépő volt, akivel többen beszélgettek, vagy lőttek képet.
Az utolsó reggelen a csapattagok elbúcsúztak egymástól, hazaindultak egy számukra megfelelő vonattal, ezzel véget is ért a gólyatábor.
Számomra a táborban töltött idő egyszerűen feledhetetlen volt. Nagyon sokat tanultam másoktól, másokról, illetve az egyetemről is. Segített beilleszkedni, valamint tartós kapcsolatokat kiépíteni. Véleményem szerint a tábor egy olyan lehetőség, amivel, ha tudunk, mindenképp élnünk kell. Hihetetlenül örülök, hogy ennyire összetartó csapatban lehettem, mivel a mai napig beszélgetünk a csoportunkban.
Száz szónak is egy a vége, ez az élmény örökké velem marad, és mindig örömmel gondolok vissza rá!
Sári Fanni
