Láttam múltkor,
sötét, hűvös volt az este
arcán hol bánat, komor
tekintete mosolyát fedte.
Ugyanott sétáltunk,
az út elején, ahol láttam,
először ért össze ajkunk
ott, esernyőm árnyékában.
Láttam utunkat
pocsolyák tükrében
sok együtt látott pillanat
aznap szétfoszlott előttem.
Láttam múltkor,
hűvös szelen szállt emléke.
Sziluettje elkísért utunkon
aznap, október este.
Vetier Júlia
