Azelőtt nem láttam szerelmet,
hogy karjaidban nem fogtál,
szemeimbe nem néztél,
s szádból nem loptam egy lélegzetnyi oxigént.
Azelőtt nem tudtam mi boldogság,
hogy szívünk egyszerre dobbant,
mellkasaink egybeértek,
s egymáséi lettünk a szikrázó napfényben.
Azelőtt nem ismertem szenvedélyt,
hogy lelkünk eggyé vált,
kezeimet nem eresztve,
tekinteted lángjával perzselte testem.
S addig nem érzek megnyugvást,
hogy ketten a legvégén,
egymást bevárván,
belépést nem nyerhetünk a menny kapuján.
Kiss Boglárka
