Óvakodjon az,
ki szívfáról éretlen gyümölcsöt szakít!
Nehéz is bármihez
mérni e szörnyű kínt.
Szívedet adni annak,
aki minden nap rátapos,
egy lélek sem viselhet el
ilyen mély bánatot.
Gondozni egy kertet,
hol csupán csak gyom terem,
egy-egy szál rózsáért,
olyan reménytelen!
Egyetlen napsugár
még nem jelent tavaszt,
a porba vetett mag
zöldet sosem fakaszt.
Szeretni és birtokolni
soha sem lesz ugyanaz,
a vágyott ölelés
nem mindig oltalmaz.
Vigyázzon az,
ki szívfáról éretlen gyümölcsöt szakít!
E szív először felemel,
aztán a mélybe taszít.
Parragi Aliza
