2022. számomra sok mindenről szólt, össze sem tudnám foglalni. Az év első pár hónapja, talán júliusig nagyon nehezen telt, aztán megérkezett a nyár. Azon túl, ez sokaknak a kedvenc időszaka az évben, tényleg érzek valami olyan erőt benne, amit nem könnyű megfogalmazni. Nyáron egy fokkal minden könnyebb. Több lehetőségünk és időnk van tenni a céljainkért, dolgozni magunkon és a problémáinkon. Én is nyáron indultam el azon az úton, ami miatt most ezt a cikket írom, ez pedig az utazásról alkotott nézőpontom és véleményem átformálódása.
Mindig is nagyon szerencsésnek érezhettem magam, mert sok országban jártam már, és a családomnak is mindig fontos volt az utazás. Szinte mindig az unokatestvéreimmel együtt utaztunk, és ezek a nyaralások olyan emlékek maradnak, amikre boldogan gondolok vissza. Nem tudom miért, de egészen idáig az utazásokat mindig egy konkrét eseménnyel kötöttem össze a fejemben. (nyaralás, koncert, vagy szülinapok ünneplése) Magamtól nem kezdtem el utazásokon gondolkozni vagy tervezgetni, mert miért borítanám fel azt, ami már megszokott és jól működik?
Augusztusban kiléptem a komfortzónámból, és elutaztam Görögországba egy hétre. Az utazótársamat egy direkt ilyen céllal létrejött facebook csoportban kerestem. A végén minden szuperül alakult, mindketten nagyon élveztük azt az utazást.
Decemberben először utaztam teljesen egyedül külföldre. Természetesen a kedvenc országomat választottam, Olaszországot, azon belül is Pisa-ban töltöttem 4 napot.
Repülőjegy
A repülőjegyeket én már egy ideje a Skyscanner nevű oldalon keresem, amiben az a jó, hogy egy helyen látod az összes légitársaság ajánlatait a kiválasztott dátumokra. Nem csak desztinációra és időpontra lehet szűrni, ha nem tudunk dönteni, a „mindenhova” opciót is be lehet jelölni, így az oldal országokat jelenít meg, és mindegyiknél feltünteti a legolcsóbb utazásokat. A jegyemet tehát ott vettem meg, még október végén, és szerencsére nagyon jó áron.
Szállás
Szállást keresni a legtöbben a Booking-on vagy az Airbnb-n szoktak. Érdemes az utazás előtt végig gondolni a szempontjainkat, és az alapján választani. Így hogy egyedül utaztam, nekem ideális volt a Booking, ahol viszonylag egyszerűen tudtam egy külön szobát foglalni. Nekem főleg a szoba ára volt fontos, de az alkalmazásban rengeteg szűrőt be tudunk állítani a kereséshez (elhelyezkedés, ingyenes lemondás, saját fürdőszoba, reggeli az árban, stb.) Az én szobám nagyjából 15 percre volt a városközponttól gyalog, és ingyenes lemondási lehetőség is tartozott az foglaláshoz. (Ha az utazás előtt 3 nappal ez megtörténik, visszakaphattam volna a teljes összeget) Bankkártyával fizettem, a fizetést ütemezve is lehetett kérni.
A foglalás előtt mindenképpen tanácsolnám nektek, hogy olvassátok el a szállásról szóló véleményeket. Én is azok alapján tájékozódtam, és pont olyan élményben volt részem, amire az értékelések alapján számítottam. Tiszta, szép és korrekt szoba volt, egy nagy szekrénnyel, asztallal. Még egy kis erkély is tartozott hozzá, amit ugyan nem használtam, mégis jó érzés volt így ébredni. Külön kiemelném az ágyat, ami annyira kényelmes volt, hogy igazi „jutalmat” jelentett a hosszú és fárasztó napok után.
A szállásom egyetlen negatívuma a közös fürdőszoba volt, amit mások is használtak még, bár szinte senkivel nem találkoztam a 4 nap alatt, illetve eleve kevés időt töltöttem a szálláson. Konyha is volt, amit én egyszer sem használtam. Összességében elégedett voltam, és örültem, hogy nem vagyok messze a várostól.
Programok
Pisa
Az első és az utolsó napomat Pisában töltöttem, így volt egy kerete az egész utazásnak. Pisa nem egy nagy hely, bőven elég rá 1-2 nap is, előnye viszont az, hogy vonattal több másik város is gyorsan elérhető. Erről majd később, most lássuk, miket érdemes megnézni, ha éppen ott járnátok.
A pisai ferdetorony
A leghíresebb nevezetesség a pisai ferdetorony, ami egyszerű, de mégis gyönyörű és különleges. Volt olyan, hogy leültem egy lépcsőre, és negyed óráig csak néztem.
A Campo dei Mirracoli téren található, a keresztelőkápolna és a dóm mellett. Az 5,58 m-es, ma a világörökségek közé tartozó tornyot még 1173-ban tervezte meg és kezdte el építeni Bonanno Pisano építész. A torony 1178-ban az instabil talaj miatt kezdett el dőlni, amikor a harmadik emelet készült. Mikor az épület 5 centit dőlt oldalra, a munkálatok ezután szüneteltek, majd 1272-ben, Giovanni di Simone vezetésével újra elkezdődtek. Először az eredeti magasságot a felére csökkentették.
A torony építését végül Tomasso d’Andrea fejezte be 1360 és 1370 között, akinek sikerült harmonizálnia és ötvöznie a gótikus stílusú harangszobát a román stílusú toronnyal. Az utolsó emelet 1372-ben lett kész, amikor felállították a harangokat. Ez szimbolikus: hét harang, a zenei skála minden hangjának egy.
A sok eltelt évszázad alatt számtalan ötlet merült fel a torony dőlésének megállítására, ezek nem jártak sok sikerrel. Az első próbálkozás, ami az addigi legrosszabb eredményt hozta, 1839-ben történt, amikor a puha földet a talajvíz elszivattyúzásával próbálták megszilárdítani. Pár évvel később Benito Mussolini elrendelte a probléma megoldását, de eredményre nem jutott, ahogy utána senki sem.
1990-ben a tornyot be kellett zárni, mert a dőlés mértéke már veszélyessé vált. A dőlés megállításán és a helyreállításon 1993 és 2000 között dolgoztak. Minden évben megvizsgálják az állapotát, a 2018-as eredmények szerint már majdnem 4 cm-t egyenesedett. (A becslések szerint még 300 évre van szükség a teljesen egyenes állapot eléréséhez.)
Természetesen ha valaki szeretne feljutni a torony tetejébe és onnan megcsodálni a város látképét, megteheti ezt 25 euróért. Én erre nem gondoltam, de mivel sok éve már egyszer feljutottam, nem is bántam annyira.
Piazza dei Cavallieri
A következő helyszínünk Pisa második legjelentősebb tere, a Piazza dei Cavallieri. Ezt eredetileg Piazza delle Sette Vie-nek hívták, a köztársasági korban olyan szerepet töltött be, mint a Forum Romanum. Ez volt a város politikai központja, amit később a Santo Stefano lovagrend katonai főhadiszállásává tettek. Feladata volt megvédeni a mediterrán és toszkán partokat az ellenséges kalóz és török flottáktól.
A tér közepén egy szobor látható, ami a toszkán nagyherceget ábrázolja, mögötte pedig a Palazzo della Carovana áll. Ez jelenleg egy rangos egyetem, a Scuola Normale Superiore székhelye, amit még Napóleon utasítására hoztak létre, párizsi mintára. Itt tanultak és tanítottak a legnagyobb olasz professzorok. (pl. Antoni Pacinotti, Pascoli, stb.)
A tér bal oldalán láthatjuk a Palazzo dell’Orologio-t. Ez a Santo Stefano lovagrend lovagjainak gyengélkedője volt. Az épületet börtönként is használták, egy legenda szerint az egyik toronyban éheztették halálra Ugolino grófot és a család többi férfi tagját is, hazaárulás vádja miatt.
A déli oldalon látható a Palazzo del Consiglio dei Dodici. Eredetileg ez a köztársasági bírák székhelye volt, később pedig a lovagrend törvényszékének adott otthont. Gazdagon díszített épület, falain 18. századi híres freskókkal, különböző építészeti motívumokkal, és faragott famennyezettel.
Nem igazán kerestem Pisában múzeumokat, vagy egyéb „kötött” programokat, inkább csak mentem arra, amerre éppen jólesett. Nagy előny volt nekem Pisa mérete, mert elég rossz a tájékozódási képességem. Egy utat kellett megtanulnom a napok során (vasútállomás-szállás), de még ahhoz is néztem sokszor a telefonomat. Imádtam a sok színes házat, a hangulatos utcákat. Nagyon élveztem átsétálni a hidakon és a folyóparton bolyongani egy-egy kávézót keresve.
Mivel karácsony előtt utaztam, rengeteg karácsonyi díszítést láttam, sőt még egy kisebb karácsonyi vásári forgatagba is belefutottam. Ebben a legjobb volt a bódék melletti jégpálya.
Firenze
A második teljes napomon, pénteken elutaztam Firenzébe. Firenze az (egyik) leghíresebb város a toszkán térségben, a “reneszánsz szülőhazája”. Ez mindenhol érződik, tényleg szinte minden sarkon szembetaláljuk magunkat egy templommal, vagy más történelmi nevezetességgel. Szerintem a főbb látványosságok megnézésére 1 hét is kevés lenne. Sajnos fél napot sem tudtam ott tölteni, így nem fért bele sok program egy napba.
Délelőtt 11-re ért be a vonatom a központi pályaudvarra. Az első utam a dómhoz vezetett. Már láttam egyszer, de valamiért képem sincs róla, és nem is értékeltem igazán. Most teljesen lenyűgözött, mind a mérete, mind a kinézete.
A firenzei dóm
A firenzei főegyházmegye főtemploma. A katedrális ma Olaszország 3. és a keresztény világ 4. legnagyobb temploma,a világörökség része.
Érdekesség, hogy a dóm helyén korábban egy másik templom állt, a Santa Reparata. Ahogy egyre gyarapodott a város területe és lakossága, valamint politikai szerepe és jelentősége is nőtt, idővel nem tudta kielégíteni az igényeket. 1294-ben egy néphatározat döntött egy olyan dóm építéséről, ami kellőképpen reprezentálja Firenze nagyságát.
A dómba a belépés ingyenes, a kupolába viszont 20 euro/fő.
Miután körbejártam a teret és minden oldalról megcsodáltam a templomot, beültem reggelizni a téren található egyik kávézóba. Mivel ezen a napon szinte végig esett az eső, jó volt kicsit megmelegedni valahol.
Az Uffizi Galéria
Ezután tovább indultam az Uffizi Galériába. Ez a világ egyik leghíresebb képtára, az egyik legnagyobb gyűjtemény. A múzeum hatalmas, akár 5-6 órát is el lehet tölteni a helyszínen, mire a teljes kiállítási anyagot megnézzük. Érdemes előre jegyet foglalni az interneten,így a leggyorsabb. Mivelnem tudtam online megvenni a jegyemet, ezért 1,5-2 órát kellett várakoznom, mire bejutottam. (A diákjegy 4 euró volt.) A nagy tömeg ellenére szerintem ez egy szuper élmény lehet mindenkinek, 3 órát töltöttem ott. Akinek szenvedélye a művészet, még jobban fogja élvezni ezt a programot.
Ponte Vecchio
A múzeumtól 3 perc sétányira található a méltán híres Ponte Vecchio. Jelenlegi formájában (kisebb-nagyobb felújításokkal együtt) a 14. század óta áll. Eredetileg mészárosok boltjai kaptak helyet rajta, a 16. század vége óta viszont az aranyművesek és ötvösök hídjaként ismert. Nagyon különleges és látványos híd, tele boltokkal és kávézókkal. Ha átsétálunk rajta, egy igazi közösségi élmény részesei leszünk.
Lucca
A toszkán “körutamat” szombaton Luccában zártam. Ez egy kicsi, de annál szebb város, rengeteg gyönyörű templommal, tipikus olasz utcákkal. Nem voltak előzetes terveim, a vonaton megnéztem néhány oldalt, sok javaslattal.
Véletlenül találtam rá egy olyan cikkre, amiben valaki a Luccában töltött egy napjáról mesélt, az ott említett helyek neveit írogattam ki magamnak jegyzetbe. Egy gyors reggeli után a Torre Guinigi-be indultam.
Torre Guinigi
Ez a lakótorony a 14. század második felében épült, egy gazdag kereskedőcsalád, a Guinigi család által. Ez az egyik olyan torony, ami abból az időből maradt fenn. Akkoriban a tornyok magassága a családok presztízsét és fontosságát szimbolizálta, ez egy versengést is indított a városban. Ami ezt az épületet igazán egyedivé teszi, az a tetején lévő (gyakorlatilag onnan kinövő) élő fa, és a kisebb örökzöld „kert”, ami a torony tetején lett kialakítva. A kertet azért tervezték, mert ez az újjászületést és a megújulást szimbolizálta. Jó hír, hogy ezt a különlegességet és a pazar kilátást fentről mi magunk is megnézhetjük: a diákjegy 4 euró, és nagyjából 285 lépcső vezet fel a csúcsra. Én is megmásztam, és szuper élmény volt, abszolút megéri az árát.
Piazza dell’Anfiteatro
Ami miatt sokan emlegetik Luccát, az a főtér, ellipszis formája van. Ennek a középkori városfal az oka, ami kb. 4 kilométer, és teljesen körülveszi a történelmi központot. Az i.sz. I. vagy II. században itt egy 10 ezer fő befogadására képes amfiteátrumot építettek, ami a népvándorlás korában összedőlt. A lakosok kőbányaként használták, a köveit széthordták, és így építették fel a lakóházakat és a templomokat.
Közlekedés
Talán sokan hallottak már Olaszország megbízhatatlan tömegközlekedéséről, főleg ami a buszokat illeti. Amikor utazom, szeretem gyalog felfedezni a várost, ha erre van lehetőségem. Pisa esetében ez nem jelentett gondot, fél órára volt a vasútállomástól a szállásom, a legtöbb dolog pedig 10-20 percen belül elérhető volt. Firenzében és Luccában sem vettem 6-7 óra erejéig semmit, inkább sétáltam.
A vonatozásról nagyon pozitív a tapasztalatom, könnyen ment az egész. A jegyeket online vettem meg, a Trenitalia nevű oldalon, de ha jól tudom, az Omio oldala is tökéletesen megfelel erre a célra. Firenzébe 50 perc volt az út Pisából (8,9 euró/jegy egy útra), Luccába 20 perc. (Ez 3,5 euró volt/út).
Ha papíralapú jegyet vesztek, akkor arra kell figyelni, hogy azt minden esetben érvényesíteni kell a vonatra felszállás előtt. Minden peronon találtok majd ilyen „automatákat” (Olyanok, mint nálunk a jegylyukasztók). A vonatok nagyon tiszták és kulturáltak, és a jegyeimet egyszer sem ellenőrizte senki, sem útközben, sem utána a leszállásnál. (Ezért is előnyös az e-ticket, azt nem kellett az út előtt érvényesíteni)
A buszokkal nem volt már ilyen jó a tapasztalatom. A repülőtérre akartam eljutni az utolsó nap, de egy óra keresés után sem találtam meg a (telefonom szerint tőlem egy percnyire lévő) megállót. Mikor sikerült egy olyan buszt találni, ami a pályaudvarig elvitt, a sofőr azt mondta, nem is lehet a buszon venni jegyet, így ingyen utaztam odáig. Onnan aztán inkább a taxit választottam, mert nem bíztam a többi lehetőségben, illetve a saját képességeimben sem. Ugyanígy az érkezés napján, szerda este is taxival mentem a szállásra, mert este 11-kor szállt le a gépem.
Étkezés
Az olasz konyhát és a jellegzetes ételeit a többségnek valószínűleg nem kell bemutatnom. Nem tudok sok mindent tanácsolni, az én napjaimban sem volt egy jól bevált rendszer és stratégia az étkezésekre. Reggelente mindig beültem egy kávézóba, ahol kértem egy cornetto-t (olasz édes péksütemény, amit általában meg is töltenek valamivel), hozzá pedig vagy kávét vagy narancslevet ittam.
Mivel fő szabályom volt a: “napi egy fagyi”, sokszor az volt az ebédem, amivel kihúztam vacsoráig. Az utolsó nap a ferde toronytól 200 méternyire lévő étterembe ültem be, mert szerettem volna enni egy finom olasz tésztát. Mint később kiderült, a hely 1,6-os google értékelésű, minden vélemény kiemelte róla, hogy turistacsapda. Ezt én is alá tudom támasztani, viszont legalább új élménnyel gazdagodtam: megettem életem legrosszabb tésztáját, mindössze 16 euróért. Ennek a kis kalandnak az a tanulsága, hogy mindig el kell olvasni egy hely értékelését, mielőtt döntünk valami mellett. Jobban járunk.
A vacsorám kétszer volt pizza (egyszer étteremben napi menüben, egyszer pedig elvitelesként). Az árakkal és a minőséggel is teljesen elégedett voltam.
Kiegészítő információ, ha valaki szeretne főzni az utazása során: a boltokban nagyon olcsó a tészta, illetve minden elég jó áron kapható szerintem. Én pár euróért vettem gyümölcsleveket, illetve néhány előre csomagolt reggeli sütit, ami sokszor nagyon jól jött. A bolti vásárlást is nagyon ajánlom, de az utcákon sétálva rengeteg jó helyet lehet találni. Mindenki meg fogja találni a kedvére valót.
Tapasztalataim
A végére hagytam talán a legizgalmasabb részt. Milyen benyomások értek, összességében mi is a véleményem erről?
Nagyon élveztem az egész utamat, és őszintén örülök hogy vettem a bátorságot, és elindultam. Az előzetes számításaimhoz képest sokkal kevesebb akadályba ütköztem, pedig csak egy telefon és egy hátizsák volt nálam. Nem szólítottak le az utcán, nem követtek (ilyen félelmeim is folyamatosan voltak a napokban), nem raboltak ki.
Az egyedül utazásnak ugyanaz a legnagyobb előnye és hátránya is: nem kell alkalmazkodni másokhoz, és egyedül tudod szervezni a napjaidat. Jó érzés volt, hogy nincs rohanás, rajtam múlt minden, nem voltak elvárások. Ugyanakkor nem volt társaságom, nem volt aki segítsen a praktikus dolgokban, vagy akár a kommunikációban.
Mert a legnagyobb nehézséget számomra egyértelműen ez jelentette. Az olaszok nem tudnak angolul, még a fiatalok sem, én pedig elég gátlásos vagyok mikor az angolt kell használnom. Ez a nyelvi gát többször azt okozta, hogy nem mertem valahova bemenni enni, hanem inkább sétáltam tovább.
Az úticélt tekintve Pisa a legjobb választás volt: olaszos, mégis kicsi, nem túl zsúfolt, de gyönyörű. Legtöbbször alig voltak az utcákon, és akkor is nagyrészt helyiek. Mindenki kedves volt velem, akivel beszéltem, vagy akár az éttermekben, többször is megkérdezték, hogy honnan jöttem.
Amit másképp csinálnék legközelebb: kicsit több kutatással jobban megszervezném a napokat, bejelölném a térképen azokat a helyeket, ahová mindenképp el szeretnék látogatni. Hozzá kell tenni, nehezítő körülmény volt az eső, szél, és az tény, hogy minden nap 4-5 között sötétedett.
Nem mondom, hogy mostantól az egyedül utazás lesz az új hobbim, és még mindig azt mondom, hogy sokkal jobb barátokkal vagy családdal utazni, mégis: mindenkinek csak ajánlani tudom. Nekem hatalmas kaland volt, ahol sok mindent megtudtam magamról is, és rájöttem: tényleg nincs olyan, amit ne tudnék egyedül megcsinálni, ha igazán szeretném.
A cikkhez felhasznált források:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Firenzei_d%C3%B3m
https://toszkana.info/mit-nezzunk-meg-az-uffizi-keptarban-es-miert/
https://www.uffizi.it/opere
https://utazom.com/olaszorszag/firenze/latnivalok-firenzeben/a-ponte-vecchio
https://firenze-latnivalok.hu/lucca
https://www.visittuscany.com/en/attractions/the-guinigi-tower/
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lucca
https://utazom.com/olaszorszag/firenze/latnivalok-firenzeben/a-ponte-vecchio
https://www.visittuscany.com/en/
https://www.visitflorence.com/florence-monuments/ponte-vecchio.html
https://www.comune.pisa.it/it/ufficio/piazza-dei-cavalieri
https://www.hetedhetorszag.hu/olaszorszag/pisai-ferdetorony
Tóth-Stella Zita