Gólyatábor… az első betekintés az egyetemi élet örömeibe (bulijaiba) és az első találkozás leendő csoporttársaiddal. Meglepetés helyszín, még titokzatosabb programok, és egy bizonyos odacsomagolandó fehér póló, ami kísértetként fekszik a bőrönd mélyén: ebben a tudatban indultam a Keleti pályaudvar felé. Már messziről hallatszottak a hívogató jelszavak, és a még hívogatóbb ugráló, hangoskodó emberek. A csopvezek a velencei karnevált megszégyenítő jelmezekkel (itt megemlítendő a Pennywise’n’go vérfagyasztóan élethű bohóca) keresték saját kis gólyáikat, majd a becsekkolás után megfelelő színű, dizájnos pólót kaptunk. Miután elhangzott az utolsó “Teljes a csapat!” skandálás is, kezdődtek a játékok: póniztunk, ferarriztunk, vízvezetékeztünk és tanakodhattunk rajta, mégis meddig fogják bírni a hangszálaink a konstans jókedvet- hiszen ha jó a kedved, ordibálj velünk!
A vonatút az ismerkedéssel telt, és persze a PPK-s tetkókkal, amit aztán büszkén hordtunk két héttel később is. Megtanultunk a frappáns pajzán dalocskákat, amik innentől fogva még hosszú évekig az identitásunk részét képezik, majd a változatosság kedvéért tovább ordibáltunk, a buszmegállóban, a buszon, majd a táborban is. A jó hangulatú utazást követően megismerkedhettünk a szimpatikus szervezőkkel, akik Csillag Születikbe illő produkcióval vártak minket, majd ezt fáradhatatlanul minden érkező csapatnak előadtak. Innen is nagy taps nekik! Miután gondosan átvizsgáltak minket, nem akarjuk-e leitatni, vagy felrobbantani a tábor lakosait, jöhetett az eligazítás, a csapatépítő foglalkozások és a szállás elfoglalása. Minden gördülékenyen ment, a csopvezek minden program után ismertették a következő találkozó időpontját, és az étkezés menetét. Viszonylag korán megismerkedtünk a szimpatikus, vagy tesócsapat fogalmával: ez volt az a csoport, akiket a szokásosnál is hangosabban üdvözöltünk, és nagyon-nagyon szerettük őket, főleg reggelinél. És ebédnél. És vacsoránál. A kviddicsről nem is beszélve! De ne haladjunk ennyire előre…
Minden csapat készült az identitását szimbolizáló zászlóval, ahol igazán ötletes megoldások születtek a horror és a médiasztárok szerelemgyerekeiből, például a Sivát idéző Kasszás Erzsi alkotás. Mindezek mellett kreálni kellett egy csapatindulót, illetve egy bemutatkozó számot, amit aztán előadtunk egymásnak. Itt a skandálástól elkezdve a rappen át még balett-előadást is láthatunk (a Hannibalerinák igencsak kitettek magukért). Az első nap lezárásaként pedig a fakultatív tánci-tánci következett: a diszkóban még párszor előadták a szervezők repertoárjukat, amihez már néhány táncos lábbal megáldott gólya is csatlakozott. DJ Half Shark értette a dolgát: a hét minden estéjén dübörgött a terem. A reggeli zenélgetésnek már kevésbé örültek ennyire az emberek, de mire is vágyhatnánk jobban, mint egy kiadós reggeli tornára? A vidám hangulatú edzést minden nap más szervező vette a kezébe, a változatos program pedig általában teljes létszámot vonzott- persze nem elhanyagolható a szivató kártyák adta motiváció sem, amit az összes tagot felvonultató csapatok kaphattak. Ölelgettünk fákat, ugattunk öt percig, fényképezkedtünk szervezővel vagy éppen felhívtuk az exünket- az kreatív fantázianevű lapocskák sok vidám percet okoztak, főként a külső szemlélőknek.
A programok nem álltak meg a tábor kerítésénél: várostúrára indultunk a környékbeli településeken, ahol a szimpatikus szervezőink ismét humoros feladatokkal vártak bennünket. Meg kellett találni a pokol kapuját, vagy éppen feleségül kérni a kocsmárost, almát adni Hófehérkének vagy lefényképezni Mátyás király törpéjét és a helyi gonoszokat… a képzeletnek semmi sem szabott határt! Izgalmas volt még a pénteki sportnap, ami a BEAC lelkes közreműködésével az ELTE-n található sportágakat mutatta be, a rúdtánctól a falmászásig, állomások keretein belül. Hasonló módon történt a nem a sporthoz kapcsolódó szabadidős tevékenységek bemutatása is. Minden ment, mint a karikacsapás! Az Erasmusról, az ESN mentorprogramról, ösztöndíjakról, az újságról és még sok minden másról hallhattunk beszámolókat a dékáni köszöntőt követően. A személyes kedvencem azonban a konspirációs játék volt: itt egyfajta élő Cluedo-t játszva kellett megtalálni Piroska gyilkosát, kikérdezve a szereplőket, keresve a nyomokat és azonosítva a személyeket. Körönként és csapatonként egy térképpel felfegyverkezve vonultunk az éjszakában, farkasüvöltéstől farkasüvöltésig. Végül felfedtük Joker (bizony, maga a G.I. Jokerek névadója) szövevényes tervét, és igazságot szolgáltattunk az elhunyt mesehősnek.
A csoportmunka az egész táborban fontos szerepet játszott. Nem volt ez másként a már említett kviddicsnél is, mely szintén a BEAC napon került megrendezésre. A többfordulós bajnokságon végül a Hippytonok és a Kylo Jenner csapat küzdött meg egymással, majd az utóbbi került ki győztesnek. Viszont ki ne tartaná magát nyertesnek, ha Harry Potter sportját űzheti? Az utolsó délután bevetésre hívták a bizonyos fehér pólókat is, majd színes zacskókat osztottak ki, és indulhatott a … COLOR PARTY! Igazi szivárványt varázsoltunk a napsütésbe.
A Magnetony Montana azonban másnak is örülhetett, a tábor lakóival egyetemben: maga a sztár, a megismételhetetlen, az utánozhatatlan, Dancsó legjobb haverja, az AK26 lépett fel a GT diszkójában. Egy meglepetésműsor keretein belül még ennél is nagyobb produkcióval készültek szervezőink: egyrészt bemutatkoztak a Gólyahét animátorai, másrészt egy négy felvonásos görög drámát láthattunk, szakértő férfiak tolmácsolásában, végül pedig egy igazi tánccsoport mutatkozott be, színes fényeket hozva eddig sem szürke életünkbe.
A Gólyatábor zárásaként megtörténtek a díjkiosztók. Még a mesteri Tescobar, vagy a világ legheloooooooobb (és szubjektíven a leghangosabb) csapata, a Chucky Norris sem tudta megelőzni a legtöbb pontot szerző Preordátorokat. Az utolsó csoportfoglalkozások és feedback körök után búcsút kellett vennünk TranΨlvania-tól, a csopvezeinktől, és lassan egymástól is. Viszont a tábor összes gólyája nevében mondhatom, hogy egy életre szóló élménnyel gazdagodva mehettünk haza, amit köszönünk a fáradhatatlan animátoroknak, és az egész GT stábnak. Heloooooooooo!
Köszönöm a segítséget (és minden mást) a Chucky Norris csapatnak
Zelena Dorina Lilla
Fotók: Médiagroup