Campus mundi ösztöndíjjal töltöttem egy szemesztert Linköping nevű városban. A cserediák-élet önmagában hatalmas kaland bármerre is utazunk. Svédországban a skandináv oktatási rendszer fogott meg, amit megtapasztalva nem csalódtam. Élvezem az itteni interaktív órákat, rengeteg csoport- és projektmunkát, az együtt töltött tanulást a csoporttársaimmal, a közös prezentációkat. A csoportmunkák hasonlítanak a munkahelyi meetingekhez, amikor lefoglalunk egy termet és közösen gondolkodunk, alkotunk, megvalósítjuk az ötleteinket. A tanárok is lelkesek, mindig felkészültek, tartalmas órákat tartanak és angolul is hibátlanul beszélnek. Még a több száz oldalas szakirodalom olvasása is érdekessé válik, mikor a gyakorlatba ültethetjük a tudást és támogató légkörben adhatunk számot a tanultakról. A kötelező tárgyak mellett felvettem szakmai angol órát és dráma kurzust, ami cserediákoknak lett meghirdetve és a kedvenc tárgyaimmá váltak. Amellett, hogy összehozta a társaságunkat, rengeteget tanultunk, az életünkben jól hasznosítható tudást szereztünk.
Kis városban, nagy egyetemen tanulok Linköpingben. A várost megszállták az egyetemisták, az egyetemünkre több mint 20 ezer diák jár, cserediákokból pedig több mint 500-an vagyunk ebben a félévben, a magyarokat viszont egyedül képviselem. Legjobban azt szeretem a környéken, hogy természet-központi. Mindenki bicajjal közlekedik, suliba menet egy erdőn vágok keresztül, a parkolókban nyuszik ugrálnak, még rénszarvasokkal is összefuthatunk egy erdei kocogás során. A bicikli túrázás a kedvenc időtöltésemmé vált, rengeteg szép helyet felfedeztünk a diáktársaimmal. Nincs is jobb, mint suli után kitekerni barátokkal egy csendes helyre, sütögetni, evezni menni vagy csobbanni egyet a 15 C-os vízben. Amikor pedig a hideggel küzdünk, összehozunk egy közös szaunázást. Ami szokatlan, hogy a nap elég korán lemegy, már délután 3-kor sötét van novemberben. Az „éjszakai” életnek is megvan a hangulata, holdfényben kiülni az egyetemen forrócsokival, meleg fahéjascsigával.
A multi-kulti közeget nagyon megszerettem. Bár otthon is sok külföldi ismerősöm van, rájöttem, hogy teljesen más az, amikor ugyanabban az élethelyzetben vagyok a többiekkel, ahol egymásra támaszkodunk, tanulunk, együtt töltjük a napjainkat. Sokat tanultam a saját kultúrámról és persze a többiekéről is. Szabadidőnkben mindig kitaláltunk valamit. Szerveztünk például nemzetközi vacsorákat, ahol mindenki a saját kultúrájának ételét kóstoltatta a többiekkel. Sosem fogom elfelejteni mikor az indiai vegán barátom a paprikás krumplimat kóstolta, minden féle húst, kolbászt (lényeget) kiszemezgetve. Először nagyon nevettem, aztán mikor én jöttem és a lángolóan csípős kosztját megkóstoltam, akkor fordult a kocka. Vagy amikor egy asztalnál 8 különböző országból érkező diákkal ülve tanítgattuk egymást svédül, valószínűleg teljesen hibás kiejtéssel.
Svédországot tudom ajánlani azoknak, akik szeretik a természetet, és a bulis-cserediák élet mellett tanulni is szeretnének. A hűvösebb éghajlat miatt sem kell aggódni, bevallom én rosszabbra számítottam, meglepő volt látni, hogy a nap lementével nem áll meg az élet, így is akad bőven mit csinálni.
Burucs Eszter