Egészen korszakalkotó módon Evan Thompson (2012) WDB c. könyvében a khandha tant biológiai megközelítésében minden élőlényre kiterjeszti.
A Mahāyāna buddhista irányzatban vannak olyan iskolák, amik élő lénynek tekintik a kristályokat, érceket. Thompson nem megy el gondolataiban ilyen messzire. Megfogalmazása szerint minden olyan lényre alkalmazható a khandha tan, ami képes magát elkülöníteni a környezetétől, képes táplálékot felvenni így önmagát életben tartani, gondoskodni a szaporodásáról és a környezetével való interakciók miatt adaptációs képességekkel, tulajdonságokkal rendelkezik. Például reagál a veszélyre. A környezettel való sikeres adaptáció, tehát maga a tény, hogy az élőlény létezik és él, feltételez valamilyen, (1.) érzékelést, (2.) kiértékelést, (3.) késztetést a viselkedési formára, (4.) valamilyen információ kategorizálást az érzékelés és korábbi tapasztalatok alapján és (5.) tudatosságot, vagyis a korábbi funkciókat (1-4) rendszerező és irányító aktivitást. Ezek alapján vajon minden élőlény egyforma tulajdonságokkal rendelkezik? Ganeri (2012) khandha tan értelmezése szerint, az élőlények leírásában, aggregátumok menti kategorizálásban van hasonlóság (1-4 feltétel), de Thompson szerint az ötödikben a tudatosulás és önreflexivitás szintjén feltételezhetünk bizonyos különbségeket. Gondolatkísérletében az embert a baktériummal hasonlítja össze a khandha tanban fellelhető aggregátumok mentén. Fő kérdése, vajon a baktérium is rendelkezhet-e egy olyan önreflexív, autobiografikus énnel, az énkonstrukciós folyamatnak köszönhetően, mint az ember? Amennyiben igen, milyen szinttől beszélhetünk autobiografikus, önreflexív én tudomásról. Képes-e olyan személyes, „first person reportability” képességgel (Chalmers, 1996), vagy Varela által megnevezett szokás mintázatokkal rendelkezni (habitual patterns), amik konvencionális értelemben megfeleltethetők a személyiségnek (puggala).
Nem nehéz az embert, a kognitív képességei miatt, – mint emlékezés, következtetés, gondolkodás, érzelem reguláció – elgondolni, autobiografikus énnel és „én – készítő folyamattal” rendelkező lényként. Vajon egy olyan élőlény, ami a mi megítélésünk szerint nem kellően fejlett, úgy, mint az ember, mondjuk egy denevér, vagy tovább feszítve a kérdést, egy baktérium rendelkezhet-e énnel és ahamkarával? Ha megvizsgáljuk a kérdést, a baktérium és az ember is rendelkezik bizonyos tulajdonságokkal, amik távolról ugyan, de megfeleltethetők egymásnak az öt aggregátum elemei mentén. Az embert a bőr határolja el, a baktériumot a sejthártya a külvilágtól, az ember éppúgy szenzitív lény, mint a baktérium, ha nagyon erős a napfény, árnyékot keresünk, a baktérium is keres egy másik helyet magának, ahol számára kedvezőbb az oldott anyag koncentráció. Valószínűleg jobban érzi magát ott, ahogy mi az árnyékban. Mi hallunk, látunk, szaglunk, a baktérium kemoreceptorok szintjén képes információt gyűjteni a környezetéből, tehát ő is érzékel. Ha mi összefutunk egy ragadozóval akkor automatikusan életbe lép az “üss vagy fuss” reakció, késztetés formájában, ami segítségével növeljük a szervezet túlélési esélyeit. Egy baktérium kemotaxis segítségével érzékeli, hogy egy ragadozó van a közelben, – ennek a felismerése valamilyen kezdeti, evolúciósan korai memóriát feltételez- amiből a számára létfenntartó reakció származik, hogy elmenekülhessen a veszély elől. Én emlékszem, hogy milyen érzés volt, amikor a testvérem megszületett, de vajon egy baktérium emlékszik arra, amikor sejtosztódással létrejött egy utódja?
Az én problematikája: baktérium kontra ember
Thompson (2015, 340 old.) a WDB. Feeling Your Way c. alfejezetében írja, hogy ez az önmeghatározó interoceptív rendszer a test integritásának (én) a környezettel (nem-én) való megőrzésével és a test érzésének belülről való fenntartásával valósítja meg a testben lévő énünk érzését. Felvetül a kérdés, vajon egy baktérium rendelkezik-e érzésekkel, autobiografikus emlékekkel, célokkal, vagy van bármi fogalma arról, hogy mit érzékel. Feltételezhető-e, hogy képes a jelent és az időt érzékelni? Varela a Dalai Lámával folytatott párbeszédében (1987, a Mind & Life Dialogue programsorozat keretein belül) megemlíti, hogy:
„egy ilyen kezdetleges lény, mint a baktérium képes különböző viselkedéseket és funkciókat produkálni”
Mint amit a fenti ember-baktérium felsorolás végig vesz. Viszont az erősen megkérdőjelezhető, hogy a baktériumok bármilyen formában, tudatában vannak a fájdalomnak vagy az örömnek. Könnyen abba a hibába eshetünk, hogy a baktérium igenis érző és tudattal rendelkező lény – ha az elkerülő és megközelítő viselkedésébe beleprojektálunk olyan emberi érzeteket, hogy az kedvel, vagy szeret valamit. Ha elmenekül a ragadozó elől, akkor megnyugvást érez, ha táplálékot talál, akkor örömöt, vagy megelégedettséget. Nem jelenthető ki, hogy a baktérium rendelkezik érzésekkel, önreflexív fenomenális tapasztalatokkal, autobiografikus emlékezettel, vagy valamilyen baktérium identitással. Vicces szemléltetése lehet a fenti gondolatnak a Reviczky Gábor által szinkronizált tisztítószer reklámból ismert bacilus, aki megijed az új fertőtlenítő szertől és ötször később jön vissza, hogy fertőzhessen. Amíg a baktérium biológiai működését, viselkedését és tulajdonságait képesek vagyunk a tudomány segítségével megismerni és leírni, addig arról semmilyen következtetést nem tudunk levonni, hogy vajon ezek a lények rendelkeznek-e valamilyen tudatossággal és önreflexióval. Az egyik fontos kérdés mind e mellett az, hogy lehetünk-e valóban ennyire redukcionalisták, abban az értelemben, hogy egy kezdetleges életformától hasonló funkciókat várunk el, mint az embertől, aki az evolúció egyik legkomplexebb idegrendszerével rendelkező élőlény. A khandha tan jól alkalmazható az egysejtűek és humánum leírására is, de egyértelmű választ nem szolgáltat arra a kérdésre, hogy milyen szinttől kezdve és milyen komponensek meglététől beszélhetünk önreflexivitásról, vagy én képző folyamatról (ahamkara).
Vajon helyes-e az alábbi megállapítás, ami az öt aggregátumból vezet le Francisco Varela neurobiológus őszentségével a Dalai Lámával folytatott párbeszédében:
„Különbség van az ingerek kellemes vagy kellemetlen tiszta érzékszervi érzete és az érzés, mint mentális jelenség tudatában való képesség között.”
(Mind & Life Dialouge Program, 1987)
Varela ezen ikonikus kijelentése azóta filozófiai és idegtudományos szempontból is meg lett vizsgálva. A nagy kérdés intakt maradt, mit nevezhetünk önreflexivitásnak, éntudatosságnak, milyen kritériumai vannak az én észlelésnek? A fenomenológusok szerint a „sense of self“ –az énérzet az létezik, bár a nagy kérdés, hogy a tudatosság és az önreflexivitás létezik-ee, továbbra is egy filozófiai és tudományos kérdés marad. Az, hogy helyes-e Varela megállapítása, azt egyértelműen eldönteni nem lehet; az biztos azonban, hogy a tudományos vizsgálódás középpontjába helyezte az elsőszemély beszámolón alapuló élményt és az önreflexivitás kérdéskörét. Thompson szerint felvázolt gondolatai a folyamatos változásban lévő énkonstrukciós folyamatról, amiben nem lelhető fel egy valóságos szubjektum, egy végső értelemben létező entitás párhuzamba vonható a Madhyamaka filozófiai iskolából megismert függő keletkezés tanával. Ezen buddhista filozófiai irányzat (Fehér, 1996) szerint az „én” csak függő létben létezik, tehát mástól független, önmagukban értelmezhető léte nincs, csak valamilyen más jelenséggel való szoros ok-okozati reláció viszonyában értelmezhető. A madhyamikák szerint az én folyamatosan keletkezik és eltűnik, nem egy abszolút változatlan létező, így ez paralel az anattā tanításával. Az „én” így egy pillanatról – pillanatra alakot öltő, valóságosnak tűnő illúzió, ami a végső igazság tekintetében (paramārtha-sacca) nem létezik.
A hétköznapi, konvencionális világban, spekulatív gondolkodás eredményeként tapasztalt én, csupán csak a fenomén világ relatív igazsága, amely mélyebb analízist nem bír ki, így az én csak illúzió lehet. Az illúzió elsősorban a korábbi lenyomatokból, tapasztalatokból származik, amelyek befolyással bírnak az észlelésünkre, következtetéseinkre, kategorizálásunkra, tehát táptalaja az én illuzórikus voltát.
Felhasznált irodalom:
Chalmers, D. J. (1996). The conscious mind: In search of a fundamental theory. Oxford Paperbacks.
A buddhizmus alaptanításai a szentiratok tükrében, A Tan Kapuja Buddhista Főiskola Jegyzete, 1994,
Evan Thompson. (2016. május 28.) Waking, Dreaming, Being: Dr. Evan Thompson Talks at Google. [Video]. Letöltve a YouTuberól: https://youtu.be/StG-dmBWu7k
Ganeri, J. (2012). The self: Naturalism, consciousness, and the first-person stance. Oxford University Press.
Fehér, J. (1996) Ki az igazi madhyamika?(lCang-skya Rol-pa’i rdo-rje definíciója). Keletkutatás, 1996/ősz –2002/tavasz, pp. 35-54.
Ajánlott irodalom:
Kékesi Balázs: A buddhizmus Én-felfogásának aktualitása a kognitív tudományban, In: Laki, János (szerk.) A megtestesült elme a filozófia történetében, Akadémiai Kiadó (2021)
Németh N. (2005). A Buddhizmus eszméi. Kvintesszencia Kiadó. Debrecen
Daniel Dennett | From Bacteria to Bach and Back: https://www.youtube.com/watch?v=IZefk4gzQt4
Fodor Gellért