Párkapcsolatok más szemszögből – élet egy pszichopata oldalán

32644957_1795845750466378_1645835109959467008_nA párkapcsolatok, valamint az azokban felmerülő problémák – úgy, mint a párválasztás nehézségei, a kötődés zavarai vagy a kapcsolaton belüli erőszak – már régóta a pszichológia népszerű kutatási területét képezik. Számtalan vizsgálatot végeztek az idők során a témában, és a tudomány több területét is foglalkoztatják a felmerülő kérdések, jelen cikkünk témájáról, a szubklinikai pszichopátiáról és ennek intim kapcsolatokra gyakorolt hatásáról azonban meglehetősen kevés adattal rendelkezünk. Senkit ne riasszon el a további olvasástól, ha a szubklinikai vagy pszichopátia kifejezések bármelyike idegennek tűnik számára – rögtön érkezik a magyarázat.

Szubklinikai pszichopátia – mit is jelent ez?

A pszichopaták az antiszociális személyiségzavarral küzdők egyik alcsoportját alkotják, bár fontos megemlíteni, hogy nem minden antiszociális személyiségzavarban szenvedő ember pszichopata. A Wikipédia – ez esetben elég pontos – definíciója szerint a pszichopata személy gyakran “igen jó intellektusú, simulékony modorú ember, aki kedvességével még a szakembert is megtéveszti.” Erkölcsi ítélőképességük fejletlen, egyáltalán nem képesek empátiára, bűntudatra vagy megbánásra. “Viselkedésszintjén a pszichopátiás személyiségvonások általában bűnözéssel, hazudozással, sekélyes érzelmi élettel párosulnak, ami gyakran a partner(ek) kihasználásával vagy promiszkuitással (= gyakori partnercsere), házasságszédelgéssel is párosul, azaz állandó hódítási, uralkodási igénnyel.” Jellemző ezenkívül rájuk az egocentrizmus, a dominancia iránti túlzott vágy, illetve a szabályok és bármiféle igazságszolgáltatás kijátszása, ezért az átlagnál jóval gyakrabban kerülnek összeütközésbe a törvénnyel is. Az antiszociális személyiségzavarral élő – és ezen belül a pszichopata – személyek jelleme a „nem szeret, nem szorong, nem tanul” negatív triásszal írható le a legegyszerűbben.

A szubklinikai kifejezés pedig azt jelenti, hogy a betegnek nem okoz panaszt az állapota, általában a személy környezete az, aki viszont jelentősen szenved tőle. A szubklinikai pszichopátia tehát a törvényszéki pszichopátia fő jellemzőivel rendelkezik, mégis annak kevésbé extrém formájaként tartják számon.

A pszichopaták, mint szerelmi partnerek

Cikkemben egy olyan kutatás (Williams et al., 2005) áttekintését végzem el, amely egyetemi mintán vizsgálta a szubklinikai pszichopátia intim kapcsolatokra gyakorolt hatását. A kutatók tanulmányukban a szubklinikai pszichopátia jellemzőiként többek között a következőket sorolják fel: többféle kockázatos és erőszakos szexuális viselkedés (ide sorolható például a drogok használata, a fizikai vagy verbális megfélemlítés), a partner és a párkapcsolat iránti negatív attitűd és gondolatok, érzések, hűtlenség. A pszichopátiával jellemezhető személyek intim kapcsolatai általában extrém módon bántalmazóak, és nem meglepő módon tiszavirág-életűek, hiszen viselkedésükkel igen hamar képesek elriasztani maguktól partnerüket, annak ellenére, hogy a kezdetben ugyanilyen gyorsan magukhoz is tudnak édesgetni másokat. Ennek oka, hogy az úgynevezett “Sötét Triász” – ez esetben a machiavellizmus, nárcizmus és pszichopátia – személyiségjegyeivel jellemezhető emberek hajlamosak magukról rendkívül vonzó képet festeni kapcsolataik ismerkedési fázisában (még ha később ez ellenkezőjére fordul is).

A kutatások szerint bizonyos egyéni változók, személyiségjegyek valamilyen szinten képesek a főbb kapcsolati problémák bejóslására. Ilyenek például a borderline személyiségzavar, a szerhasználat zavarai, a düh, mint személyiségvonás (Dutton, 1998), illetve természetesen az általános értelemben vett erőszakosság és a pszichopátia is. Rengeteg, a bántalmazás vizsgálatából szerzett adat áll rendelkezésünkre, amelyek alapján meglehetősen magas konzisztencia mutatható ki a bántalmazók esetén a személyiségjegyekben, a patológiákban és a bántalmazás mintázataiban.

A kutatás áttekintése

A fent említett kutatásban 612 elsőéves pszichológushallgató vett részt, akik cserébe tanulmányaik során extra krediteket kaptak. A résztvevők 75%-a nő volt (átlagéletkoruk 19,8 év), akik otthon tölthettek ki egy teljes mértékben anonim, önbeszámolós kérdőívcsomagot. Az adatfelvétel több hullámban történt, ezért módszertanilag megjegyzendő, hogy nem minden résztvevő töltött ki minden kérdőívet.

A pszichopátiát a Self-Report Psychopathy Scale (SRP) 44 tételes verziója (Paulhus et al.) segítségével mérték, mely szerint a pszichopátia négy fő dimenziót foglal magában: ezek a(z)

  1. érzéketlenség
  2. interperszonális manipuláció
  3. kiszámíthatatlan viselkedés
  4. antiszociális magatartás

A résztvevők egy-egytől ötig terjedő skálán jelezhették, mennyire értenek egyet önmagukra vonatkozóan az egyes állításokkal. A kérdőívcsomag többféle témát érintett: a párkapcsolati problémákat és az ezekhez fűződő gondolatokat, a kockázatos, erőszakos viselkedést, a kapcsolathoz fűződő attitűdöket, illetve a partner iránti hűtlenséget.

A használt mérőeszközök a következők voltak: Violence Assessment Index (Dobash et al., 1998), Aggressive Sexual Behavior Inventory (Mosher & Anderson, 1986), HIV/AIDS Risk Behavior Form (Huba et al., 2000); Rape Supportive Attitudes Scale (Lottes, 1991), Perceived Relationship Quality Component (Fletcher et al., 2000), Relationship Questionnaire (Bartholomew & Horowitz, 1991); HMP Attraction Study (Schmitt & Buss, 2001), Anonymous Romantic Attraction Survey (Schmitt et al., 2001).

Eredmények

A kutatás eredményei a pszichopaták jellemvonásainak ismeretében egyáltalán nem meglepőek. A kockázatos és erőszakos viselkedés skáláin elért magas pontszámok erősen együtt jártak a kényszerítő vagy kockázatos szexuális viselkedéssel, valamint a kapcsolaton belüli erőszak előfordulásával. A skálán magas pontszámot elérők ezenkívül valószínűbben fogadták el – sőt, pártolták – az erőszakot, mindez pedig elkerülő, elutasító kötődési mintázattal járt együtt. Elmondható az is, hogy az elköteleződés és a partner iránti bizalom negatívan járt együtt a pszichopátiával, a pszichopata személyek tehát kevésbé bíznak párjukban, így az elköteleződés is problémát okoz számukra. Az SRP két alskálája, az érzéketlenség és az antiszociális viselkedés inkább az elköteleződés hiányával függött össze, bár az utóbbi alskála legerősebben a bizalmatlansághoz kapcsolódott. Az interperszonális manipuláció legerősebben az elutasító kötődéssel mutatott együtt járást. A hűtlenségre irányuló fantáziák és maga a megcsalás is gyakoribb volt az SRP-n magas értéket elérők körében, még ha a személyek hűtlenségre tett kísérletei nem is mindig voltak sikeresek. A magasabb szubklinikai pszichopátiával jellemezhető személyek ezenkívül inkább rövid távú kapcsolatokat keresnek, és gyakran vadidegenekkel is belebonyolódnának alkalmi viszonyokba. Ez szintén nagy valószínűséggel összefügg az elköteleződés hiányával, valamint az ezen személyeknél nagyon is gyakori elkerülő kötődéssel.

A kutatás az említettek tekintetében minimális nemi különbségeket talált, így a fent ismertetett eredmények férfiakra és nőkre egyaránt érvényesek voltak az adott mintában. Összességében tehát igaz, hogy a pszichopata személyek gyakran a félelem és manipuláció eszközét használják annak érdekében, hogy a partnerük felett teljes irányítást szerezhessenek, vagy, hogy elcsábítsanak másokat. Ez sajnos jelentős bizonyítéka annak a feltételezésnek, hogy a pszichopaták életét átható erőszak úgy tűnik, kihat a közeli kapcsolataikra is.

Források:

Williams, K. M., Spidel, A., Paulhus, D. L. (2005). Sex, Lies, and More Lies: Exploring the Intimate Relationships of Subclinical Psychopaths

Wikipédia “Antiszociális személyiségzavar” szócikke

Simkó Kinga