Manapság szinte mindannyian napi szinten használunk valamiféle multimédiás eszközt: okostelefont, számítógépeket, laptopokat, tableteket. Élvezzük, hogy csupán néhány kattintással elérhetjük a barátainkat, családtagjainkat, vagy olvashatunk híreket, nézhetünk filmeket és sorozatokat; hogy minden információt készen kapunk, legyen szó akár szórakozásról, akár iskolai beadandókról. Ez mind szép és jó, de abba nem gondolunk bele, hogy az már esetleg problémát jelenthet, hogy a felhasználók 10%-a zuhanyzás közben, sőt, körülbelül fele vezetés közben is használja valamely eszközét.
Mindenkinek van egy kép a fejében arról, mit is jelent a függőség: nyilván az a függő, aki dohányzik, rendszeresen és/vagy nagy mennyiségű alkoholt fogyaszt, drogozik, szerencsejátékozik, és még folytathatnánk a sort. Meg sem fordul a fejünkben, hogy az is függő, aki napi szinten órákon át görgeti a közösségi oldalakat, a telefonján lévő GPS nélkül nem jut el A-ból B-be (hiszen nem használja az egyébként egyértelműen jelen lévő utcai jelzéseket, mert majd a Maps megmondja neki, merre kell mennie), vagy éppen rosszul érzi magát, ha egy olyan helyen kell megszállnia, ahol nincs Wi-Fi. Ülünk a buszon, vonaton, metrón, és mindenki a telefonjába mélyedve tölti el a leszállásig hátralévő tíz, húsz, vagy éppen hetven percet. Mert mindegy, milyen hosszú az út, mi el tudjuk foglalni magunkat, és ehhez még csak társalognunk sem kell az utastársainkkal – az úgyis valami olyasmi, amit a kilencvenes évek óta senki sem csinál, nem? Elmegyünk a barátainkkal kávézni, és hamarosan az egész társaság beszélget – csak éppen nem egymással, hanem a telefonjába bújva, olyasvalakivel, akit személyesen talán nem is ismer.
Nomofóbia
Egy internetes megkeresés során az emberek körülbelül háromnegyede azt nyilatkozta, hogy ritkán megy másfél méternél messzebb a mobiltelefonjaiktól. Vajon mi lehet ennek az oka? A kutatók leírtak egy meglehetősen újkeletű tünetegyüttest, melyet nomofóbia néven kereszteltek el. A kifejezés a „no mobile phobia” kifejezés rövidítése, az Idegen Szavak Gyűjteménye alapján pedig jelentése: „félelem a mobiltelefontól való megfosztottságtól, mobilkapcsolat hiányától.” A nomofóbiások rettegnek, hogy elveszíthetik a mobiljukat, illetve szoronganak, ha a tartózkodásuk helyszínén nincs megfelelő térerő, illetve ha lemerül a telefonjuk akkumulátora. Hozzávetőlegesen a 18-24 éves korosztály 77%-a nomofóbiás, a 25-34 éveseknek pedig 68%-a, de a bronzérem az ötvenes korosztályé, tehát ők sem mutogathatnak feltétlenül a „mai fiatalokra”.
A nomofóbiában szenvedők kényszeresen ragaszkodnak a mobiltelefonjukhoz: mindig biztonságban, maguk mellett akarják tudni, ezért gyakran ellenőrzik azt. Sőt, ha rádöbbennek, hogy nincs náluk a telefonjuk, vagy épp nincs térerő, esetleg a körülmények nem alkalmasak arra, hogy feltöltsék a készüléket, akár pánikrohamot is kaphatnak! A pánik tünetei igencsak sokrétűek lehetnek: többek között jelentkezhet remegés, szapora szívverés, verejtékezés, mellkasi fájdalom, hányinger, légszomj. Ezenkívül gyakori tünet, hogy a függő személyeknek problémái vannak az otthoni vagy munkahelyi kötelességeik ellátásával, vagy elszigetelődnek a családjuktól, barátaiktól is. Nem ritka, hogy „rejtve” használják az okostelefonjaikat: amikor már többen is rájuk szólnak zavaró viselkedésük miatt, akkor elkezdenek titokban mobilozni, és igyekeznek eldugni a készüléket, ha felmerül a lebukás veszélye.
Miért is rossz ez?
Maya Samaha és Nazir S. Hawi 2016-ban megjelent tanulmánya szerint az utóbbi időben gyakran vizsgált tény, hogy az okostelefon-függés jelentős negatív hatással jár a jólétre és a mentális egészségre nézve egyaránt. A kutatók az okostelefon-függőség, az élettel való elégedettség, valamint az iskolai teljesítmény összefüggéseit vizsgálták. 300 egyetemi hallgató töltötte ki a szerzők online kérdőívét; az egyik használt mérőeszköz a Smartphone Addiction Scale (Okostelefon-Függőségi Skála) volt. Az eredmények kimutatták, hogy az okostelefon-függőség pozitív kapcsolatban állt az észlelt stressz mennyiségével, ez utóbbi pedig negatívan korrelált az élettel való elégedettséggel. Az okostelefon-függőség magasabb szintje továbbá alacsonyabb szintű akadémiai teljesítménnyel járt együtt, a magasabb iskolai teljesítmény viszont pozitívan korrelált az élettel való elégedettséggel. A szerzőpáros által vizsgált személyek 44,6%-ára nézve magas volt a függőség kialakulásának veszélye, továbbá a diákok 53,4%-a magas stressz-szintről számolt be. Az eredményekből tehát világosan látszik, hogy a vizsgált változók között összefüggés mutatható ki.
Mind nomofóbiások vagyunk?
Az Iowa State University kifejlesztett egy rövid kérdőívet a nomofóbia témakörében, amit ha szeretnél, Te is kitölthetsz. Azt kell eldöntened, hogy mennyire értesz egyet az alábbi állításokkal. Az 1-es pontszám jelenti azt, hogy „határozottan nem értek egyet”, a 7-es pedig azt, hogy „határozottan egyetértek” az állítással. Az alábbi teszt természetesen nem diagnosztikus értékű, csupán gondolatébresztőnek szánom.
Ha velem lenne az okostelefonom:
- Kényelmetlenül érezném magam, ha nem lenne azonnali hozzáférésem az információkhoz az okostelefonomon keresztül.
- Aggasztana, ha nem tudnék rákeresni információkra a telefonomon, amikor csak akarom.
- Ha nem lennék képes értesülni a hírekről (pl. történések, időjárás stb.) az okostelefonomon keresztül, ideges lennék.
- Aggódnék, ha nem tudnám használni az okostelefonomat és az általa nyújtott szolgáltatásokat, amikor csak szeretném.
- Megijesztene, ha lemerülne a telefonom.
- Ha elfogyna a havi mobilinternetem, pánikolnék.
- Ha nem lenne térerőm, vagy nem tudnék Wi-Fi-re csatlakozni, folyamatosan ellenőrizgetném, hogy találok-e hálózatot.
- Ha nem használhatnám a telefonom, félnék, hogy szorult helyzetbe kerülök valahol.
- Ha nem nézhetnék rá a telefonomra egy darabig, vágynék rá, hogy megtehessem.
Ha nem lenne velem az okostelefonom:
- Ideges lennék, mert nem tudnék azonnal kommunikálni a családommal / barátaimmal.
- Aggódnék, mert a családom / barátaim nem tudnának elérni engem.
- Ideges lennék, mert nem kapnám meg az üzeneteket és hívásokat.
- Ideges lennék, mert nem tudnék kapcsolatban maradni a családommal / barátaimmal.
- Nyugtalan lennék, mert nem tudnám, hogy valaki próbál-e elérni engem.
- Szoronganék, mert megszakadna a családommal és barátaimmal fenntartott folyamatos kapcsolatom.
- Idegeskednék, mert el lennék szakítva az online identitásomtól.
- Kényelmetlen lenne, mert nem tudnék naprakész maradni a közösségi médiával és az online hálózatokkal kapcsolatban.
- Kínosan érezném magam, mert nem tudnám ellenőrizni az értesítéseimet, frissítéseimet az online hálózatokon.
- Ideges lennék, mert nem tudnám megnézni az e-mailjeimet.
- Furcsán érezném magam, mert nem tudnám, mit tegyek.
Most pedig add össze a pontjaidat! Ha az összpontszámod 20 vagy annál kevesebb, akkor nem használod kórosan sokat az okostelefonodat. A 21 és 60 közötti pontszám enyhe okostelefon-függésre utalhat, a 60 és 100 pont közötti érték pedig mérsékelt függőségre. A súlyos okostelefon-addikciót a 100-140 pontos érték jelezheti.
Mit tehetsz?
Mint mondtam, az előző teszt nem szolgál alapjául semmiféle diagnózisnak, de ha nagyon magas pontszámot kaptál, akkor érdemes lehet elgondolkodni rajta, hogy mit lehetne tenni annak érdekében, hogy az „offline” identitásod hangsúlyosabbá váljon. Sok nomofóbiában szenvedő személy relaxáció, izomlazító, illetve légzési gyakorlatok segítségével kontrollálja az állapotát, így például a jóga kitűnő választás lehet – hiszen ezek a tevékenységek rákényszerítenek, hogy a pillanatban légy jelen. Érdemes lehet kicsit kimozdulni a barátainkkal – a telefonokat pedig szigorúan otthon felejteni –, kirándulni, sportolni, papír alapú könyveket olvasni.
Szintén fontos, hogy ismerjük fel azokat az ingereket, amik kiváltják belőlünk, hogy azonnal a telefonunk után nyúljunk – ez lehet magány, unalom, rosszkedv, és még ezer más dolog; mindenkinél más és más a felelős. Ha felismertük ezeket az érzelmi állapotokat, ne a mobilunkkal próbáljuk orvosolni őket, hanem keressünk rájuk valódi megoldást – ilyen lehet a korábban már említett relaxáció is. Szükséges lehet emellett más megküzdési módokat is találnunk, és nem a posztok és tweetek mögé rejtőzve törődni a problémáinkkal – látszólag.
Értsük meg a különbséget a személyes és online kommunikáció között, és ha lehet, válasszuk az előbbit! Az ember társas lény, így a szemtől szembeni interakciók – a szemkontaktus, testbeszéd alkalmazása – megnyugtat minket, a biztonság és megértettség érzését kelti bennünk, így hatékonyan csökkenti a stressz mértékét, míg ugyanezeket a pozitív hatásokat az online beszélgetés nem adja meg. Épp ezért lehet még egy fontos lépés a támogatói hálózatunk bővítése: forduljunk a családunk, barátaink felé, töltsünk velük elegendő időt, és ne hagyjuk, hogy az online kapcsolatok elvegyék tőlünk azokat az embereket, akiket szeretünk – úgy, ahogy vannak, offline valójukban.
Simkó Kinga
Források:
Samaha, M., & Hawi, N. S. (2016). Relationships among smartphone addiction, stress, academic performance, and satisfaction with life. Computers in Human Behavior, 57, 321-325.
Online:
http://www.kamaszpanasz.hu/hirek/lelek/4911/nomofobia-tunetei
http://www.techaddiction.ca/smartphone-addiction-problem.html
http://www.theweek.co.uk/95530/smartphone-addiction-test-can-you-put-down-your-mobile
https://www.helpguide.org/articles/addictions/smartphone-addiction.htm
Fotók:
