Hatha, Bahakti, Kundalini és a lista végeérhetetlen. Millió és egy féle jóga létezik és még fog is keletkezni. De akkor honnan tudjuk, hogy melyik az igazi? Ki volt az, aki eldöntötte, hogy ez “ilyen” az pedig “olyan” jóga? Márpedig Jóga csak egy van. Viszont az, hogy Te mit kezdesz ezzel a tudással, na az teszi különlegessé a jógát.
Éppen ezért minden egyes gyakorlás olyan, mintha egy személyiségrajz lenne. A Te jógád elmondja rólad, hogy ki vagy, honnan jöttél és merre tartasz. A szent írások szerint minden mozdulatban, minden apró légvételben ott szunnyadnak azok a szamszkárák1, amiket életeid során összegyűjtöttél és most cipeled magaddal. Ezek van, hogy jó, van, hogy rossz útra terelnek. Csakis Te vagy az, aki változtatni tud rajtuk, méghozzá a jóga adta rejtélyes út segítségével.
Az én utam nem is olyan régen kezdődött és mégis nagyon sok dolgon változtatott a világban. Azt mondják, a jógához csak az vonzódik, aki már valamelyik előző életében elköteleződött a nagy mesterek tanításai iránt s szívében fellobbant a jóga iránti szenvedély. Onnantól kezdve ezt a tüzet semmi sem olthatja ki, lángja beragyogja életútjaid teljes sorát. Sokszor egy út nem tűnik másnak, csak a véletlenek véletlenszerű találkozásának. Valójában pedig nem is vagy tudatában, hogy ezeknek a találkozásoknak a lehetőségei mindvégig benned szunnyadtak.
Lelkes pályakezdő edzőként nyitott szemmel jártam a jógatermeket, hogy magamat is folyamatosan képezhessem. Nem kellett messzire mennem ahhoz, hogy temérdeknyi megmagyarázatlan kérdésbe ütközzek. Az egyik ilyen személyes problémám volt, hogy a világért nem tudtam felfogni, hogy egyszerűen mi élvezhető van abban, ha valaki nap, mint nap ugyanazokat a gyakorlatokat végzi el ugyanolyan sorrendben ugyanakkor… Ha már van egy kis jártasságod a jóga világában akkor tudod, hogy több jógatípus esetén egy fix gyakorlatsoron haladtok, amiben rendíthetetlenül keresitek az újabb izgalmakat. Ez egyszerűen annyira nevetségesnek tűnt mind edzői, mind köznapi szemmel nézve, hogy aztán jól faképnél hagytam a bikram jógásokat, hogy izzadjanak nélkülem, ha már nem tudnak szórakoztatni. Vannak azok a típusú emberek, akiket ha elhívsz jógázni, akkor azt mondják, hogy “áh én nem olyan vagyok, én szeretek mozogni”. Több mint valószínű, hogy ők nem találták meg azt az utat, ami az övék. Na, hát valahogy én is innen indultam, ma pedig a héten hetedjére mentem végig ugyanazon a 82 asanan2 ugyanolyan sorrendben. Hogy hogyan süllyedtem erre a szintre? A válasz igazából annyi, hogy elkezdtem komolyan venni magam, majd “véletlenül” találkoztam az Astangával. Attól a pillanattól kezdve, hogy teljes alázattal álltam a matracom elejére és tisztelettel néztem a gurum3 szemébe egy új világ bontakozott ki előttem. Beleszerettem az Astangába.
A kilencven perc alatt egyszer sem volt, hogy unatkoztam volna, sőt szinte áhítoztam már egy kis szünetért. Iszonyatos teret jártunk be a saját testünkben. Valójában minél kevesebb látszik kívülről, annál több történik odabentről. Ez a jóga egy egyszerű triszthána módszer. Azaz nem kell semmi mással foglalkozni, csak három dologgal: a tekintettel, a légzéssel és az asanaval. Pofon egyszerűnek tűnik ugye? Aztán a kilencven perc leteltével teljesen megsemmisülve és újjászületve terülsz el savasanaba4 egyenest a saját izzadtságodba. A jóga a szerények művészete, ami kívül valami igazán tiszta könnyedség, belül pedig maga az egész univerzum. Ha csak annyit látsz, hogy behajlik egy térd, akkor biztos lehetsz benne, hogy belülről millió irányba nyúlik, feszül, terjed és megtart az erő. Amiről azt hitted, hogy eddig megy, arról kiderül, hogy közel sem sikerül. Ha elérted gond nélkül lehajolva a lábadat, akkor rájössz, hogy ez az előrehajlás meg sem közelíti azt, mikor merev rekeszizommal hagyod, hogy a légzés ereje húzza rá a mellkasodat a combjaidra. Valójában a legnagyobb csodák a legegyszerűbb pózokban történnek. Minden más nyakatekert pozíció pedig csak csicsa. Persze, baromi ügyes vagy ha sírsászanából dharunászanába5 érkezel, de közben kérdés, hogy mennyire a kamerának játszol, vagy magadban tisztítod a nádikat6.
Nemrég jöttem rá, hogy a jóga milyen hatékony pszichológus. Lapozgatva Kino MacGergor életművét egyszer csak szembe találtam magam Freud jéghegymodelljével. A nagymesterek szerint az ember olyan, mint egy hagyma (és nem ogre). Három réteg alkot minden egyes élőlényt. A Manasz fizikai kültakaróként borít be minket. Akár az idegrendszer információt dolgoz fel, dönt, gondolkodik. Az Ahamkára minden olyan, ami az itt és mostban az Én-t jelenti, köznapi nyelven szólva Egoként ismerestes. A Csitta pedig a hagyma magja, a mi a tiszta elmét jelenti. A jógában az Ego sosem kaphat igazán szerepet, a végső cél az Atman7 megtalálása. Ahhoz viszont, hogy el tudj idáig jutni, javasolt a szervezetet idegrendszerhez hasonlóan behálózó nádikat kipucolni. A dolog ennél annyival bonyolultabb, hogy nádiból6 sem egy féle van, de egyelőre maradjunk a csoportos megnevezésnél. Érdekes módon, ezekben a nádikban az energia áramlása néha elakad. Vannak ugyanis bizonyos csomók, granthik, amik meggátolják az életerő szabad áramlását.
Nem viszket a tenyerünk egy kis Eriksonért? Hát hol is vannak ezek a csomók? Életünk során bizonyos életszakaszokban szembe kell néznünk bizonyos krízisekkel, melyeket, ha sikerül jól megoldanunk, életerősséggel, de ha nem, akkor gyengeséggel haladunk tovább. A későbbiekben adódik mód az újrafeldolgozásra, de ahhoz fejlődni kell. Vagy mit mondott Loevinger? Az életben vannak bizonyos lépések, történések, melyek által az Én esélyt kap, hogy mindig fellépjen egy következő fejlődési szintre, míg el nem éri a végső kiteljesedést. Na és az analitikusok? Nem egyszer van, hogy regrediálunk egy korábbi fázisba, ahol megoldatlan problémáink vannak, ha úgy tetszik granthik, amik miatt nem tudunk adaptívan működni a jelenben. Milyen szépen körbe is értünk. A jóga egy olyan pszichoterápia, ami segít elvezetni a megfelelő guru segítségével a katarzishoz. Addig, amíg az ember nem érzi magában ezt a fajta felszabadulást, nehéz benne hinni. De mindenki jó úton jár, aki alázattal végzi a napi gyakorlását.
“Az Astanga minden egyben: avagy szerintem az astanga egyszer ilyen, egyszer olyan…” – olvastam oly sokszor Nimila Ági sorát. Most már érzem, a szavai jelentését. Megértettem, hogy soha nem ugyanazt csináljuk egyetlen egy gyakorlás esetén sem. A módszer adott, a cél előttem van, az eszköz viszont mindig más arcát mutatja. Egy a nehéz: merj felkelni mielőtt az első napsugár érintené az arcodat és éld át a Te sorozatod útját. Sokszor ez nem könnyű, de az igazi fejlődésnek ára van.
Sokat lehetne írni mindarról az egy százalék elméletről, amit a kilencvenkilenc százalék gyakorlás mellett tudni lehet, de mint ahogyan az arányok is mutatják, ezt átélni kell mindenek előtt. Nem hiszem, hogy egyféle jóga mindenkinek tökéletes. Viszont a jóga a maga változatosságával tudom, hogy mindenkinek jó. A kérdés, hogy Te melyik változatot hozod létre?
Szójegyzék:
1 Legrögződött vagy éppen kialakulóban levő szokások, melyek lehetnek jók vagy rosszak.
2 Jógapóz
3 Jógát tanító mester, tanár.
4 Más néven hulla pózként is ismert. Relaxáció alatti lezáró asana fekvésben.
5 Fejállásból hídba.
6 Apró csatornák, melyek behálózzák a testet.
7 Minden felsőbb erő és hatalom tökéletes csoportosulása egy adott emberi testben. A legbelsőbb Önvaló.
Irodalomjegyzék:
MacgGregor, K. (2016) Astanga jóga. Budapest: Kossuth Kiadó.
Nimila, Á. (2018) Astanga: Minden egyben http://www.urbanjogi.hu/astanga-minden-egyben/
Kép forrása:
http://ashtangayoga-therapy.com/
Mihalecz Imola
